Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)
1886-10-09 / 156. szám
Október 9. folyóba vettetett Bondvár várromjai mellett, megsemmisítve a tatárok kegyetlen serege által László király idejében, ki maga is megfutamodott ; a nemes merész özvegy nő pedig Gyula várába akarván menni a székely ispán üdvözlése végett-------— — az Oult folyón keresztül, egy belevetett gyermeket kifogat Tizedese Bontz által, a kit azután lefejeztetett mivel vérbirósággal birt saját területén. E miatt összeesküdvén katonái, alattvalói Zöld ur által az Ábra am nemből Dudor ágból és Bacza István által Uppolet ágából arra ösztönöztették, hogy erőszakosan fölemeljék ellene kezüket, kinek holtteste a Zandirhám által épített házba temettetett. Jegyzet: Tizedesnek írja a Krónika is Bontzot. Az árpádkori emlékekben p. a Váradi Regestrumban, mely az akkori katonaságnál használt elnevezéseket (bodnogioi hadnagy, varnegioi várnagy, jobagio castrensis , várjobbágy stb.) fentartotta, nincs meg e szó. Hiányzik a középkori székely emlékekből is. 2-ik jegyzet. A tatárok a XIII. század közepe előtt teljesen ismeretlenek voltak Európában. A föntebbi eseményeket tehát Kun László korába teszi a Krónika, őt értve László király alatt és nem Szent Lászlót. XXV. Hátrahagyván gyermekeket, kik közül egy a hét erdő földén telepedett meg, megtisztítva a rablóktól, a másik fiú pedig Kenes földét foglalva el bírta békében s ott terjesztette nemzetségét. Rakne János Kálnoki Német Katalint vevén nőül a lengyeleknél vonta meg magát s ott tizenhét évig időzve visszatért, a tatároktól elpusztított várát ismét fölépíti, a ki midőn Bolasco megzabolázására menne, Urcout 1200 fegyveressel Gentzekkel Uppolet fiával, Görgővel Uppour fiával elküldte, hogy a szorongatott Erős Jánost, Zököl János legkisebb fiát elhagyná, de kiszorítva saját földéről e miatt Csiszár Ferencz által fejét vétette, a kinek végzéséből mindazáltal a jelenlegi Oult folyó mellett Uppolet fia Darabas vezér nemzetségének, (mely nem messze a Gerla folyótól Pannónia határán Sopkföldön lakik, mely nemzetség azon időben, midőn Aarad kiköltözött, a havasi Balaskók — oláhok ?!— földén telepedett meg, kértére Erős János fiait gazdag örökséggel megajándékozta fiának Aleának (alább Alua leányának mondatik) földén, de később e miatt el kelle szenvednie, hogy Ivány László a törökök határán levő földön lakó katona az Abraam nemből Dudor ágból (a krónikában eltorzítva : „ex Terra Abraam Luka Dudon“ e helyett „ex Genere Abraam Linea Dudor“) és Kadutsi Péter a Halon nem Názmán ágából erőszakosan kezet emelt ellene — hátra hagyván gyermekeket, kik közül a nagyobb (a krónikában : natu, kimaradt utánna : major) Ferencz „Ezeres kapitány“ volt a lengyeleknél, Péter pedig Kolos-Monostoron kanonok (a krónikában : infulatus , püspöki süveges), Rebi pedig férjhez ment bizonyos Veropotzki nevű lengyel vajdához, Raca férjhez ment Losonczi Péter magyar nemeshez a Pannon földről, Alua Lutzko Jánoshoz, Uppolet fia Blasi ivadékához, a ki is férjének — — földét vitte (hozományul) — ott terjesztette nemzetségét, Panna Reva Lászlóhoz ment nőül, Péter pedig a vezér második fia Mária Erzsébetet Losonczi Péter nővérét vette nőül 1249. Vitéz harczos a Gümetz földön, fenevadakra vadászva — — — — összetépetett Nasculát földén a Tatros folyó mellett, hátrahagyva elég nagy számú fiakat és leányokat. A legnagyobb Sára Gyulaihoz ment férjhez, Ester pedig a Tisza folyó földére, Anna Dölnei Ontze Gáspárhoz. (Folyt. köv.) N. G. SZÉKELY NEMZET. BELFÖLD. — okt. 9. A bécsi tanácskozások. Mint a „Bud. Corr.