Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)
1886-09-12 / 141. szám
IV. évfolyam. -----------------íísííS Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: Jókai-Qyorada-részvény-társaiai hová ax ilődiiíéil pénik és htditéiak ^ bérmentesen küldendők. ^ «iss-------------------------Marsi Előfizetési ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 1Ofrt — kr. Félévre . . 6 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1886. szeptember 12. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Iirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 141. szán JTl **a sSegaz-Csikmegye részére: @lltő szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T-Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre... 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A bolgár események. — szept. 11. Alább közöljük a részletesebb távirati hireket Sándor fejedelem elutazásáról. Ma minden figyelem Törökország felé van irányulva: hogyan fogadja tudniillik a porta Sándor lemondását. Méltán kelthet átalános csodálatot a konstantinápolyi jelentés, mely szerint a porta körjegyzéket intézett a hatalmakhoz, ismertetvén benne a bulgáriai helyzetet s azon reményének adva kifejezést, hogy a hatalmak együttes működés által megakadályozzák egy harmadik fél beavatkozását Bulgária ügyeibe. Nagyon érthető, miért kelt csodálatot ez okirat. Törökország a krízis első napjától kezdve a legkonokabb következetességgel hallgatott s mindenki azt hitte, hogy Bulgária ügyeivel ép oly keveset törődik, akár Spanyolország vagy Portugália. Egy török államférfi állítólag ki is jelentette volna, hogy Kelet-Rumélia birtokáról már 1878- ban hallgatag lemondott a porta s minden igyekezete azon van, hogy megtartsa a jelenleg hatalma alatt álló tartományokat. Mindenki meg volt tehát győződve róla, hogy a török kormány hallgatni fog s nyugodtan szemléli, miként fojtják el a többi hatalmak a tüzet. S íme, a Yildiz-kioszkban megszólaltak. Gondosan elkerülik ugyan a luzerainitás hangsúlyozását, de végre is konstatálják, hogy Törökországnak van joga érdeklődni hűbérállamai sorsa iránt. A rövid távirati jelentés, mely nem tudósít a közjegyzék szövegéről, meglehetős kétségben hagy bennünket az iránt, váljon önálló elhatározás szüleménye-e az okmány, vagy orosz diplomata tanácsára küldetett-e szét, hogy az orosz akczió Bulgáriában úgy szólván a szultán czége alatt eszközöltessék. A harmadik s a legmerészebb kombináczió — mely azonban Thornton visszahívása után bírhat némi valószínűséggel — az lenne, hogy a közjegyzékben az angol befolyás erősbödését látnák a török kormányköröknél. Bármiként legyen is a dolog, azt hisszük, hogy e közjegyzék jelentékenyen fokozza a békés megoldás canceit. Bármiként fogjuk fel a dolgot, Törökország — hivatalosan — végre is a legközvetlenebbül érdekelt fél az ügyben s ha ő nem látja szükségét a fegyveres beavatkozásnak, más hatalom bizonyára nem fogja e feladatot magára vállalni. A hatalmak diplomácziai akciója azonban a dolgok mai helyzetében elmaradhatlak Mindannak, ami a lemondás után történni fog, a nemzetközi formák közt, Európa jogainak tiszteletben tartásával kell történni. Az orosz susceptibilitás máris túlságos tekintetbevételben részesült; most már annak jeleit várjuk, hogy a kibonyolítás körül igyekezni fognak mind a lényegben, mind a külsőségekben igazolni, hogy a béke megzavarásának elkerülése nem volt egyértelmű Bolgárország egyszerű kiszolgáltatásával Oroszországnak. A lemondás előtt orosz hivatalos részről — az igaz, hogy inkább hirletésképen — sok biztosítás hangzott el Bolgárország függetlenségének tiszteletben tartását illetőleg ; várjuk ennek igazolását s e részben elsősorban azt, hogy a további történendőkre nézve nem egy hatalom parancsszava, hanem az összes hatalmak nézete legyen az irányadó. Ha a porta jegyzéke az ily irányban meginduló akczióra czéloz, ha későn jő is, nem jő hiába. * Szófia, szept. 