Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-01-13 / 8. szám
III. évfolyam. anKa-SSIS Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza latlovics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-Uzomila-rész7607'Ursulat hová az ilUnlisI pinnt is hlrdttisik bérmentesen küldendők. Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . leírt — kr. Félévre . . Sírt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, kedd, 1885. január 13. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények <lijni hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 8. szám. syfcs-IsíSSS Csikmagye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. *fcí9-Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Kifífizetési líra: egész évre . 10 frt. félévre ... 5 frt. negyedévre . 2 frt. 60kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A képviselőház. — január 12. (lf.) Szombaton nyíltak meg ismét a szünet után az országház ajtói. Összegyűlt a képviselőház ismét munkára. Nagyon valószínű, hogy a költségvetési tárgyalás még a februáriust is megéri. Legalább jelek mutatkoznak rá. Az ellenzéki pártok heves akciót készülnek kifejteni egy pár tárczánál, amivel ők a nemzetnek kétségtelenül hasznos szolgálatot fognak tenni. Szükségesnek és indokoltnak látják ugyanis minél hosszabbra nyújtani a költségvetés feletti diskussziót, csak azért, hogy a többi reformkérdésekre minél kevesebb idő maradjon. Ha tehát februáriusig készen leszünk a költségvetéssel, szőnyegre kerülhet majd a főrendiház reformja is, ami aztán előreláthatólag annyi időt vesz igénybe, hogy annak szerencsés letárgyalása után akár el is oszolhat a tisztelt ház, kiki a maga gazdaságába — aratni. És aztán, ha ennek az esztendőnek maradandóbb nyomai nem lesznek a parlament történetében s a reformkérdések közül még a legégetőbbek is kénytelenek leendenek leszorulni az idei munkarendről, annak a dolog természete szerint a kormány lesz az oka. A kormány mindenesetre hibás lesz majdan, hogy „keveset végzett“ a ház s előttünk fog állani szép gömbölyű betűkkel kinyomatva, hogy a kormány modern akczióra képtelen és nagyobb szabású politikai kérdések megoldására tehetetlen. Hogy isne, mikor az első esztendőben csak talán a felsőház reformját ha bevégezheti s egyéb alkotásra nem tud hivatkozni. Fájdalom, nagyon közel jár a valószínűség határaihoz ez a kombináczió. Még négy tárcza van hátra: a földmivelés, ipar és kereskedelmi, a vallás és közoktatási tárcza, az igazságügyi s végül a honvédelmi tárcza költségvetése. Fokos munka mindenik s alkalmasak a támadásra. És hogy az ellenzék itt is ki fogja fejteni minden erejét, ha valamivel gyengítni tudná a kormány pozíczióit, az nagyon természetes. Csupán azt nem tudjuk megérteni, miért kell ennek az „ellenőrző“ szerepnek oly semmitérő, üres banalitásokban elposványosodni. Erélyes akcziótól, politikai irányelveken alapuló támadástól egyetlen kormánynak sem szabad visszariadnia , s arról mindnyájan meg lehetünk győződve, hogy maga a kormányelnök venné legszívesebben, ha a politikai harcztéren ilyen ellenféllel találkoznék. De csupán azért szólni hozzá a Schlauch püspök ismeretes megnyitó beszédéhez — amint már tervezve van — hogy egy kis kulturkampf a hajánál fogva előczibáltassék és csak azért hevenyészni majd egy kis appropriáczionális vitát a végén, hogy kitűnjék, mennyire szereti vinni az ellenzéken személyes politika hazafiatlan hecezét, az talán mégsem egészen hazafiság. A