Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-04-22 / 62. szám
II. évfolyam: ISZKS-------------------------<s«l . Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyorgyün: hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: lóttainFoműa-részvény-társulat hová az eltüzelés! pénzek is hirdetések (? hérmontoson küldendők. ff) -----------------------Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOírt — kr. Félévre . . 6 trt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, hétfő, 1884. április 21. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyogdijért külön 30 kr. i £ JáS> -02. szám. Csikmegye részére : szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredá Im a T. M.i Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Iăskși-Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő.earst POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKEL V NK M Z IST“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Elő/szeténi eíe u: egész évre 10 frt. félévre ... ti fe l. neffj/erlévi'e . 2 frt. tiO hr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomtattathatunk. A JÓKAI-NYOMI >A RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Jókai Mór beszámoló beszéde. — Mondotta Ilyefalván, 1884. ápril 20-án. — Tisztelt polgártársaim! Mindenkor nagy örömömre szolgál, hogyha önök közt megjelenhetek. Most azonban kötelességem is hozott ide, hogy számot adjak a magam és pártunk működéséről a lefolyt három év alatt. Kezdenem kell az átalános helyzet ecsetelésével, hogy miként sikerült ez idő alatt hazánk és az egész világrész békéjét fentartani segíteni. Kormányunk bölcs intézkedésével fentartotta a szövetséget Németországgal; ehhez a szövetséghez járult őszintén és becsületesen Németország is. E hármas szövetség nyomása alatt kénytelen volt Oroszország is minden megtámadási szándékától elállani. Nemzetekkel, melyek ezelőtt fenyegetőleg léptek fel ellenünk, most a legnagyobb egyetértésben, békében vagyunk, így pl. Romániával és Szerbiával. És hogy Törökország irányában mily barátságos hangulattal vagyunk, ezt bizonyítja épen Rudolf trónörökös mostani utazása (Éljenzés) és azon barátságos fogadtatás, amelyben őt a török szultán részesíti. Ez a legbecsesebb czáfolata azon vádaknak, mellyel bennünket gyanúsítanak, hogy mi Törökországtól Szalonikit el akarjuk foglalni és háborút kezdeni a törökökkel. Tudja azt Törökország, hogy legőszintébb, legbecsületesebb jóakarói, szövetségesei épen mi vagyunk, épen a mi monarchiánk az (Élénk éljenzés). Áttérve a belügyek terén folytatott működésünk elsorolására, a lefolyt országgyűlés alatt nem kevesebb mint 24 igen nevezetes törvényt alkotott az országgyűlés. E törvények a következők : a vámrevízióról szóló, mely tetemesen segített mezőgazdáinkon, a tisztviselők kvalifikácziójáról szóló törvény, amely szerint tisztviselőnek mindenki csak kellő képesítés mellett választható, a megyei háztartásról szóló törvény. A végrehajtási, perrendtartási törvény revízióját keresztülvittük, a kereseti adót a munkásosztályra, a legszegényebb emberekre nézve tökéletesen eltöröltük. (Élénk tetszés és éljenzés.) A napszámos ezentúl semmiféle adót nem fizet. A hadmentességi adót a szegényebb osztályra nézve megkönnyítettük. Felállítottunk független pénzügyi közigazgatási bíróságot. Az adókezelést egyszerűsítettük, az adókivetést három évre megállapítottuk. A rentekonverzió által az államadósságok kamatjaiból három és fél milliónyi megtakarítást értünk el. A honvédelem terén a Ludovika-akadémiát hadapródi és tiszti akadémiára alakítottuk