7. A fejedelem kiáltványa, mely ma bocsáttatott ki, következőleg hangzik : „Miután meggyőződtünk annak szomorú valóságáról, hogy elutazásunk Bulgáriából meg fogja könnyíteni a jó viszony helyreállítását Bulgária és az orosz felszabadító közt, miután az orosz cár kormányától azt a biztosítást nyertük, hogy államunk függetlensége, szabadsága és jogai érintetlenül maradnak és senki a belügyekbe avatkozni nem fog, ezennel tudatom hőn szeretett népemmel, hogy a bolgár trónról lemondok, áthatva azon óhajtól, hogy mindenekelőtt bebizonyítsam, mily becsesek előttünk hazánk érdekei s hogy függetlenségéért minden áldozatra készek vagyunk, sőt arra is, mely drágább életünknél is. Őszinte köszönetet mondván a népnek odaadásáért, melyet ama szerencsés és ismét szomorú napok alatt tanúsított, melyeket úgy a nép, mint a trón Bulgáriába érkezésem óta megért, távozunk a fejedelemségből, éltünk végső pillanatáig fohászkodva a mindenhatóhoz, tartsa és áldja meg Bulgáriát s tegye azt naggyá, erőssé, boldoggá, egyesültté és függetlenné! Régensekké Sztambulovot, Karavelovot és Mutkurovot nevezzük ki s valamennyi bolgár polgárnak meghagyjuk, hogy fogadják meg az utasításokat és rendeleteket, melyeket az általam kinevezett régensség ki fog bocsátani és óvják meg a köznyugalmat, hogy el legyen kerülhető az, hogy a hazának eléggé súlyos helyzete még inkább bonyolulttá váljék. Isten óvja meg Bulgáriát. Kelt Szófia székhelyén, 1886. aug. 26-án. Sándor. Szófia, szept. 7. A fejedelmi palota előtt süni tömeg gyülekezik. A helyőrség katonái a város utczáin és a palota udvarán sorfalat képeznek. A katonatisztek a palotával szemközti téren foglaltak állást. Délután 4-kor a fejedelem a palota előcsarnokába jött le, ahol a tisztek csoportja előtt elhaladt, üdvözölve azt a nélkül, hogy bárminemű tüntetés történt volna ; aztán Sztambulovval kocsiba ült, követve számos kocsitól, melyekben a régensek, a miniszterek és több más személyiség foglaltak helyet. Midőn a fejedelem a palotából távozott és a városon végig kocsizott, a néptömeg kiáltásokba tört ki. A fejedelem hajadon fővel, a kocsiban állva fogadta az üdvözlést, mely ismétlődött, midőn a menet elhagyta a várost. A fejedelem szerdán délután érkezik Sompalánkára. Szófia, szept. 8. Megtörtént, a fájdalmas perez elérkezett. Sándor fejedelem, ki a nép ujjongása közt érkezett vissza székvárosába, kedden délután négy órakor Szófia népének mély fájdalmára elhagyta a fővárost. Búcsút vett mindenkitől, ki szolgálatában állt, vagy hozzá közel állott, a diplomatáktól, a miniszterektől, a katonatisztektől, a polgári hivatalnokoktól, a palotaszolgáktól. Mindenki mélyen meg volt illetődve, mikor a fejedelem barátságos kézszoritással, nehány meleg szóval egyenkint búcsút vett. Kiválóan ünnepélyes szint öltött a katonatisztek búcsúja, kik mintegy százötvenen gyűltek egybe a palota földszinti termébe félórával az elutazás előtt. A fejedelem reszkető hangon intézte hozzájuk búcsúbeszédét, megköszönte még egyszer hűségüket, ragaszkodásukat, kérve őket a haza érdekében, hogy a hadsereg tartsa fenn a rendet és nyugalmat. A tisztek arcza a fájdalomtól elborult, s midőn a fejedelem a palotából távozott, sok szlavniczai hős szeme könybe lábadt. A palota kapujában felállított díszőrség tisztelgett. A fejedelem még egyszer kézintéssel vett búcsút a félkörben felállított tisztektől, aztán kocsira ült, s aztán fedetlen fővel, sisakkal kezében körültekintett, s magát meghajtotta. A fejedelem a bolgár commode tábornoki egyenruhát viselte. A kocsiban helyet foglalt még Sztambulov is, polgári ruhában. A lovassági szakasztól körülvett kocsi aztán a palota keleti kapuján kirobogott s ugyanazon peremben a fejedelmi lobogó a palotáról aláhanyatlott. Bulgáriának nincs többé fejedelme. A fejedelem ma délután négy órakor elutazott innen. A Sándor-téren már délben nagy néptömeg gyűlt össze, 2 óra tájban pedig négy ezred katonaság puska és oldalfegyver nélkül kivonult a lompalánkai útra, melyen kétfelől sorfalat képezett. A bucsuzásnál az egész tisztikar megjelent. Nikolajev hadügyminiszter biztosította a fejedelmet a hadsereg változatlan hűségéről. Sándor mélyen meg volt indulva s megígérte, hogy Bulgária sorsát mindig szivén fogja hordani. Valamennyi konzul, közöttük Bogdanov és Nekludov, továbbá a hatalmak képviselői elbúcsúztak a fejedelemtől. Szívrepesztő látvány volt, mikor a fejedelem tábori egyenruhában megjelent a palota előcsarnokában, hol környezetétől búcsúzott. A szolgaszemélyzet minden egyes tagjához szólt néhány búcsúszót. Mihailovszky gimnáziumi igazgatónak a következőket mondá : „Amit mint gyenge ember megtehettem, megtettem.