Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-01-13 / 8. szám

III. évfolyam. an­Ka­-SSIS Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy­ön: Csiki-utcza latl­ovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-Uzomila-rész7607'Ursulat hová az ilUnlisI pinnt is hlrdttisik bérmentesen küldendők. Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . leírt — kr. Félévre . . Sírt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1885. január 13. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények <lijn­­­i hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 8. szám. syfcs­-IsíSSS Csikmagye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Nagy Imre társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját h­áz) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen­­ küldendők. *fcí9-N­yilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik heten­ként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség ese­tén melléklettel. Kifífizetési líra: egész évre . 10 frt. félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 60­kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A képviselőház. — január 12. (lf.) Szombaton nyíltak meg ismét a szü­net után az országház ajtói. Összegyűlt a képviselőház ismét munkára. Nagyon valószínű, hogy a költségvetési tárgyalás még a februáriust is megéri. Leg­alább jelek mutatkoznak rá. Az ellenzéki pártok heves akc­iót készülnek kifejteni egy pár tárczánál, a­mivel ők a nemzetnek két­ségtelenül hasznos szolgálatot fognak tenni. Szükségesnek és indokoltnak látják ugyanis minél hosszabbra nyújtani a költségvetés fe­letti diskussziót, csak azért, hogy a többi reform­kérdésekre minél kevesebb idő marad­jon. Ha tehát februáriusig készen leszünk a költségvetéssel, szőnyegre kerülhet majd a főrendiház reformja is, a­mi aztán előrelát­hatólag annyi időt vesz igénybe, hogy an­nak szerencsés letárgyalása után akár el is oszolhat a tisztelt ház, kiki a maga gazda­ságába — aratni. És aztán, ha ennek az esztendőnek ma­radandóbb nyomai nem lesznek a parlament történetében s a reformkérdések közül még a legégetőbbek is kénytelenek leendenek le­szorulni az idei munkarendről, annak a do­log természete szerint a kormány lesz az oka. A kormány mindenesetre hibás lesz majdan, hogy „keveset végzett“ a ház s előttünk fog állani szép gömbölyű betűkkel kinyo­matva, hogy a kormány modern akczióra képtelen és nagyobb szabású politikai kér­dések megoldására tehetetlen. Hogy is­ne, mikor az első esztendőben csak talán a felsőház reformját ha bevégez­heti s egyéb alkotásra nem tud hivatkozni. Fájdalom, nagyon közel jár a valószínű­ség határaihoz ez a kombináczió. Még négy tárcza van hátra: a földmivelés, ipar és kereskedelmi, a vallás és közoktatási tárcza, az igazságügyi s végül a honvédelmi tárcza költségvetése. Fokos munka mindenik s al­kalmasak a támadásra. És hogy az ellenzék itt is ki fogja fejteni minden erejét, ha va­lamivel gyengítni tudná a kormány pozíczióit, az nagyon természetes. Csupán azt nem tudjuk megérteni, miért kell ennek az „ellen­őrző“ szerepnek oly semmitérő, üres banali­­tásokban elposványosodni. Erélyes akcziótól, politikai irányelveken alapuló támadástól egyetlen kormánynak sem szabad visszariad­nia , s arról mindnyájan meg lehetünk győ­ződve, hogy maga a kormányelnök venné legszívesebben, ha a politikai harcztéren ilyen ellenféllel találkoznék. De csupán azért szólni hozzá a Schlauch püspök ismeretes megnyitó beszédéhez — a­mint már ter­vezve van — hogy egy kis kulturkampf a hajánál fogva előczibáltassék és csak azért