Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)

1886-09-12 / 141. szám

IV. évfolyam. -----------------íísííS Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: Jókai-Qyorada-részvény-társaiai hová ax ilődiiíéil pénik és ht­ditéiak ^ bérmentesen küldendők. ^ «iss-------------------------Marsi Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 1Ofrt — kr. Félévre . . 6 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1886. szeptember 12. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. I­irdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 141. szán JTl­ **a­­­ sSegaz-Csikmegye részére: @lltő szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T-Nag­y Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre... 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A bolgár események. — szept. 11. Alább közöljük a részletesebb távirati hireket Sándor fejedelem elutazásáról. Ma minden figyelem Törökország felé van irányulva: hogyan fogadja tudniillik a porta Sándor lemondását. Méltán kelthet átalános csodálatot a konstantinápolyi jelentés, mely szerint a porta körjegyzéket intézett a hatalmakhoz, ismertetvén benne a bulgáriai helyzetet s azon reményének adva kifejezést, hogy a hatalmak együttes működés által megakadá­lyozzák egy harmadik fél beavatkozását Bul­gária ügyeibe. Nagyon érthető, miért kelt csodálatot ez okirat. Törökország a krízis első napjától kezdve a legkonokabb következetességgel hallgatott s mindenki azt hitte, hogy Bul­gária ügyeivel ép oly keveset törődik, akár Spanyolország vagy Portugália. Egy török államférfi állítólag ki is jelentette volna, hogy Kelet-Rumélia birtokáról már 1878- ban hallgatag lemondott a porta s minden igyekezete azon van, hogy megtartsa a je­lenleg hatalma alatt álló tartományokat. Mindenki meg volt tehát győződve róla, hogy a török kormány hallgatni fog s nyu­godtan szemléli, miként fojtják el a többi hatalmak a tüzet. S íme, a Yildiz-kioszkban megszólaltak. Gondosan elkerülik ugyan a luzerainitás hangsúlyozását, de végre is konstatálják, hogy Törökországnak van joga érdeklődni hűbérállamai sorsa iránt. A rövid távirati jelentés, mely nem tu­dósít a közjegyzék szövegéről, meglehetős kétségben hagy bennünket az iránt, váljon önálló elhatározás szüleménye-e az okmány, vagy orosz diplomata tanácsára küldetett-e szét, hogy az orosz akczió Bulgáriában úgy szólván a szultán czége alatt eszközöltessék. A harmadik s a legmerészebb kombináczió — mely azonban Thornton visszahívása után bírhat némi valószínűséggel — az lenne, hogy a közjegyzékben az angol befolyás erősbödését látnák a török kormányköröknél. Bármiként legyen is a dolog, azt his­­­szük, hogy e közjegyzék jelentékenyen fo­kozza a békés megoldás c­anceit. Bármiként fogjuk fel a dolgot, Törökország — hivata­losan — végre is a legközvetlenebbül ér­dekelt fél az ügyben s ha ő nem látja szük­ségét a fegyveres beavatkozásnak, más ha­talom bizonyára nem fogja e feladatot ma­gára vállalni. A hatalmak diplomácziai akc­iója azon­ban a dolgok mai helyzetében elmaradhat­lak Mindannak, a­mi a lemondás után tör­ténni fog, a nemzetközi formák közt, Európa jogainak tiszteletben tartásával kell történni. Az orosz susceptibilitás máris túlságos te­kintetbevételben részesült; most