át; ösztöndíjakat alapítottunk a közös katonai tanintézetekben abból a czélból, hogy a magyar ifjak, kik a katonai pályára szándékoznak lépni, azon tanintézetekben kiképzést nyerjenek, hogy a magyar ember ne csak jó közkatona legyen, vagy mint káplár szolgáljon a közös hadseregben, hanem legyen belőle jó ezredes, generalis is. (Élénk helyeslés.) A lóállományt ezentúl egyenesen magától a termelőtől vásároljuk, minden közvetítő nélkül. Behoztuk a vízszabályozási adminisztrácziót. Az osztrák vasutakkal kötött szerződéssel egész vasúti politikánk függetlenné válván, az idegen vasúti társaságok vasutait megvásárolván oly egységes egésszé alakítottuk át, hogy ez által a szállítási, a kiviteli tarifaételeket maga a kormány állapíthatja meg minden idegen befolyás kizárásával. Az adriai gőzhajótársaság által a tengeren át nyittatván kivitelünknek, kieszközöltük azt, hogy a fiumei kikötőben, ahol ezelőtt csak egy-egy hajó állt meg fél esztendőben, egész kereskedelmi flotta jár ki és be. Magyarország kivitelét felszabadítottuk a németországi határvám tarifái alól. Megalkottuk a középtanodai törvényt, mely megóvja nemzetiségünket, de e mellett a felekezetek szabad oktatási jogát. Meghoztuk a szeszadó törvényt, amelyből az országnak a nép megterheltetése nélkül a külföldre való kivitel által negyedfél millió haszna lesz. Elfogadta a képviselőház a zsidók és keresztyének közti házasságról szóló törvényjavaslatot, ez azonban a főrendiház ellenzése következtében törvénnyé nem válhatott, de remélem, hogy a közeljövőben azzá lesz. Tárgyalás alatt van az ipartörvény revíziója. Szükséges ez iparosaink, kézműveseink megvédése végett. A közelebbi hetekben ez is törvénnyé fog válni és az lesz az utolsó törvényalkotás, mely a mostani országgyűlés kezei alól kikerül. E törvények mindegyike hazánk anyagi és szellemi jólétének előmozdítására, országunknak a külellenség elleni megvédésére, a személybiztonság megszilárdítására szolgál. És mégis azt mondják az ellenzők szóvivői, hogy mi az országot véginségre, tönkre juttattuk. (Mozgás.) Uraim, én egyszer egy kitűnő kath. főpaptól, bibornoktól, a kinek hívei közé ugyan nem tartozom, de akinek hazafiasságát és tudományát tisztelem, a következő szavakat hallottam: Egy módja van a boldogságnak és megelégedésnek, és ez az, hogy az ember sohase hasonlítsa magát azokhoz, akiknek jobb dolguk van, mint az illetőnek, hanem azokhoz, akiknek rosszabb sorsuk van. (Élénk helyeslés.) Ha mi anyagi állapotainkat Anglia- és Francziaországéhoz akarjuk hasonlítani, amely országokban a nép anyagi jóléte nemzeti kormányuk alatt századok óta fejlődhetett, bizonyos, hogy hátrányba vagyunk. Hiszen nekünk csak 17 év óta van nemzeti kormányunk, ez alatt az idő alatt utól nem érhettük a nagy nemzeteket. Ide hasonlítsuk össze a mostani 84-iki Magyarországot, a régi Magyarországgal, hol volt a 60-as években Magyarország, s hol van most s így mondjunk ítéletet. (Élénk helyeslés.) Tisztelt uraim! Ha mi Magyarországon csak azt akarjuk meglátni, ami árny, a külföldön pedig azt, ami tény, akkor igazságtalanul fogunk ítélni. Hiszen a külföldnek is vannak nagy bajai! Ott vannak Angliának a dynamit emberei, fémi összeesküvői. Hát Francziaországnak anarchistái, Bécsnek politikai rablógyilkosai, Németországnak szoczialistái, Oroszországnak nihilistái, feltalálhatók-e ezek Magyarorzságon? Nem. (Igaz, úgy van.) Nálunk békesség van, nálunk tisztelete van a törvénynek és ha valakinek panasza van, a törvényhez folyamodik és tudja, hogy megkapja igazságát. Mi okunk van nekünk magunkat megszégyeníteni