főrendiház reformja lesz mindenesetre sarkpontja s egyszersmind elhatározó válaszába a többi reformkérdéseknek is. Itt összpontosul minden akció. A szélsőbaloldal eddig még nagyon passzív álláspontot foglalt el, annál keményebb harcz készül az egyesültek részéről. Lesz alkalmunk még sokat foglalkozni ezzel a kérdéssel. Az öt éves mandátum a függetlenségi és 48-as párt részéről feltétlenül elutasíttatik, míg a mérsékelt ellenzék ezt a törvényjavaslatot arra fogja felhasználni, hogy a választási visszaélések korlátozására nézve tegye meg a maga kívánságát a kormánynál. Egy kissé humoros színe van ennek az óhajtásnak épen a mérsékelt ellenzék részéről, de hát most még egyelőre be kell érnünk a szándék tisztaságába vetett bizalmunk kifejezésével, minden további refleksziótól menten. Hogy az ötéves mandátum kérdésének a kormány által előterjesztendő alakban leendő megoldása nagy nehézségekbe nem fog ütközni, azt előre is hisszük. Az eszme tulajdonképen közös szülötte a szabadelvűpártnak és a mérsékeltek legnagyobb részének. Hevesebb viták várhatók, de többsége jóformán biztosítva van már. Lett volna még egy igen nevezetes tárgya a törvényhozásnak: a sajtótörvénynek revideálása. Az Egyetértés tegnapi száma azt újságolja, hogy a kormány ezt a kérdést egyelőre leveszi a napirendről, legalább ezen az ülésszakon nem fogja tárgyaltatni. Nem ám, mert nem lesz rá idő. Bármily fontos és égetően szükséges a sajtó revíziója, aligha lesz abból valami olyan fatális parlamenti viszonyok közt, mint a mai is, mikor csupán a földmivelési és kereskedelmi tárcza általalános vitájára is 19 szónok volt tegnapig már följegyezve. Valóban jól jegyzi meg egyik nagyobb fővárosi lapunk, hogy ahány miniszteri tárcza van, annyi általános vita kezdődik újra meg újra. Nem egészen kívánatos jelenség, de ha már az ellenzéknek kedve telik a minduntalan való szólásban, a szabadelvű párt sem térhet ki a vita elől. Egyáltalában nem szabad a kormány politikájának bírálatától senkit visszariasztani : tessék bátran és zavartalanul azt tenni. Csak ennek a bírálatnak is megvan a maga ideje és időtartama. A nemzet semmiesetre sem veheti szívesen, ha a törvényhozó testület a drága munkaidőt személyes politikai küzdelmek miatt minden komolyabb és nagyobb szabású alkotások nélkül fecsérli el. A közlekedési minisztériumban élénk munkálkodás folyik. Most három törvényjavaslat van készülőben, név szerint: a Rába és a Nabcza szabályozásáról, Győr és Győrsziget árvíz ellen való biztosításáról és a postatakarékpénztárak létesítéséről szóló törvényjavaslatok. A munkálat annyira haladt, hogy e törvényjavaslatok még a jelen ülésszak alatt az országgyűlés elé terjesztetnek. A vízjogi törvényjavaslatot Széchenyi Pál gróf földmivelés-, ipar- és keresk. miniszter szombaton terjesztette a képviselőház elé. A terjedelmes javaslat, mint tudva van, hosszas előmunkálatok eredménye s ha törvénnyé válik, méltán sorakozik újabb törvényhozásunk kimerítő kódexei közé. A javaslat nemcsak az anyagi jogot tartalmazza, hanem részletességgel kodifikálja a vízi társulatok nagyfontosságú jogszabályait is, él annyira, hogy abban a vízi ügyre vonatkozó magánjogi és közigazgatási rendelkezések egész rendszere egybe van foglalva. Hogy mennyire sikerült e nagyobb törvényelőkészítési munkálat, azt kizárólag a szakkörök fogják megítélni. E kérdésre természetesen annak idején mi is vissza fogunk térni. Közművelődési egyletek. ha a társadalom gyönge , meg kell