hevenyészni majd egy kis appropriáczionális vitát a végén, hogy kitűnjék, mennyire sze­reti vinni az ellenzéken személyes politika hazafiatlan hec­ezét, az talán még­sem egé­szen hazafiság. A főrendiház reformja lesz mindenesetre sarkpontja s egyszersmind elhatározó válasz­ába a többi reformkérdéseknek is. Itt össz­pontosul minden akc­ió. A szélsőbaloldal eddig még nagyon passzív álláspontot fog­lalt el, annál keményebb harcz készül az egyesültek részéről. Lesz alkalmunk még sokat foglalkozni ezzel a kérdéssel. Az öt éves mandátum a függetlenségi és 48-as párt részéről feltétlenül elutasíttatik, míg a mérsékelt ellenzék ezt a törvényja­vaslatot arra fogja felhasználni, hogy a vá­lasztási visszaélések korlátozására nézve tegye meg a maga kívánságát a kormánynál. Egy kissé humoros színe van ennek az óhajtás­nak épen a mérsékelt ellenzék részéről, de hát most még egyelőre be kell érnünk a szándék tisztaságába vetett bizalmunk kife­jezésével, minden további refleksziótól men­ten. Hogy az öt­éves mandátum kérdésének a kormány által előterjesztendő alakban leendő megoldása nagy nehézségekbe nem fog ütközni, azt előre is hisszük. Az eszme tulajdonképen közös szülötte a szabadelvű­­pártnak és a mérsékeltek legnagyobb részé­nek. Hevesebb viták várhatók, de többsége jóformán biztosítva van már. Lett volna még egy igen nevezetes tár­gya a törvényhozásnak: a sajtótörvénynek revideálása. Az Egyetértés tegnapi száma azt újságolja, hogy a kormány ezt a kér­dést egyelőre leveszi a napirendről, legalább ezen az ülésszakon nem fogja tárgy­altatni. Nem ám, mert nem lesz rá idő. Bármily fontos és égetően szükséges a sajtó revíziója, aligha lesz abból valami olyan fatális parla­menti viszonyok közt, mint a mai is, mikor csupán a földmivelési és kereske­delmi tárcza általalános vitájára is 19 szónok volt tegnapig már följegyezve. Va­lóban jól jegyzi meg egyik nagyobb fő­városi lapunk, hogy a­hány miniszteri tárcza van, annyi általános vita kezdő­dik újra meg újra. Nem egészen kívánatos jelenség, de ha már az ellenzéknek kedve telik a minduntalan való szólásban, a sza­­badelvű párt sem térhet ki a vita elől. Egyáltalában nem szabad a kormány politikájának bírálatától senkit visszariasz­tani : tessék bátran és zavartalanul azt tenni. Csak ennek a bírálatnak is meg­van a maga ideje és időtartama. A nemzet sem­miesetre sem veheti szívesen, ha a törvény­hozó­ testület a drága munkaidőt személyes politikai küzdelmek miatt minden komolyabb és nagyobb szabású alkotások nélkül fe­­csérli el.­­ A közlekedési minisztériumban élénk mun­kálkodás folyik. Most három törvényjavaslat van ké­szülőben, név szerint: a Rába és a N­abcza szabályo­zásáról, Győr és Győrsziget árvíz ellen való biztosí­tásáról és a postatakarékpénztárak létesítéséről szóló törvényjavaslatok. A munkálat annyira haladt, hogy e törvényjavaslatok még a jelen ülésszak alatt az országgyűlés elé terjesztetnek.­­ A vízjogi törvényjavaslatot Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és keresk. miniszter szomba­ton terjesztette a képviselőház elé. A terjedelmes javaslat, mint tudva van, hosszas előmunkálatok eredménye s ha törvén­nyé válik, méltán sorakozik újabb törvényhozásunk kimerítő kódexei közé. A ja­vaslat nemcsak az anyagi jogot tartalmazza, hanem részletességgel kodifikálja a vízi társulatok nagyfon­­tosságú jogszabályait is, él annyira, hogy abban a vízi ügyre vonatkozó magánjogi és közigazgatási rendelkezések egész rendszere egybe van foglalva. Hogy mennyire sikerült e nagyobb törvényelőkészí­­tési munkálat, azt kizárólag a szakkörök fogják