Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-10-10 / 156. szám
ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1885. október 10. SZÉKELY NEMZET III. évfolyam. ÍJJK«-------------------------«Sl. K'* Szerkesztőségi iroda: 1 Sepsi-Szemtgyörgyön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvénytársulat hová az előfizetist piánk is hirdetésik , bérmentesen küldendők. ------------------------Előfizetési Al helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . l0frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. ma-156. szám. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő A beteg ember. — okt. 9. Egy vonagló állam halálos ágya körül állanak a hatalmak képviselői. A roncsolt ember idegfáradtan, tehetetlenül fekszik ott. Alig ad már életjelt magáról. Egy-egy pillanatra fölveti még üveges szemeit: bágyadt, homályos tekintete végig révedez a körülállókon .... Nincs ott már élet. Halálszag érzik a beteg ágya mellett: meg-megrebbennek a cisinek apró szárnyaikkal. A sövényóra lázas sietséggel rohan lefelé: minden pillanatban beállhat a katasztrófa. Ezt a pillanatot várják már sokan. Ki tudja, meddig tart még ennek a szegény embernek az agóniája ?......... Még lett volna alkalma rá, hogy megmutassa életerejét; ezelőtt pár nappal még bíztak benne az orvosai is. Kipróbált, híres szaktekintélyek, akik ismerték a kór tüneteket, ott voltak mellette a betegség lefolyásánál. Még hitték, hogy megmenthetik , hiszen csak tőle függött. Csak egy pillanatra kellett volna magát megerőltetnie, hogy fölkeljen a rothadt nyoszolyáról s a zsibbadt idegeket talán uj erő szállotta volna meg, talán felpezsdült volna még egyszer az aludt vér s a handzsár a nagy próféta és Allah dicsőségére villogott volna ismét. Törökország, az „Amarátok és Szolimánok Törökországa“ félholdja alatt ismét fénylett volna az ozmán dicsőség. De hát most már mindennek vége van. Addig, amíg lehetett, nyújtották az orvosok a beteg ember életét: most már feladtak ők is minden reménységgel. Hiszen, aki nem akar élni, aki erőnek erejével visszafekszik a betegágyba és minden áron haldokolni akar, nem segít azon többet a hatalmak összes konferencziája, a résztvevő jóbarátok minden biztatása sem. A „fényes“ porta pár nappal ezelőtt még megvillogtathatta volna fegyverét s lett volna alkalma rá, hogy karddal vágja ketté a felbukott keleti bonyodalom csomóját. Akkor még az összes hatalmak rokonszenve kisérte volna bátor fellépését. És bizonyára nem kísérlette volna meg senki, hogy a portát megtámadott jogainak védelmezésében akadályozza. Csakhogy ezt a kedvező alkalmat Törökország elmulasztotta s vele együtt leszámolt a maga történeti hírnevével is. Ezzel együtt beadta a kulcsot Európának. Demonstrálta, hogy nem akar élni. Bebizonyította, hogy az életerőnek nincs benne egyetlen szikrája, hogy el van készülve a megsemmisülésre. Törökország várja a halált. Most már megjött az utolsó hír is a beteg ember halálos ágya mellől. Philippopolisban nagy ovácziók között kihirdették, hogy a porta elfogadta északi és déli Bulgária egyesítését Sándor fejedelem alatt. Még eddig csak elvben fogadta el ugyan, de hát ez már ténynek is beillik. Törökország nem merte élesre köszörülni vasát és jónak látta meghajolni a fatum előtt. Mert fatumszerűen lebeg fölötte már évtizedek óta a Balkán-félsziget kérdése. Titokzatos homály borítja a Balkán ködös helyzetét: nem birta azt eloszlatni semmiféle ügyes vagy furfangos diplomáczia. És íme, most maga Törökország segit a diplomácziának. Ő maga állítja ki magáról a halotti bizonyítványt. Nincs már mit kérdezősködni tovább, nincs már mit vitázni többet: Törökország maga mondja ki önmaga fölött a halálos ítéletet. Mert amidőn ő elvileg elfogadja a két Bulgária egyesítését