már annak jeleit várjuk, hogy a kibonyolítás körül igye­kezni fognak mind a lényegben, mind a külsősé­gekben igazolni, hogy a béke megzavarásának el­kerülése nem volt egyértelmű Bolgárország egy­szerű kiszolgáltatásával Oroszországnak. A le­mondás előtt orosz hivatalos részről — az igaz, hogy inkább hirletésképen — sok biztosítás hangzott el Bolgárország függetlenségének tiszteletben tartását illetőleg ; várjuk ennek igazolását s e részben első­sorban azt, hogy a további történendőkre nézve nem egy ha­talom parancsszava, hanem az összes hatalmak nézete legyen az irányadó. Ha a porta jegy­zéke az ily irányban meginduló akczióra czéloz, ha későn jő is, nem jő hiába. * Szófia, szept. 7. A fejedelem kiáltványa, mely ma bocsáttatott ki, következőleg hangzik : „Miután meggyőződtünk annak szomorú va­lóságáról, hogy elutazásunk Bulgáriából meg fogja könnyíteni a jó viszony helyreállítását Bul­gária és az orosz felszabadító közt, miután az orosz c­ár kormányától azt a biztosítást nyertük, hogy államunk függetlensége, szabadsága és jo­gai érintetlenül maradnak és senki a belügyekbe avatkozni nem fog, ezennel tudatom hőn szere­tett népemmel, hogy a bolgár trónról lemondok, áthatva azon óhajtól, hogy mindenekelőtt bebi­zonyítsam, mily becsesek előttünk hazánk érde­kei s hogy függetlenségéért minden áldozatra készek vagyunk, sőt arra is, mely drágább éle­tünknél is. Őszinte köszönetet mondván a nép­nek odaadásáért, melyet ama szerencsés és is­mét szomorú napok alatt tanúsított, melyeket úgy a nép, mint a trón Bulgáriába érkezésem óta megért, távozunk a fejedelemségből, éltünk végső pillanatáig fohászkodva a mindenhatóhoz, tartsa és áldja meg Bulgáriát s tegye azt nag­­­gyá, erőssé, boldoggá, egyesültté és függetlenné! Régensekké Sztambulovot, Karavelovot és Mut­­kurovot nevezzük ki s valamennyi bolgár pol­gárnak meghagyjuk, hogy fogadják meg az uta­sításokat és rendeleteket, melyeket az általam kinevezett régensség ki fog bocsátani és óvják meg a köznyugalmat, hogy el legyen kerülhető az, hogy a hazának eléggé súlyos helyzete még inkább bonyolulttá váljék. Isten óvja meg Bul­gáriát. Kelt Szófia székhelyén, 1886. aug. 26-án. Sándor. Szófia, szept. 7. A fejedelmi palota előtt süni tömeg gyülekezik. A helyőrség katonái a város utczáin és a palota udvarán sorfalat ké­peznek. A katonatisztek a palotával szemközti téren foglaltak állást. Délután 4-kor a fejedelem a palota előcsarnokába jött le, a­hol a tisztek csoportja előtt elhaladt, üdvözölve azt a nélkül, hogy bárminemű tüntetés történt volna ; aztán Sztambulovval kocsiba ült, követve számos ko­csitól, melyekben a régensek, a miniszterek és több más személyiség foglaltak helyet. Midőn a fejedelem a palotából távozott és a városon vé­gig kocsizott, a néptömeg kiáltásokba tört ki. A fejedelem hajadon fővel, a kocsiban állva fo­gadta az üdvözlést, mely ismétlődött, midőn a menet elhagyta a várost. A fejedelem szerdán délután érkezik Sompalánkára. Szófia, szept. 