“ Egyetlen szem se maradt szárazon, sírt az egész környezet. Még Czankovhoz is szólt, kezet nyújtott neki s kilépett az udvarra a fejedelem, hol az egybegyült tiszteket még egyszer üdvözölve, s keresztet vetve magára, kocsira szállt. Mellette Stambulov, Ferencz József herczeg és Riedesel foglaltak helyet. A jelenvolt valamennyi miniszter, notabilitások, konzulok még egyszer búcsút intettek s a fejedelem kocsija a zene hangjai mellett — mely ugyanazt, a mit a fogadtatásnál: a sumla-maritzá-t játszotta, megindult. A merre a kocsi ment, a a háztetők pürü embertömeggel voltak hétre. A fejedelem fogatát követő hosszú kocsisor eltűntével levették a házakról a zászlókat. A nép között szétosztották a proklamácziót. Szófia, szept. 7. A palotán kívül is ismétlődtek az elutazás alkalmából a megindító jelenetek. A délután folyamán sürü embertömeg állta el az utczákat a Sándor-térről a város végéig, a csapatok pedig fegyver nélkül sűrü sorfalat képeztek. Munka, kereskedés szünetelt, valamennyi bolt be volt zárva. A felállított katonaság üdvözölte a fejedelmet, a katonazene a Sándor-hymnuszt játszotta, a tömeg pedig nyomott kedéllyel, szaggatott hurrah kiáltásokban tört ki. A fejedelmi kocsi lassan léptetett a tömegen keresztül a város vége felé, melyen kívül egy halmon válogatott közönség állt, hogy fejedelmétől búcsút vegyen. A kocsi még mindig lassan haladhatott előre. Elől ment a csendőrség, azt követte a lovassági kiséret, s úgy következett a fejedelem kocsija, melyben Sztambulov is ült. Közvetlen utána lovas csapat, melyet a kocsik egész sora követett, melyeken a régensség tagjai, a miniszterek, diplomaták, honoratiorok ültek, kik jó messze elkísérték a fejedelmet, kinek többször meg kellett állíttatni kocsiját, hogy a lakosságtól búcsút vegyen. Útközben a mezőn dolgozó nép, munkáját abbahagyva, az utszélre gyűlt egybe s a fejedelmet burrahval üdvözölte. Számos tiszt lovon kisérte másfél órai után át. Kosztinbrodnál a fejedelem megállt, hogy a kíséretnek még egy köszönetet mondjon s végbucsut vegyen. Hosszabb időn át beszélt a kocsiról Mutkurovval, Petrov táborkari főnökkel és Nikolajev hadügyminiszterrel s a főbb tisztekkel, kiknek végül is a rendet és nyugalmat tanácsolta. Akkor leszállt a kocsiból, még egyszer elbúcsúzott az összes kísérettől, rövid beszédet tartva, melyben annak adott kifejezést, hogy legnagyobb jutalomnak tekinti, ha elutazása az ország javára lesz. A katonaságnak szívére kötötte, hogy tartsa emlékében a háborúban szerzett dicsőség koszorúját. Aztán pedig a „Viszontlátásra“ kiáltások közt tovább utazott. Szófia, szept. 8. Egy Szófiától öt kilométernyi távolra eső bánnál nagy néptömeg várta az elutazó fejedelmet. Egy aggastyán beszédet mondott, vázolva a nép fájdalmát s kifejezve azon való reményét, hogy a fejedelem még visszatér. A fejedelem homlokon csókolta az aggastyánt s újból elbúcsúzott a tisztektől, különösen Popovtól. Valamennyien kezet csókoltak a fejedelemnek s azt kiáltották: „A viszontlátásra !“ A parasztasszonyok virágot szórtak. A kiséret nagy része Gostiebrodig a fejedelemmel utazott. A szófiai bucsúzás alkalmával a fejedelem azt mondta a diplomácziai karnak, hogy a konstantinápolyi jegyzőkönyv megkötötte a kezeit. Ez a körülmény és munkatársainak tapasztalatlansága teremtette a mostani helyzetet. Bárki lesz az utódja, annak is küzdenie fog kelleni ama nehézségekkel, melyek a bolgár fejedelem állásának bizonytalanságából származnak. Szófia, szept. 