egy idegen hatalom alatt, akkor már csak idő, vagy csak hetek kérdése a Balkán-politika végleges megoldása. Bevégzett tényekkel fog ezután lépten nyomon szembe találkozni, amiket meg nem történtekké változtatni nem fog többé módjában állam. Törökország gyámoltalan habozása a végfeloszlás szimptómáit mutatja. Mit hoz a jövő, kik állnak a behantolandó sír fölé gyászinduló helyett harczitárogatót harsogtatni, még mindig bizonytalan. De hogy a szultán legutóbbi visszavonulója nemcsak nem tisztázza a keleti kérdés bonyodalmait, sőt aktuálisabbá teszi a bonyodalmat, annyi tisztán áll előttünk már most. Hűvös őszi napok járnak : a haldoklás költészete rá van lehelve a sárga-piros falevelek zománczaira . . . Száraz ág megzizzen, fonnyadt falevél megzörren, komor szürke felhők csapkodnak a légürben . . . Messzehangzó sikoljal barna tollú varjak röpködnek az avar fölött, temetésre szállnak . . . Ki tudja, hová ? Ki tudja merre ? . . . . Beteg ember ágya körül halálszagot érez a madár .... Vájjon mikor csap le a halottas házra? . . . B. N. : A függő államadósság. A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság, Bécsben, 1885. évi október hó 5-dik napján tartott XIII-ik ülésében az államjegyek forgalmi összegét 1885. évi szeptember hó végével következőnek találta: A bizottság saját feljegyzései alapján, a tulajdonképeni államjegyek összege 1 forintosokban 68.179.976 forint, 5 forintosokban 115.676,580 forint, 50 forintosokban 151.654,650 forint, összesen 335.511,206 forint. A közös pénzügyminisztérium hivatalos közlése szerint a sóbányákra bekeblezett és forgalomban levő zálogjegyek összege 76.488,012 frt 50 kr. Összesen 411.999,218 forint 50 kr. A szabadalmi törvény reformja. Az osztrák és magyar kormányok megbízottjai, Matlekovics államtitkár elnöklete alatt, a monarchia mindkét államában hasonelvek szerint rendezendő szabadalmi törvény reformja ügyében tanácskozást kezdtek. E tanácskozásokban, melyeknek alapját kész dolgozat képezi, az osztrák kormány részéről Wörz János miniszteri tanácsos, dr. Weigelsberg Béla osztálytanácsos és Opitz levéltárnok, a magyar kormány részéről pedig Schnierer miniszteri tanácsos és Grum osztálytanácsos vettek részt. A tanácskozások több napig fognak tartani. A szabadelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű párt f. hó 7-én délután 6 órakor, Szathmáry Miklós elnöklete alatt tartott értekezletén „a katonai (honvéd) hatóságok által közigazgatási útán hozott, kártérítésben marasztaló határozatok hatálya és megtámadhatása tárgyában a beadott törvényjavaslat tárgyaltatott. A tárgyalás megkezdetvén, Popovics Vazul előadó tüzetesen indokolta a törvényjavaslatot, mely átalánosságban és részleteiben elfogadtatott, mire a tanácskozás véget ért. Az igazságügyminisztérium részéről Szentgyörgyi államtitkár volt jelen. Az egyesült ellenzék fiaszkója. — okt. 9. Az egyesült ellenzék újabb kudarczot vallott. Azok az egyesülési kísérletek, melyektől a Pesti Napló az ő oppozicziójának sikerét remélte, kegyetlenül csütörtököt mondottak. Emlékezhetnek olvasóink, hogy annak idejében mi is kétségünket fejeztük ki a fölött, hogy a szélsőbaloldal ez a „pár exczellencre“ demokratikus pártelem, eltekintve közjogi politikája összeférhetetlenségéből, az egyesült ellenzékkel érdekközösségbe léphetne. Hanem azért az Apponyiak mégis megpróbálták. S mint a szélsőbaloldali párt manifesztácziója mutatja, ezúttal is kudarczot vallottak. A „Nemzet“ így ír erről a pártpolitikai fiaszkóról: A függetlenségi párt visszaküldte a mérsékelt ellenzéknek a meghívót az egyesülésre. Csinálták egész nyáron, hírlapokban és beszédekben a két ellenzéki árnyalat fúzióját, és most kitűnt, hogy a mérsékelt ellenzék gyengéjének védelmére és vezéreinek portálására a