megítélni. E kérdésre természetesen annak idején mi is vissza fogunk térni. Közművelődési egyletek. h­a a társadalom gyönge , meg kell erősíteni. Ha zilált, széthúzó, egyenetlen, organizálni kell. Az erős társadalmaknak nincs szükségük mester­séges szervezésre. Hatalmas súlyúk önmagától, a nehézkedés természetes törvényeinél fogva hat: mindent agyonnyom, a­mi nem homogén. Az életerős, bevégzett, szilárd társadalmak műkö­dése szervezetlen, de általános. Lassú de folyto­nos. Még a csepp is kivájja a sziklát, hát mi­kor az egész tenger gyakorolja folytonos ha­tását, így teremtették az erős, hatalmas társadal­mak az erős, hatalmas államokat. így fogja az angol­ faj maroknyi brit katonaság, hivatalnok és kereskedő segítségével beolvasztani Indiát, így olvasztatott be néhány ezer földbirtokos, iparos és kereskedő segítségével Írországot. Erdélyben a magyarság és székelység jóval több mint egynegyed részét képezi az összes lakosságnak. Tehát sokkal nagyobb arányt ké­pez­ett, mint képezett Posenben a német elem a lengyel közt. Róma néhány légióval s hódítás nyomán azzal keletkező város segítségével ol­vasztotta be a provinciákat. Oroszország kozák­csapatokkal s csinovnikokkal, de főleg iparosai­val, kereskedőivel russzifikálni tudja a Kau­kázust. Erdélyben kevés a magyarság, de kisebb tényezővel is keresztülvittek már asszimilálást, ahol az uralkodó faj egyéni ereje, erélye és fe­gyelme megvolt. És ha magasabb műveltség­gel bírt. A magyarság s a szászság kizárólagos kul­túrái tényezők voltak Erdélyben a legújabb korig. A románság a művelődés terén nem számított. Ha tehát az erdélyi magyarságban megleendett a műveltség mellett az erély is, hatalmasan ki­fejlődött volna. Sőt, miután a románsággal szem­ben (a szászok levonásával) egyharmad rész, ezt kultúrái fölényével és faji energiájával egészen átgyúrthatta volna. És akkor most nem vitatkoz­nánk a kérdések felett: gyenge-e, vagy erős tár­sadalmunk ; a magyarság olvaszt-e, vagy ép el­lenkezőleg, a magyarságot olvasztják a nem­zetiségek. És különösen nem kellene aggódnunk Er­dély, s így Magyarország miatt, mert Magyar­­országot Erdélyből lehet elveszteni és meg­tartani. De nemcsak a Királyhágón túl van szükség a magyarság és a magyar társadalom organizá­­lására. Ott vannak az északi vármegyék. Árva, Liptó, Nyitra, Trencsén, Turócz, Zólyom a má­sodik szomorú területet képezik, a­hol a ma­gyarság megszilárdításáért mindent el kell kö­vetni. Mily helyezetben van Árvában 75 ezer tót közt 355 magyar ? Sőt milyenben van még a liptói 1438 magyar a 67 ezer tőt közt? Avagy a trencsénmegyei harmadfélezer magyart nem nyeli-e el a 222 ezer tót? Nincs-e szintén igen kényes pozícziója a sárosi 116 ezer tőt közt a négy ezernél csak valamivel több magyarságnak? És van még egy harmadik gyászos vidék is. Szilágyságtól fel egész az észak-keleti Kár­pátok által képezett határig. A szinte kompakt tömegben lakó ruthenségről nem is szólva: mily helyzetben van itt az elvesző­en csekély magyar­ság a túlnyomó oláhság közt ? Hol van itt a magyar társadalom, mely alapját és oszlopát képezhetné a magyar állameszmének ? A többi pontok már kevésbé vannak veszé­lyeztetve. Dél-Magyarországon a szerbség mind­inkább meglazul. Az oláhság itt is túlnyomó, a magyar és német elem azonban képes ellensú­lyozásra. De a fennebb rajzolt vidékeken a magyar­ságot minden módon szilárdítani kell. Állami politikával is, de főleg társadalmi úton. Nem a nemzetiségek erőszakos elnyomásáról van szó, azért bizonyos határokon túl az állami akczió nem mehet. A társadalmi akczió előtt azonban szabad