8. A fejedelem elutazása óta itt minden csendes. A közcsendet eddigelé semmi sem zavarta meg. A kormányzást Mutkurov és Popov vezetik, minthogy a többi régens s a kormány tagjai a fejedelmet a határig kisérték. — Újabb hirek. — Sándor elutazása. Lom-Palánka, szept. 8. Mintegy 20 kilométernyire Sophia mögött megállott a menet, melylyel Sándor fejedelem utazott 8 itt történt az utolsó bucsuzás a fejedelem és az őt kísérő személyiségek közt, kik között több nő is volt. Egy képviselő rövid beszédet mondott, mely e szavakkal végződött: „A viszontlátásra!“ Mutkurov és Gesov erre visszatértek Sophiába, hogy a többi miniszter távollétében az ügyeket vezessék. Ezután a menet ismét megindult. Azon kocsi mögött, melyben Sándor fejedelem ült, Stambulovval, egy csapat lovas katonaság lovagolt. Utánuk még tiz más kocsi következett, melyekben Ferencz József herczeg, Riedesel b., Nikolaev, Panicza, Karavelov, Radoslavov és a fejedelem hadsegédei ültek. A menet egész éjen át, minden nevezetesebb esemény nélkül haladt. Reggel egy faluban, melyen a menetnek át kellett haladnia, már talpon volt a lakosság, hogy a fejedelmet üdvözölje. A gyermekek virágbokrétákkal jelentek meg az üdvözlésére. Néhány kilométernyire Lom-Palánka előtt Berkowski préfet és Lobowski dandárparancsnok várták a fejedelmet, ki dél tájban vonult be a városba, hol a hatóságok és a nagy tömegben összegyűlt lakosság meg-megújuló „hurrák“ kiált&Rnkkal fn0»rlíált A viAúiul c/xxcvl egy mely zenekarral vonult ki, tisztelgett a fejedelem előtt. Sándor fejedelem így szólt a katonákhoz : „Köszönöm vonzalmatokat és a haza iránt tanúsított ragaszkodásokat. Noha kénytelen vagyok eltávozni, mindenkor bolgár maradok és szükség esetén itt leszek, mint bármely bolgár, hogy védelmezem a hazát.“ Ezek voltak a fejedem utolsó szavai, melyeket a bolgár hadsereghez intézett. Ezután a fejedelem, a bolgár zászlókkal diszitett kikötőhelyen át, ahol a nép sürü tömegben állott, a hajóra ment, melyen délután 2 órakor tovább utazott. Viddin, szept. 8. (Este.) Lom-Palánkában az elutazás előtt 18 képviselőből álló csoport vett búcsút a fejedelemtől, kijelentvén, hogy ha az ország veszélyben lesz, mindenkor számítanak reá. Sándor fejedelem „Isten hozzád“-ot kiáltott nekik. „Nem“ — válaszoltak a képviselők — „a viszontlátásra!“ A fejedelem elhatározta, hogy Viddinben néhány perczig meg fog állani. Útközben a „Száva“ nevű osztrák-magyar hajón, melyet a fejedelmi yacht csekély távolságban követett, villásreggeli volt, melyen a fejedelem kísérete, Karavelov és Stambulov, a kormányzótanács tagjai és a miniszterek vettek részt. A villásreggeli alatt zenekar játszott. A hajó délután fél 5 órakor érkezett Viddinbe. Bukarest, szept. 9. Sándor fejedelem fogadtatása Widdinben valóságos diadalmi fogadtatás volt. Mintegy, 13,000 ember jelent meg a Duna partján a fejedelem fogadására. A helyőrség fegyverben állt és egetverő „hurah“-kiáltásokkal üdvözölte a fejedelmet, kit a helyőrségi tisztek karjaikon vittek a városházára. Itt a fejedelem beszélgetett a tisztekkel és más személyiségekkel. A jelenvoltak szemei könyékkel teltek meg. Sándor fejedelem kijelenté, hogy a hűség e jelei nagy vigaszul szolgálnak neki. Oroszország föláldozta őt, mert azt hiszi, hogy ő az oka Oroszországnak Bulgáriához való viszonyában beállott konfliktusnak. Meg fogja látni, hogy tévedett. Később talán maga Oroszország fog hozzá fordulni Bulgária trónja érdekében. Ha a haza veszélyben lesz, ő ott lesz, mint magánember. Végül a fejedelem a régensséggel szemben elvállalt kötelezettségek teljesítésére szólította föl a jelenlevőket. Stambulov erre szót emelt s köszönetét fejezte ki a népnek és a hadseregnek, hogy a nemzet megvédéséért köréje sorakoztak. Ma, midőn Bulgária szerencsétlenségre, meg van fosztva fejedelmétől, arról van szó, hogy a művet folytassák és a régensséget támogassák, hogy elkerültessék a közrend megháboritása, ami idegen megszállást idézhetne elő. Mondjunk köszönetet a fejedelemnek, ki ily példáját adja az önmegtagadásnak. Mi tudjuk azt, hogy ha majd a haza veszélybe jut, ő reá számíthatunk. A