szélsőbalban abszolúte semmi hajlandóság nincs. Pedig erre voltak kitalálva azok az érdekes fejtegetések, melyek épen úgy, mint Zsivkovics kiolvasta Horvátország függetlenségét a horvát-magyar kiegyezési törvényből, a közösügyi törvényekből ki akarták olvasni az önálló nemzeti hadsereget ép úgy, mint az önálló vámterületet, sőt a vámjövedelmeknek egyenlő felosztását is megkövetelték, hogy így a közjogi alapnak olyan magyarázatot adjanak, mely a szélsőbal gyengébb szivü tagjait is megnyeri és Apponyi gróf vezérlete alá tereli. Hanem hát egy eltévedt bárány kivételével, visszautasitá a szélsőbal a virágnyelven formulázott meghívót és igy marad minden, a fiaszkó kivételével, a régi kerékvágásban, haladva azon, önsúlyánál fogva, minden párt addig, meddig képes és jutván annyira, amennyire tud. Igen természetes, hogy a szélsőbal sem utasítja vissza a mérsékelt ellenzékkel a kormány elleni ad hoc közös akciót, de hisz ez annyira a dolog természetében van, hogy eddig sem történt sohasem az, hogy a kormányt az ellenzék egyik árnyalata, a másik ellenében védelme alá fogta volna, vagy hogy a kormány pártját segítette volna, akár választásban, akár hirlapirodalmi téren. Ha tehát a mérsékelt ellenzék lapjai, a szélsőbaltól kapott utasítást azzal akarnák fedezni, hogy nem pártfúziót, de csak ad hoc támogatást és a kormány elleni eljárást akartak, akkor szembeötlő módon beszélnek felesleges dolgot, mert olyan czélt emlegetnek, melynek elérésében az ellenzéki pártok közös szervezetére és közösen megállapított működésére szükség eddig sem volt. Hanem hát még az inczidens és példa is, melyet a szélsőbal fölhasznált arra, hogy vidéki párthíveit nemcsak a szervezkedésre, de a mérsékelt ellenzékkel való közösködéstől való óvakodásra is figyelmeztesse: épen azt árulja el, hogy a függetlenségi párt észrevette, miszerint a mérsékelt ellenzék azért indította meg Budapesten a lapokban és vidéken dörgedelmes kiáltványokban, a két ellenzéki párt fúzióját, hogy a szélsőbalt felültesse és a kerületekben, segítségével terjeszkedjék. A háló ki volt vetve, a szélsőbalra ép úgy, mint a nemzetiségekre; a szélsőbal kiszabadult — fogtak néhány szászt és szerbet, kik belementek a mérsékelt ellenzék hálójába, azon világos tudatban, hogy maguk fogják annak hasznát venni és nem a magyar mérsékelt ellenzék. A függetlenségi párt azonban nem éri be azzal, hogy a honti és kanizsai eseteken okulva, azok követésétől óva inti párthíveit, de egyszersmind figyelmezteti őket arra is, hogy ha a mérsékelt ellenzékkel sokat közösködnek, akkor tért fognak veszíteni. Tehát a csalogatásra teljes bizalmatlansággal felel és így a sok phrasis és puskapor, melyet ez ügynek létesítésére fordítottak az Apponyi táborában, tökéletesen kárba veszett. Aminek nagyon valószínű következménye az lesz, hogy azok a kétes jellegű „ellenzéki körök“ és „egyletek", miknek létesítését tervezték, elmaradnak; mindenik párt a maga erejére lesz utalva. Ez nem tetszik a mérsékelt ellenzéknek ! Az alkalmat egyúttal arra használja fel a szélsőbal, hogy párthíveit újabb szervezkedésre, pártkörök és egyletek alakítására hívja fel, felajánlván nekik azt, hogy szabálytervezeteket és belügyminiszteri jóváhagyást közvetíteni fog a központ. Hogy nem beszélünk kormánypárti szempontból, azt azzal bizonyítjuk be, hogy a szélsőbal ezen felhívását időszerűnek, sőt (híveire nézve) feleslegesnek is tartjuk, ugyan de azért természetesnek és az illető pártra nézve esetleg hasznosnak is mondjuk. Hanem hát, hogy minek való most az ezzel járó korteskedés és izgatás által a lakosságot zavarni, azt be nem látjuk, sőt meg vagyunk győződve, hogy annyira időszerűtlen az, hogy ahol a pártszervezésre hajlandóság van, az ott meg is van , de alkalom hiányában igen