erősíteni. Ha zilált, széthúzó, egyenetlen, organizálni kell. Az erős társadalmaknak nincs szükségük mesterséges szervezésre. Hatalmas súlyúk önmagától, a nehézkedés természetes törvényeinél fogva hat: mindent agyonnyom, ami nem homogén. Az életerős, bevégzett, szilárd társadalmak működése szervezetlen, de általános. Lassú de folytonos. Még a csepp is kivájja a sziklát, hát mikor az egész tenger gyakorolja folytonos hatását, így teremtették az erős, hatalmas társadalmak az erős, hatalmas államokat. így fogja az angol faj maroknyi brit katonaság, hivatalnok és kereskedő segítségével beolvasztani Indiát, így olvasztatott be néhány ezer földbirtokos, iparos és kereskedő segítségével Írországot. Erdélyben a magyarság és székelység jóval több mint egynegyed részét képezi az összes lakosságnak. Tehát sokkal nagyobb arányt képezett, mint képezett Posenben a német elem a lengyel közt. Róma néhány légióval s hódítás nyomán azzal keletkező város segítségével olvasztotta be a provinciákat. Oroszország kozákcsapatokkal s csinovnikokkal, de főleg iparosaival, kereskedőivel russzifikálni tudja a Kaukázust. Erdélyben kevés a magyarság, de kisebb tényezővel is keresztülvittek már asszimilálást, ahol az uralkodó faj egyéni ereje, erélye és fegyelme megvolt. És ha magasabb műveltséggel bírt. A magyarság s a szászság kizárólagos kultúrái tényezők voltak Erdélyben a legújabb korig. A románság a művelődés terén nem számított. Ha tehát az erdélyi magyarságban megleendett a műveltség mellett az erély is, hatalmasan kifejlődött volna. Sőt, miután a románsággal szemben (a szászok levonásával) egyharmad rész, ezt kultúrái fölényével és faji energiájával egészen átgyúrthatta volna. És akkor most nem vitatkoznánk a kérdések felett: gyenge-e, vagy erős társadalmunk ; a magyarság olvaszt-e, vagy ép ellenkezőleg, a magyarságot olvasztják a nemzetiségek. És különösen nem kellene aggódnunk Erdély, s így Magyarország miatt, mert Magyarországot Erdélyből lehet elveszteni és megtartani. De nemcsak a Királyhágón túl van szükség a magyarság és a magyar társadalom organizálására. Ott vannak az északi vármegyék. Árva, Liptó, Nyitra, Trencsén, Turócz, Zólyom a második szomorú területet képezik, ahol a magyarság megszilárdításáért mindent el kell követni. Mily helyezetben van Árvában 75 ezer tót közt 355 magyar ? Sőt milyenben van még a liptói 1438 magyar a 67 ezer tőt közt? Avagy a trencsénmegyei harmadfélezer magyart nem nyeli-e el a 222 ezer tót? Nincs-e szintén igen kényes pozícziója a sárosi 116 ezer tőt közt a négy ezernél csak valamivel több magyarságnak? És van még egy harmadik gyászos vidék is. Szilágyságtól fel egész az észak-keleti Kárpátok által képezett határig. A szinte kompakt tömegben lakó ruthenségről nem is szólva: mily helyzetben van itt az elveszően csekély magyarság a túlnyomó oláhság közt ? Hol van itt a magyar társadalom, mely alapját és oszlopát képezhetné a magyar állameszmének ? A többi pontok már kevésbé vannak veszélyeztetve. Dél-Magyarországon a szerbség mindinkább meglazul. Az oláhság itt is túlnyomó, a magyar és német elem azonban képes ellensúlyozásra. De a fennebb rajzolt vidékeken a magyarságot minden módon szilárdítani kell. Állami politikával is, de főleg társadalmi úton. Nem a nemzetiségek erőszakos elnyomásáról van szó, azért bizonyos határokon túl az állami akczió nem mehet. A társadalmi akczió előtt azonban szabad a tér. Szilárd kézzel elnyomni az államellenes izgatásokat : ez