8. Megtörtént, a fájdalmas perez elérkezett. Sándor fejedelem, ki a nép uj­­jongása közt érkezett vissza székvárosába, ked­den délután négy órakor Szófia népének mély fájdalmára elhagyta a fővárost. Búcsút vett mindenkitől, ki szol­gálatában állt, vagy hozzá közel állott, a diplo­matáktól, a miniszterektől, a katonatisztektől, a polgári hivatalnokoktól, a palotaszolgáktól. Min­denki mélyen meg volt illetődve, mikor a feje­delem barátságos kézszoritással, nehány meleg szóval egyenkint búcsút vett. Kiválóan ünnepé­lyes szint öltött a katonatisztek búcsúja, kik mintegy százötvenen gyűltek egybe a palota földszinti termébe félórával az elutazás előtt. A fejedelem reszkető hangon intézte­ hozzájuk bú­csúbeszédét, megköszönte még egyszer hűségü­ket, ragaszkodásukat, kérve őket a haza érde­kében, hogy a hadsereg tartsa fenn a rendet és nyugalmat. A tisztek arcza a fájdalomtól elbo­rult, s midőn a fejedelem a palotából távozott, sok szlavniczai hős szeme könybe lábadt. A pa­lota kapujában felállított díszőrség tisztelgett. A fejedelem még egyszer kézintéssel vett búcsút a félkörben felállított tisztektől, aztán kocsira ült, s aztán fedetlen fővel, sisakkal kezében körülte­kintett, s magát meghajtotta. A fejedelem a bolgár commode tábornoki egyenruhát viselte. A kocsiban helyet foglalt még Sztambulov is, pol­gári ruhában. A lovassági szakasztól körülvett kocsi aztán a palota keleti kapuján kirobogott s ugyanazon peremben a fejedelmi lobogó a pa­lotáról aláhanyatlott. Bulgáriának nincs többé fejedelme. A fejedelem ma délután négy órakor elutazott innen. A Sándor-té­­ren már délben nagy néptömeg gyűlt össze, 2 óra tájban pedig négy ezred katonaság puska és oldalfegyver nélkül kivonult a lompalánkai útra, melyen kétfelől sorfalat képezett. A bucsu­­zásnál az egész tisztikar megjelent. Nikolajev hadügyminiszter biztosította a fejedelmet a had­sereg változatlan hűségéről. Sándor mélyen meg volt indulva s megígérte, hogy Bulgária sorsát mindig szivén fogja hordani. Valamennyi kon­zul, közöttük Bogdanov és Nekludov, továbbá a hatalmak képviselői elbúcsúztak a fejedelemtől. Szívrepesztő látvány volt, mikor a fejedelem tá­bori egyenruhában megjelent a palota előcsar­nokában, hol környezetétől búcsúzott. A szolga­személyzet minden egyes tagjához szólt néhány bú­csúszót. Mihailovszky gimnáziumi igazgatónak a következőket mondá : „A­mit mint gyenge em­ber megtehettem, megtettem.“ Egyetlen szem se maradt szárazon, sírt az egész környezet. Még Czankovhoz is szólt, kezet nyújtott neki s kilépett az udvarra a fe­jedelem, hol az egybegyült tiszteket még egy­szer üdvözölve, s keresztet vetve magára, ko­csira szállt. Mellette Stambulov, Ferencz József herczeg és Riedesel foglaltak helyet. A jelen­volt valamennyi miniszter, notabilitások, konzulok még egyszer búcsút intettek s a fejedelem ko­csija a zene hangjai mellett — mely ugyanazt, a mit a fogadtatásnál: a sumla-maritzá-t ját­szotta, megindult. A merre a kocsi ment, a a háztetők pürü embertömeggel voltak hét­re. A fejedelem fogatát követő hosszú kocsisor eltűn­tével levették a házakról a zászlókat. A nép között szétosztották a proklamácziót. Szófia, szept. 