természetes, hogy nem mindig működik, mert bizony élni is kell, nemcsak politizálni ; társadalmi jó egyetértésre is szükség van, nemcsak folytonos választási háborúra. Még három évben egyszer is sokat rombol az, hát még ha permanenssé tétetnék! Egyébiránt ez: tapintat és belátás dolga, amibe azért nem szólunk, nehogy az ellenzék azt higgje ,hogy valami szent borzadály fog el, valahányszor egy-egy proklamácziója megindul, vagy pártköre megmozdul. Hozzászoktunk mi erősebb dolgokhoz is és így még a mérséket ellenzék újabb fiaszkóján sem nevetünk; rajta már eleget nevettünk. Erdőőri szakvizsgálat Brassóban. Brassó, okt. 7-én. Az 1879. évi 31. t. sz. értelmében teljesitendő erdőőri szolgálatra szükséges szakbeli képesség törvényes igazolása czéljából a nagyméltóságu földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium idei 34370. számú intézményével elrendelte, hogy október hó 5 és következő napjain Brassóban, a megye tanácskozási termében erdőőri szakvizsgálat tartassák, mely czélból Nagy Gyula kir. erdőfelügyelő elnöklete alatt vizsgáló biztosokat: Zaminer Ede, Brassó városi erdőmestert és Simon Gyula sepsiszentgyörgyi járási főerdészt nevezte ki. Az erdőőrök szakvizsgája ügyében fennálló utasítás értelmében kir. erdőfelügyelő 14 egyénnek adott engedélyt a vizsgálat letételére, kik nagyrészt ez idő szerint is mint községi és más hatósági felügyelet alatt álló erdőkben alkalmazott erdőőrök tényleges szolgálatban állanak. A vizsgálat e hó 5-én kezdetett meg, három kérdésnek írásbeli megfejtésével, melyet a szóbeli vizsga követett. Október 7-én d. e. 10 órakor hirdette ki a vizsgáló bizottság elnöke a Brassóban megtartott első szakvizsgálat eredményét, mely szerint az engedélyt nyert 14 jelölt közül a vizsgáló bizottság által 12 egyén az erdészeti műszaki segédszolgálat teljesítésére alkalmasnak találtatott, egy nem nyerhetett képesítést, egy pedig a vizsgálattól visszalépett. Képességi osztályzat szerint kettő kitünően, három jól és hét kielégítően alkalmasnak találtatott. A vizsgát tett egyének nagy része Háromszék megyében áll szolgálatban és pedig : Balogh György S.-Szentgyörgyön, Balog József Árkoson, Gyöngyösi József és Bedő Imre Kálnokon, Drágamér József Málnáson, Bene Mózes Bikfalván, Imrék József Páván és Biró Sándor Nyénben; míg négy vizsgát tett erdőőr Brassó városnál teljesít szolgálatot. Örömmel tapasztalta ezúttal a vizsgáló bizottság, hogy a vizsgálatot tett erdőőrök szorgalmasan tanulmányozták Bedő Albert országos főerdőmesternek „Erdőőr“ czimü pályadijjal jutalmazott művét, mely mindazt tartalmazza, mit az erdőőrnek a műszaki segédszolgálat teljesítésére és az erdőtörvényben előírt teendőire nézve tudnia kell; de másrészt meggyőződött a vizsgálóbizottság arról is, hogy az erdőőrök gyakorlati tapasztalatai — különösen a Háromszékmegyéből valókat illetőleg — még sok kívánni valókat hagy hátra, minek magyarázata abban keresendő, hogy Háromszék megyében ez ideig rendszeres erdőgazdálkodás nem folytattatott. Ez okból a következő években vizsgálatra menő erdőőröknek különösen ajánltatik, hogy gyakorlati tapasztalataik bővítése és szolgálatuk körül előforduló teendők sikeres teljesítése czéljából, alkalmas időkben kirándulásokat tegyenek oly vidékekre, hol rendszeres erdőgazdálkodás lévén, az előttük eddig ismeretlen erdészeti munkálatok tényleg folyamatban vannak. így: a vágásoknak különböző módját s azok okszerű vezetését, a mesterséges fenyő ültetvényeket, veténykerteket, kopár és meredek oldalak befásitását, szóval az erdőnevelés és ápolás körüli munkálatokat megszemlélhetik a Brassó városi erdőknél; a fának vizen való szállítását, az usztatást, valamint az ezzel kapcsolatos vizi építményeket pedig legközelebb a zernesti (Fogaras megye) völgyben. —n —a,