“ Bécsből táviratilag értesül, Tisza Kálmán miniszterelnök hosszabb ideig értekezett gróf Kálnoky külügyminiszterrel és Szőgyény osztályfőnökkel. A hadügyminisztériumban f. hó 5-én 11 órától 1 óráig közös miniszteri értekezlet volt gróf Kálnoky külügyminiszter elnöklete alatt, amelyben részvettek a közösügyi miniszterek, a mindkét részen levő miniszterelnökök és pénzügyminiszterek, báró Sternek altábornagy és több szakelőadó. A miniszteri értekezlet után, melynek tárgyát a delegaczionális előterjesztések képezték, délután 2—3 óráig ő felsége elnöklete alatt közös minisztertanács tartatott, amelyben gr. Kálnoky, gróf Bylandt-Reidt, Kállay, gr. Taaffe, Dunajevvsky, Tisza és gr. Szapáry miniszterek vettek részt. E minisztertanácsban a jövő évi közös költségvetési előirányzat véglegesen megállapittatott és a delegácziók egybehívása november 4-re tűzetett ki. A delegáltak megválasztása mindkét parlamentben a jövő héten fog megtörténni. Délután fél 4-kor ő felsége a király Tisza miniszterelnököt egy óráig tartó kihallgatáson fogadta. Gróf Szapáry pénzügyminiszter holnap reggel visszautazik Budapestre, hogy az országgyűlési szabadelvű párt holnapi értekezletén — amelyen a banktörvényjavaslat kerül tárgyalásra — jelen lehessen . Tisza miniszterelnök és a ma délután ide érkezett gr. Széchenyi kereskedelmi miniszter holnap osztrák minisztertársaikkal értekezni fognak, de mostanra a még fenforgó kiegyezési tárgyalások végbefejezése nem vehető kilátásba , mert az osztrák-magyar vámkonferenczia tanácskozásait nem lehet oly gyorsan befejezni. Román lapok a miniszterelnök válaszáról. A román sajtót nem elégíti ki a miniszterelnök válasza a keleti ügyre vonatkozólag. A bukaresti „Romanulu“ ezeket írja : „Tisza urnak azon megnyugtató szavai, hogy a monarchia érvényesíteni fogja befolyását, „hogy fenntartsa a független államok fejlődését és hogy ami Bulgáriát illeti, senki sincs jogosítva katonai intervenczióra, vagy hogy protektorátust gyakoroljon“ mind ezen szavaknak meg lett volna a maga hatásuk, hogyha Magyarország miniszterelnöke ezeknek erejét meg nem gyengítette volna azon nyilatkozatával, hogy „a monarchia oda fog működni, hogy a szerződések módosíttassanak.“ Kinek kérelmére és kinek hasznára lesznek ezek módosítva ? Ezen kérdéssel bevégezzük mára. Ezen kérdés a legnagyobb aggodalmakra szolgáltat okot, mert tudvalevő dolog, hogy a szerződések a nagyhatalmak között csupán a kis államok hátrányára és kárára lettek megkötve. A bukaresti „Națiunea“ pedig igy ir : „A prédáért való versenyharczot így nevezik el, hogy: a független államok fejlődésének fenntartása.“ „Ki ne tudná azt, hogy Ausztria mennyire zsákmányolja ki Szerbiának érdekeit, amelynek királya és kormánya vakon a monarchia karjaiba vetette magát.“ „Ki ne tudná azt, hogy ezen monarchia minket románokat nemzetgazdaságilag mennyire zsákmányolt ki a lejárt kereskedelmi konventusnak helytelen alkalmazásával ? És e mellett a mai napon is mennyi zaklatásoknak vagyunk kitéve, csakhogy tőlünk új konvencziót kicsikarjon!“ „Oroszország is Bulgária felszabadítójának adja ki magát most is, amidőn csupán arra vágyódik, hogy ezen ifjú államból egy orosz provincziát csináljon. És mindez azt jelenti, hogy e két nagyhatalom, Ausztria-Magyarország és Oroszország a független államok fejlődésén munkálkodik. A brassói „Gazeta Transilvaniei“ pedig így vélekedik : „Megvalljuk, hogy Tisza urnak válasza, úgy a miképen ezt a magyar távirda-hivatal velünk közli, reánk nézve azon benyomást teszi, hogy Kálnoky úr politikájával egy zsákutczába került, ahonnan ki nem jöhet. A berlini szerződésnek hangsúlyozása épen ily alkalommal csak azt bizonyítja, hogy a három császárság