kell, hogy feladata legyen minden kormánynak. E feladatát a kormány teljesíti is. Végrehajtani a közoktatási törvényeket, ez is a kormány és hatóságok dolga. A magyarság erődei a városok lévén, az állami politikának szintén arra kell törekedni, hogy a városok különösen azon vidéken fejlődjenek, amelyek az ország grammatikai térképén a széles fekete foltokat képezik. Hogy mely városok ezek, a városokról, mint a magyarosítás eszközeiről irt munkámban előadtam. Valamint ugyanott kifejtettem azt is, mily szerepe van e téren egyáltalán a városnak s a polgári elemnek. Most kizárólag csak a társadalmi hatásról akarok szólni. Az állam szervezve van a nemzetiségi vidéken is: szervezni kell hasonlóképű társadalmat. Ez pedig csak egyletek által lehetséges. Nálunk sok az egylet, de aránylag kevés hatást képesek felmutatni. A jó kezdet legtöbb esetben az Indolenézia homokjában fut szét. A legszebb eszmét is megfojtja a tétlenség és közöny. Még a politikai társaságok sem tudtak köztünk annak idején nagy tért hódítani, pedig hazaszeretetben s az idegen uralom elleni gyűlöletben nem volt hiány. Annál kevésbé virágozhattak a közönséges, prózai egyletek, ahol minden izgalom és romanticzizmus nélkül, csak napi munkát kellett és kell végezni. Legújabban azonban ebben az irányban is történt kezdeményezés. Közművelődési egyletek alakultak. Ezekben nyilvánulhat leginkább a társadalom tevékenysége. Ezek képezhetik és kell képezniük a társadalmi organizmus idegszálait. Ezeken keresztül érezhet és hathat a magyar társadalom. Leginkább ezek segélyével szilárdíthatja meg a magyarságot a veszélyeztetett pontokon. A hatósági közegek lehetnek indolensek: a társadalom, ha akczióban van, élesen lát és tevékeny. Mindenütt jelen van s nemcsak a hivatali székhelyen és bureauban. Az állam kezéből a mi kisiklik, megragadhatja azt a társadalom ezer keze. De csak úgy, ha a társadalom éber és erélyes. Csak úgy éber és erélyes, ha eszme hatja át s organizmusa van. A közművelődési egyletek hálózatával kell tehát beborítani mindazon vidékeket, ahol a magyarságnak nehéz a helyzete. De összekötő kapcsot kell létesíteni valamennyi közt s ott, ahol még nincs, de szükséges, teremteni kell egyleteket. Valamennyi erdélyi nem-székely megyében alkotni kell egyet a kolozsvári központ közül. A szatmármegyei közművelődési egylet fiókjait ki kell terjeszteni az észak-keleti határokig. Különös gondot kell pedig fordítani Trencsén-, Zólyom-, Árva-, Liptó megyékre. Dél-Magyarországon szintén szükség van Temesváron s Lugoson egy-egy közművelődési egyletre. Budapesten pedig az iskola-egyletet át kell alakítani nagyszabású közművelődési egyletté, hogy valamennyi hasonló egylet központját képezhesse. A kezdet az lehetne, hogy a már létező egyletek összeköttetésbe lépnének a budapestivel. A budapesti iskolaegyletnek kellene tennie az első lépést. Ez egyletek közvetlen czélja az lenne, ami most: a közművelődés terjesztése, a magyar kultúrának társadalmi úton való emelése. Ez teljesen törvényes czél. Az eszközök sem lehetnének egyebek, mint törvényesek. Hiszen a társadalom csak az államot támogatná. De már azáltal, hogy a magyar közművelődést terjesztenék, egyszersmind hatnának a magyarság megszilárdítására és kifejtésére. Hiszen a magyarosítás kultúrás kérdés. Ha a magyar kultúra oly erkölcsi hatalom, mely az ország bármely pontján fejlődő értelmiséget magához ragadja; ha oly forgatag, mely a nemzetiségi tömegekből kiemelkedő minden tényezőt