azzal, hogy a közerkölcsiség nálunk süllyed? Ne ócsároljuk magunk magunkat, van nekünk ellenségünk elég, aki ezt helyettünk is megteszi. Azonban hazánk fényoldalait senki sem akarja látni, nem akarja látni azt a haladást, amit hazánk 17 év alatt tett, amióta nemzeti kormányunk van, nemcsak az ország fővárosa, amely bámulatosan emelkedett, és a mesék tündérországok sorába való tüneménynek látszik, hanem tett minden egyes város és község. Maga az alattunk lévő föld nem emelkedett-e értékében, becsében? Nem gazdálkodunk-e ma jobban, nem miveljük-e ma jobban földeinket, mint azelőtt. Hiszen ma Magyarországon a beruházásnak nevezhető gazdasági gépek ára nagyobb összeget képvisel, mint az az összes betáblázott adósság, amely a földbirtokot nyomja. A földművelő osztálynak, az iparososztálynak érdekeit az állam előmozdítani törekedett és nem tagadhatom, hogy ezen törekvésében gyakran az ellenzéki férfiak is gyámolították. Mikor az ipariskolák felállítását elhatároztuk, már akkor budgetünk ki volt merítve és akkor egy képviselő, egy igazi derék magyar főur, akinek nevét is megemlíthetem, Zichy Jenő gróf saját erszényéből ajánlotta fel az ipariskolák felállítására szükséges roppant összeg kifizetését az első évben. Én igazságos akarok lenni azok iránt is, akik nem tartoznak pártomhoz, pedig ez a four nem tartozik pártomhoz. Igazságos akarok lenni, nem úgy, mint a csurgói kerület képviselője, Somssich Pál viseltetett irányunkban, aki választóihoz intézett beszámoló és leköszönő levelében azt a szót használja, hogy a magyar kormány kirabolja az ország pénztárát (Élénk mozgás). Ugyan kinek a kedvéért rabolta volna ki ? Hiszen mindenkinek tudnia kell, annyival inkább egy képviselőnek, hogy egy, a képviselőház által választott zárszámadási bizottság vizsgálja meg a minisztérium minden számadását és azt az országgyűlés elé terjeszti és ha abban csak egy poltukát talál, amely nem arra a czélra adatott ki, amelyre azt az országgyűlés megszavazta : az illető minisztert a vádlottak padjára helyezi. Ugyan mire költötte el ez a kormány a pénzt? Hát nem építettünk-e vasutakat? Szeged városát újraalkottuk, a folyóvizek szabályozását megcsináltuk, Fiume kikötőjét felépítettük, iskolákat állítottunk, a népnevevelést előmozdítottuk. Az ország kincstárát csak az ország javának előmozdítására használtuk fel. (Élénk helyeslés) ! Azt mondja a nevezett képviselő úr, hogy ő az egyes minisztereket a maguk személyére nézve becsületes embereknek tartja. De hát akkor kinek a számára rabolták volna ki az ország pénztárát ? A mi számunkra, a képviselők számára ? Uraim ! büszkén mondhatom, hogy a milyen kis uraknak, szegény embereknek mentünk be a képviselőházba, olyan kis urakként, szegényemberekként jöttünk is ki abból és a mi kezünkhöz az ország aranyából még ennek a füstje sem ragadt. (Élénk helyeslés, hosszas éljenzés és tetszésnyilatkozatok.) Azt mondják, adók által rabolják meg a népet. Hiszen azon nap, melyen adót fizetek, nekem sem örömnapom. (Derültség.) hát én attól a két négyszögméternyi területű asztalomtól akkora adót fizetek, mint az 1200 holddal bíró somogyi földesúr, és teljesítem azt a fizetést nem azért, mert muszáj, hanem azért, mert tudom, hogy ezen adófizetések által tudjuk fentartani ezen a helyen Magyarországot. Magyarország fentartása minden egyes embernek érdeke (Helyeslés: Úgy van!) Aki azt nem tudja megérteni, hogy ezen ország fentartása fölötte áll az egyes emberek érdekeinek, az, sajnálom, de saját maga alatt vágja le a fát. Egy szót említenek még, hogy hát idegen érdekekre adtunk mi pénzt