7. A palotán kívül is ismét­lődtek az elutazás alkalmából a megindító jele­netek. A délután folyamán sürü embertömeg állta el az utczákat a Sándor-térről a város vé­géig, a csapatok pedig fegyver nélkül sűrü sor­­falat képeztek. Munka, kereskedés szünetelt, va­lamennyi bolt be volt zárva. A felállított kato­naság üdvözölte a fejedelmet, a katonazene a Sándor-hymnuszt játszotta, a tömeg pedig nyo­mott kedél­lyel, szaggatott hurrah kiáltásokban tört ki. A fejedelmi kocsi lassan léptetett a tö­megen keresztül a város vége felé, melyen kívül egy halmon válogatott közönség állt, hogy feje­delmétől búcsút vegyen. A kocsi még mindig lassan haladhatott előre. Elől ment a csendőr­­ség, azt követte a lovassági kiséret, s úgy kö­vetkezett a fejedelem kocsija, melyben Sztambu­lov is ült. Közvetlen utána lovas csapat, melyet a kocsik egész sora követett, melyeken a régens­ség tagjai, a miniszterek, diplomaták, honora­­tiorok ültek, kik jó messze elkísérték a fejedel­met, kinek többször meg kellett állíttatni kocsi­ját, hogy a lakosságtól búcsút vegyen. Útközben a mezőn dolgozó nép, munkáját abbahagyva, az utszélre gyűlt egybe s a fejedelmet burrah­­val üdvözölte. Számos tiszt lovon kisér­te másfél órai után át. Kosztinbrodnál a fejedelem meg­állt, hogy a kíséretnek még egy köszönetet mondjon s végbucsut vegyen. Hosszabb időn át beszélt a kocsiról Mutkurovval, Petrov táborkari főnökkel és Nikolajev hadügyminiszterrel s a főbb tisztekkel, kiknek végül is a rendet és nyugalmat tanácsolta. Akkor leszállt a kocsiból, még egyszer elbúcsúzott az összes kísérettől, rö­vid beszédet tartva, melyben annak adott kife­jezést, hogy legnagyobb jutalomnak tekinti, ha elutazása az ország javára lesz. A katonaságnak szívére kötötte, hogy tartsa emlékében a hábo­rúban szerzett dicsőség koszorúját. Aztán pedig a „Viszontlátásra“ kiáltások közt tovább utazott. Szófia, szept. 8. Egy Szófiától öt kilomé­ternyi távolra eső bánnál nagy néptömeg várta az elutazó fejedelmet. Egy aggastyán beszédet mondott, vázolva a nép fájdalmát s kifejezve azon való reményét, hogy a fejedelem még vis­­­szatér. A fejedelem homlokon csókolta az ag­gastyánt s újból elbúcsúzott a tisztektől, külö­nösen Popovtól. Valamennyien kezet csókoltak a fejedelemnek s azt kiáltották: „A viszontlátás­ra !“ A parasztasszonyok virágot szórtak. A ki­séret nagy része Gostiebrodig a fejedelemmel utazott. A szófiai bucsúzás alkalmával a fejede­lem azt mondta a diplomácziai karnak, hogy a konstantinápolyi jegyzőkönyv megkötötte a ke­zeit. Ez a körülmény és munkatársainak tapasz­talatlansága teremtette a mostani helyzetet. Bárki lesz az utódja, annak is küzdenie fog kelleni ama nehézségekkel, melyek a bolgár fe­jedelem állásának bizonytalanságából származnak. Szófia, szept. 8. A fejedelem elutazása óta itt minden csendes. A közcsendet eddigelé semmi sem zavarta meg. A kormányzást Mutkurov és Popov vezetik, minthogy a többi régens s a kor­mány tagjai a fejedelmet a határig kisérték. — Újabb hirek. — Sándor elutazása. Lom­-Palánka, szept. 8. Mintegy 20 kilomé­ternyire Sophia mögött megállott a menet, mely­­lyel Sándor fejedelem utazott 8 itt történt az utolsó bucsuzás a fejedelem és az őt kísérő sze­mélyiségek közt, kik között több nő is volt. Egy képviselő rövid beszédet mondott, mely e sza­vakkal végződött: „A viszontlátásra!