a tér. Szilárd kézzel elnyomni az államellenes iz­gatásokat : ez kell, hogy feladata legyen minden kormánynak. E feladatát a kormány teljesíti is. Végrehajtani a közoktatási törvényeket, ez is a kormány és hatóságok dolga. A magyarság erő­dei a városok lévén, az állami politikának szin­tén arra kell törekedni, hogy a városok különö­sen azon vidéken fejlődjenek, a­melyek az or­szág grammatikai térképén a széles fekete fol­tokat képezik. Hogy mely városok ezek, a városokról, mint a magyarosítás eszközeiről irt munkámban előadtam. Valamint ugyanott kifej­tettem azt is, mily szerepe van e téren egy­általán a városnak s a polgári elemnek. Most kizárólag csak a társadalmi hatásról akarok szólni. Az állam szervezve van a nem­zetiségi vidéken is: szervezni kell hasonlókép­ű társadalmat. Ez pedig csak egyletek által lehetséges. Nálunk sok az egylet, de aránylag kevés hatást képesek felmutatni. A jó kezdet legtöbb esetben az Indolenézia homokjában fut szét. A legszebb eszmét is megfojtja a tétlenség és közöny. Még a politikai társaságok sem tudtak köztünk an­nak idején nagy tért hódítani, pedig hazaszere­tetben s az idegen uralom elleni gyűlöletben nem volt hiány. Annál kevésbé virágozhattak a közönséges, prózai egyletek, a­hol minden izga­lom és romanticzizmus nélkül, csak napi munkát kellett és kell végezni. Legújabban azonban ebben az irányban is történt kezdeményezés. Közművelődési egyletek alakultak. Ezekben nyilvánulhat leginkább a társadalom tevékenysége. Ezek képezhetik és kell képezniük a társadalmi organizmus ideg­szálait. Ezeken keresztül érezhet és hathat a magyar társadalom. Leginkább ezek segélyével szilárdíthatja meg a magyarságot a veszélyezte­tett pontokon. A hatósági közegek lehetnek in­­dolensek: a társadalom, ha akczióban van, éle­sen lát és tevékeny. Mindenütt jelen van s nem­csak a hivatali székhelyen és bureauban. Az ál­lam kezéből a mi kisiklik, megragadhatja azt a társadalom ezer keze. De csak úgy, ha a társadalom éber és erélyes. Csak úgy éber és erélyes, ha eszme hatja át s organizmusa van. A közművelő­dési egyletek hálózatával kell tehát beborí­tani mindazon vidékeket, a­hol a magyar­ságnak nehéz a helyzete. De összekötő kapcsot kell létesíteni valamennyi közt s ott, a­hol még nincs, de szükséges, teremteni kell egyleteket. Valamennyi erdélyi nem-székely megyében alkotni kell egyet a kolozsvári központ közül. A szat­­mármegyei közművelődési egylet fiókjait ki kell terjeszteni az észak-keleti határokig. Különös gondot kell pedig fordítani Trencsén-, Zólyom-, Árva-, Liptó megyékre. Dél-Magyarországon szin­tén szükség van Temesváron s Lugoson egy-egy közművelődési egyletre. Budapesten pedig az is­kola-egyletet át kell alakítani nagyszabású köz­­művelődési egyletté, hogy valamennyi hasonló egylet központját képezhesse. A kezdet az lehetne, hogy a már létező egyletek összeköttetésbe lépnének a budapestivel. A budapesti iskolaegyletnek kellene tennie az első lépést. Ez egyletek közvetlen czélja az lenne, a­mi most: a közművelődés terjesztése, a magyar kultúrának társadalmi úton való emelése. Ez teljesen törvényes czél. Az eszközök sem lehet­nének egyebek, mint törvényesek. Hiszen a tár­sadalom csak az államot támogatná. De már az­által, hogy a magyar közművelődést terjeszte­nék, egyszersmind hatnának a magyarság meg­szilárdítására és kifejtésére. Hiszen a magyarosítás kultúrás kérdés. Ha a magyar kultúra oly erkölcsi hatalom, mely az ország bármely pontján fejlődő értelmiséget ma­gához ragadja; ha oly forgatag, mely a nemze­tiségi tömegekből kiemelkedő minden tényezőt

Next