és ez a szó Bosznia. Ezt annyiszor vágják már a hczunkba, hogy egyszer valahára kell lenni valakinek, aki előálljon és őszintén megmondja, mi véleménye van felőle. (Halljuk !) Mi nekünk az, hogy Boszniát megszálljuk, nemcsak Európa parancsolta kötelesség, hanem a saját országunk fentartásának érdeke. Valahányszor nagy, erős kezű kormányzója volt Magyarországnak, mint amilyen volt Nagy Lajos, Hunyadi JÁNOS, Mátyás király, mindenik azon kezdte keleti politikáját, hogy Boszniát elfoglalta, mert tudta jól, hogy annak birbatásával lehet Magyarországot a kelet felé megvédelmezni. Még Dobse László, még Lajos király alatt is bírta Magyarország Boszniát és mig azt ki nem eresztette kezéből, Magyarországot nem lehetett elpusztítani. Csak mikor azt elvesztettük, jöhetett be Magyarországba a török szultán a maga hadaival s törhette meg a népirtó mohácsi veszedelem. Az utolsó diadalmas harczaink Jaicza körül folytak ; a mint azt el hagyták esni az akkori szűkkeblű, szűkmarkú magyar politikusok, utána dőlt Magyarország. Az által, hogy megszállva tartjuk Boszniát, meg van védve Magyarország. Itt tartjuk lánczra kötve a háború vérebeit, hogy saját hazánkban meg ne támadjanak. A mely esztendőben feladjuk Boszniát, abban az évben felkeres bennünket a veszedelem saját országunkban. Ám sírjanak azok, akiknek nem tetszik, hogy Boszniát elfoglaltuk, hogysem mi sírjunk a felett, hogy Magyarországot elvesztettük. Hogy a megszállott Boszniát igazgatni kell, az természetes , hogy mi azt a kormányzatot a közös pénzügyminiszterre bíztuk, az, mint a gyakorlat bizonyítja, igen szerencsés megoldása volt egy oly kérdésnek, amit Deák Ferencz a kiegyenlítési törvény szerkesztésekor előre nem láthatott. E kormányzat költségeit maguk a megszállott tartományok fedezik s hogy e miatt vérzik el Magyarország, s hogy ez által lett a delegácziók hatásköre kitágítva, az az ellenzéknek egy olyan vesszőparipája, amelyen nyargalni lehet, amíg tetszik, de utazni nem lehet. Ezzel bevégezhetném beszédemet. De nekem nem szokásom az, hogy az ellenségtől visszariadjak. Nem félek én a tüzes ellenségtől, én csak a hideg jó barátoktól félek (Derültség.) Ha az ellenség támad meg bennünket, én visszatámadom. Azt mondják az ellenzéki tisztelt urak, hogy milyen boldogság volna az országban, ha egyszer ők kerülhetnének a kormányra. Nézzük meg hát, miből áll az az ellenzék. Először is válaszuk őket külön, mert a mérsékelt ellenzék és a függetlenségi párt együtt kormányra nem juthat, ezt tudja minden ember. A függetlenségi pártról ezúttal nem szólok. Van annak elég baja a saját kebelében amit keserves dolog lesz elintézni. De nem szólok e pártról azért sem, mert amit zászlójára kitűzött, Magyarország függetlenségének jelszavát, ez oly magas eszme, amit én, bárha kivihetőnek nem tartok is, megtámadni nem tudok. Hanem áttérek az ellenzék másik részére, amelynek nagyon hosszú czíme van, amely magát a közjogi alapon álló egyesült mérsékelt ellenzéknek nevezi. (Derültség.) Somssich Pál t. képviselő úr azt veti szemünkre, hogy mi szabadelvűek miért vagyunk szabadelvűek, szólván a csurgóiakhoz, akik talán igen jó francziák lehetnek, mert franczia idézetet is mond nekik: en quoit saint, et en quoi romaine ? (mennyiben szent és mennyiben római ?) Erre én reá és pártjára spanyol idézettel felelhetnék hogy: „los mismos erros con altros collates“, de miután én tudom, hogy Ilyefalván spanyolul nem igen szoktak beszélni, kénytelen vagyok azt megmagyarázni. Hát a spanyol szavak azt teszik, hogy ugyanazon kutyákat látom, csakhogy más nyakövvel. Közjogi