“ Mutkurov és Gesov erre visszatértek Sophiába, hogy a többi miniszter távollétében az ügyeket vezessék. Ezután a menet ismét megindult. Azon kocsi mögött, melyben Sándor fejedelem ült, Stambu­­lovval, egy csapat lovas katonaság lovagolt. Utánuk még tiz más kocsi következett, melyek­ben Ferencz József herczeg, Riedesel b., Niko­laev, Panicza, Karavelov, Radoslavov és a feje­delem hadsegédei ültek. A menet egész éjen át, minden nevezetesebb esemény nélkül haladt. Reggel egy faluban, melyen a menetnek át kel­lett haladnia, már talpon volt a lakosság, hogy a fejedelmet üdvözölje. A gyermekek virágbok­rétákkal jelentek meg az üdvözlésére. Néhány kilométernyire Lom-Palánka előtt Berkowski préfet és Lobowski dandárparancsnok várták a fejedelmet, ki dél tájban vonult be a városba, hol a hatóságok és a nagy tömegben összegyűlt lakosság meg-megújuló „hurrák“ kiál­­t&Rnkkal fn0»rlíált A viAúiul c/xxcvl egy mely zenekarral vonult ki, tisztelgett a fejede­lem előtt. Sándor fejedelem így szólt a kato­nákhoz : „Köszönöm vonzalmatokat és a haza iránt tanúsított ragaszkodásokat. Noha kénytelen va­gyok eltávozni, mindenkor bolgár maradok és szükség esetén itt leszek, mint bármely bolgár, hogy védelmezem a hazát.“ Ezek voltak a feje­­dem utolsó szavai, melyeket a bolgár hadsereg­hez intézett. Ezután a fejedelem, a bolgár zászlókkal diszitett kikötőhelyen át, a­hol a nép sürü tö­megben állott, a hajóra ment, melyen délután 2 órakor tovább utazott. Viddin, szept. 8. (Este.) Lom-Palánkában az elutazás előtt 18 képviselőből álló csoport vett búcsút a fejedelemtől, kijelentvén, hogy ha az ország veszélyben lesz, mindenkor számítanak reá. Sándor fejedelem „Isten hozzád“-ot kiáltott nekik. „Nem“ — válaszoltak a képviselők — „a viszontlátásra!“ A fejedelem elhatározta, hogy Viddinben né­hány perczig meg fog állani. Útközben a „Száva“ nevű osztrák-magyar hajón, melyet a fejedelmi yacht csekély távolságban követett, villásreggeli volt, melyen a fejedelem kísérete, Karavelov és Stambulov, a kormányzótanács tagjai és a mi­niszterek vettek részt. A villásreggeli alatt zene­kar játszott. A hajó délután fél 5 órakor érke­zett Viddinbe. Bukarest, szept. 9. Sándor fejedelem fo­gadtatása Widdinben valóságos diadalmi fogad­tatás volt. Mintegy, 13,000 ember jelent meg a Duna partján a fejedelem fogadására. A hely­őrség fegyverben állt és egetverő „hurah“-kiál­tásokkal üdvözölte a fejedelmet, kit a helyőr­ségi tisztek karjaikon vittek a városházára. Itt a fejedelem beszélgetett a tisztekkel és más személyiségekkel. A jelenvoltak szemei könyék­kel teltek meg. Sándor fejedelem kijelenté, hogy a hűség e jelei nagy vigaszul szolgálnak neki. Oroszország föláldozta őt, mert azt hiszi, hogy ő az oka Oroszországnak Bulgáriához való vi­szonyában beállott konfliktusnak. Meg fogja látni, hogy tévedett. Később talán maga Oroszország fog hozzá fordulni Bulgária trónja érdekében. Ha a haza veszélyben lesz, ő ott lesz, mint ma­gánember. Végül a fejedelem a régensséggel szemben elvállalt kötelezettségek teljesítésére szólította föl a jelenlevőket. Stambulov erre szót emelt s köszönetét fejezte ki a népnek és a hadseregnek, hogy a nemzet megvédéséért köréje sorakoztak. Ma, midőn Bulgária szerencsétlenségre, meg van fosztva fejedelmétől, arról van szó, hogy a mű­vet folytassák és a régensséget támogassák, hogy elkerültessék a közrend megháboritása, ami idegen megszállást idézhetne elő. Mondjunk kö­szönetet a fejedelemnek, ki ily példáját adja az önmegtagadásnak. Mi tudjuk azt, hogy ha majd a haza veszélybe jut, ő reá számíthatunk. A

Next