között Bulgáriára nézve nem létezik kölcsönös megegyezés. Ausztria-Magyarország úgy látszik nem képes egy velőt oda kiáltani Oroszországnak. Kálnoky-Tisza urak pedig minket a keleti államok független fejlődésével akarnak megnyugtatni és azzal, hogy az orosz protektorátust Bulgáriában megakadályozzák. “ „Úgy látszik a mi diplomácziánk egy oly ajtót akar beverni, amely nyitva van. Az orosz protektorátus, tettleg már létezik is és épen azért Tisza urnak nyilatkozata nyugtalanít, mert kitűnt már, hogy Ausztria-Magyarország még Németország támogatására sem számíthat, a midőn az orosz protektorátust meg akarja akadályozni.“ 156. szám. régensséggel a viszonyt meg kell szakítani és Kaulbars tábornok ezentúl csak a néppel és a hadsereggel érintkezzék. A Novoje Vremja elvárja, hogy Oroszország Bulgáriát semmi esetre sem adhatja fel, erélyes intézkedéseket fog tenni, amelyek ugyan sem Bécsben, sem Berlinben nem fognak tetszeni és a Tisza beszédében és a Nordd. Alig. Ztg. czikkeiben jelentkező változást elő fogják idézni. Lord Churchill beszédét Londonban úgy magyarázzák, hogy a Salisbury-kabinet a keleti kérdésben szakított lord Palmerston és Beaconsfield tradíczióival és Törökországnak, valamint a kis Balkán-államoknak Oroszország ellen való megvédését a központi hatalmakra bízza , ellenben a radikálisok egy kis csoportját leszámítva, általános lett a nézet, hogy Egyiptom okkupácziója továbbra is fentartandó. Anglia ily irányban nyilatkozott Konstantinápolyban, kijelentve, hogy elismeri a szultán szuverén jogait Egyiptomban. Visszautasította azt a feltevést, hogy Egyiptomot annektálni óhajtja, de hangsúlyozta a megszállva tartás szükségességét. KÜLFÖLD: A bolgár események. Az orosz ügyvivőség és a bolgár minisztérium közt a választásoknak 8 napra leendő elhalasztása ügyében folyt tárgyalások, amint látszik, nem vezettek eredményre, mivel az egész országban előkészületeket tesznek a választásokra. Hir szerint a sumlai helyőrség három tisztje elégületlenségét fejezte ki a jelenlegi helyzet iránt és azzal fenyegetőztek, hogy a régensség ellen fognak működni, ha ez a választások és a tisztek szabadlábra helyezése tekintetében nem engedne. E tisztek és a kormány közt tényleg történtek ugyan nyilatkozatváltások, azonban az eddig beérkezett hírek szerint a régensség ellen mozgalom nem létezik. Egy másik hír szerint a ruscsuki helyőrség is a régenséggel elégedetlen volna. A legújabb értesülések szerint azonban e hit alaptalan. Ellenkezőleg, a ruszcsuki tisztek, midőn Ivaulbars tábornok Filoff őrnagy parancsnokhoz iratot intézett, melyben felszólította, hogy bocsássa szabadon az elfogott tiszteket, kijelentették, hogy teljes hódolattal viseltetnek a jelenlegi kormány iránt. Filoff visszautalsa Kaulbars kívánságát, a kormány parancsára utalván. Ez eset alkalmából a bolgár kormány jegyzéket szándékozik intézni a hatalmakhoz. A kormány elállott attól, hogy a választások — mint tegnap beszéd tárgyát képezte — nyolcz napra elhalasztassanak. Midőn Kaulbars tábornok Vraczát elhagyta, mintegy 100 czankovista ovácziókban részesil. Kaulbars ma este Plevnába érkezik. Hir szerint Kaulbars tábornok elállott az utazás folytatásától és egyenesen Pétervárra utazik. E hit azonban alaptalannak látszik. Szófiában teljes nyugalom uralkodik. A vasánapi naptól azonban, midőn a választások meg fognak estetni, attól tartanak, hogy Ruszcsukban vagy Várnában Kaulbars jelenléte oroszellenes és oroszbarát tüntetésekre adhatna alkalmat, miáltal komoly zavargások keletkezhetnének a kormány tehát intézkedéseket tett, hogy utazása közben az esetleges kellemetlen inczidenseknek