alapon állnak, mert a közjogi alapot folyvást mozgatják, mérsékeltek, mégis mértéktelenek és egyesültek, mert egyesühetlen elemekből állnak. Ezen derék nem egyesült ellenzőkben van minden, mint egy jó görög boltban. Vannak ókonzervatívok, ultramontánok és liberálisok, antiszemiták és filoszemiták, önkormányzat és centralizált adminisztráczió hívei, agrárpolitikusok, industrie politikusok. Ezek azután, mikor a kormánynak valami javaslata, kerül tárgyalás alá, amit mi pártolunk, azt vagy az egyik, vagy a másik oldalról megtámadják. Midőn a zsidó és keresztyén közötti házasságról szóló törvényjavaslat volt a napirenden, akkor az ellenzék szabadelvűi egyesülve a szélbali radikálisokkal, támadták meg e törvényjavaslatot abból a szempontból, hogy nekik nem elég szabadelvű, és midőn a képviselőházban nem buktathatták azt meg, ugyanaz a párt a főrendiház ultramontánjaival és konzervativjaival s a behozott indigenákkal megbuktatta azt a főrendiházban. Ha Horvátország megsértett bennünket és mi, tekintvén az országnak hozzánk képesti kicsinységét, nem azon kezdtük, hogy eltiporjuk a komitokat, hanem kímélettel igazítottuk el velük ügyünket, akkor előállónak és megtámadnak bennünket e párt chauvinistái, túlzó hazafiai, hogy ime megalázzuk a magyar nemzetet. Midőn pedig a középiskolai törvényt hoztuk létre a magyar nemzetiség világos előnyére, akkor odaállítják a szász képviselőket, akik pártjukhoz tartoznak és elmondatják velük, hogy milyen zsarnokok vagyunk a nemzetiségek iránt. Ha a kézműveseken akarunk segíteni, előállnak az agráriusok és azt mondják, hogy mi nem törődünk a földművesek érdekeivel; ha pedig a földművesek érdekében teszünk valamit, akkor megfordítják a dolgot, hogy mi nem törődünk a kézművesekkel, iparosokkal. Így támadt egy párt kebelükben, az agrárpárt, melynek egyik vezére, Somssich Pál, minden más osztályt hátra tenni szeretne a földműves osztály ellenében. De hogyan hisz ezen agrárpárt segíteni a magyar földmivesen ? Csak egy pontot említek meg ez agrárgazdasági pártnak alaptételeiről, a földbirtok-minimum kérdésére nézve. Ezek az urak azt akarják, hogy határozza meg a törvényhozás, mennyi holddal szabad egy gazdának bírni, mint legkisebb birtokkal és ez 30 holdból, vagy esetleg 10 holdból állana. Már most kérdem Önöktől, székely birtokos uraim, hogy ha ez törvénnyé válnék, nem lenne-e jele a székelységnek kénytelen ősei földéről kivándorolni? (Mozgás: „De akár mind kimehetnénk !) Jöjjenek ide Háromszékre azok a magyarországi parasztgazdák, akik nem tudnak megélni kevesebből, mint 30 holdból, és nézzék meg, hogyan él meg itten az a gazda, aki 4—5 holddal bír. Megél becsületesen, nincs itt rongyos ember, nincs koldus. Itt mindenki meg tud élni a maga munkájából, hanem persze utána kell látni a dolognak, törekedni istenesen és nem tehetségét felülmúlólag rangozni. (Élénk helyeslés.) Ilyen egymással ellenmondó nézetekkel sokáig el lehet folytatni az ellenzéki játékot, de mi lenne akkor, ha ez a párt kormányra jutna, melyik irány vezetne akkor? Én nem ijednék attól vissza, hogy legyen hát Magyarországon egy erős, bevallott konzervatív párt. Még azt sem igen bánnám, hogy ha egyszer ez a párt kormányra jutna, hadd kóstolja meg az ország, hogy mi az; de hogy ezek az urak a szabadelvűt játsszák és úgy akarják elámítani a közönséget, az ellen tiltakozom. Hiszen tudjuk azt, hogy az én barátom Szilágyi Dezső csak a bolt ajtajára kifestett római császár, az igazi római császár Apponyi Albert gróf, aki odabenn a boltban árulja a mézes madzagot és azt a csalhatatlan kenőcsöt, a