elejét vegye. A dolgok ezen fordulata természetesen sehogy sem tetszik az orosz lapoknak s dühöngenek a bolgár kormány ellen, így a Novoszti azt írja, hogy a régensség ellen erélyes csapást kell mérni, mivel ennek tagjai, amint azt Tisza és Churchill lord elárulták, ezek kreatúrái. A TANÜGY. Az épitő iparosok téli tanfolyama a budapesti állami közép-ipartanodában (VIII. Sándor tér 4 sz.) folyó évi november hó 3-dik napján fog megnyittatni s a beiratások október hó 15. napjától november hó 2. napjáig tartatnak. A tanfolyam négy téli félévre terjed 8 évenként november hó elejétől márczius hó végéig tart; e tanfolyamon az illető építő iparosok rendszeres szakkiképeztetést s annak sikeres bevégzése után jogérvényes kőmivesmesteri bizonyítványt nyernek. Tanulókut felvétetnek a 14 életévet betöltött azon kőmives, ács és kőfaragó segédek, akik folyékonyan olvasni, írni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakorlatban működtek. A felvételre jelentkezők erkölcsi bizonyítványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gyakorlatban és melyik szakban dolgoznak. — okt. 8. NAPI HÍREK. — Háromszékmegye törvényhatósági közgyűlése ma délelőtt 10 órakor vette kezdetét. A közgyűlés tárgysorozata között volt a legfontosabb kérdések egyike , a székely vasút ügye is. Báró Kemény Kálmán és Horváth, úgyszintén Ugron Gábor is ajánlatot tettek saját terveik szerint a Háromszék megyében kiépítendő vasút tárgyában. A fontos kérdés nagy számmal hozta össze a bizottsági tagokat, kik már az ülés előtt is élénk beszélgetést folytattak a székely vasútról. Megjelent Ugron Gábor is, aki személyesen is propagandát igyekezett csinálni a maga ajánlatának. Eljött Török Albert, Udvarhely megye derék alispánja, a székelyek kitűnő barátja. Új vagy legalább is rég látott arczok tűnnek fel, a nagyteremben, ami a kérdés fontosságával van megmagyarázva. Lapunk hónapi számában egész terjedelmében veszik olvasóink a mai közgyűlés lefolyásáról szóló tudósításunkat. — Ami nálunk is elkelne, Marosvásárhelyről írják, hogy mivel a difteritisz a városban és környékén szórványosan jelentkezett, a városi hatóság a legmesszibbre terjedő óvintézkedéseket tett; az összes iskolákat megvizsgálta és gondoskodott azoknak fertőztelenítéséről, azonkívül a lakosok udvarait is szigorú vizsgálat alá vette és minden háztulajdonost reá kényszerít arra, hogy telkét tisztán tartsa. A napokban elrendelték, hogy a sertéseket a városon kívül szabad csak sejteni, ez ugyan nagy A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Az ördöngös professzor. — írta: Mikszáth Kálmán. — (Folyt.) Fruzinka mosolygott és természetesen átengedte a fésűt. A ravasz Magyariné most már érszrevétlenül húzhatta ki a leghosszabb három hajszálat s vitte azon nyomban a professzornak, aki bezzeg megörült, majdnem tánczolt széles kedvében. No ugyan bolondok ezek a tudós emberek ! — Köszönöm Magyariné asszonyom, most csak kend menjen a dolgára a piaczra, egy óra múlva én is arra megyek és meghálálom a fáradságát. Előbb egy kis dolgom van még. Az a „kis dolga“ pedig a nagynál is nagyobb volt; bezárkózott, elővette a „Mágyikát“, melyet mindég egy vaskondérban tartott elrejtve, a három hajszálat betette a hetvenhetedig lapra, különös bűvszavakat morogván. „Szeress, szeress, szeress! kiáltá azután háromszor egymásután, az ördöngös könyvet becsapva. Mert hiszen bírhatta volna ő Fruzinkát, a szellemek akár rögtön odahozták volna, ha parancsolja, de ő neki a lány vonzalma kellett. Mert a szerelem úgy édes, ha magától jön. Ez a varázslat hát arra való volt, hogy a leány szivét maga felé hajlítsa, és úgy is lett, Frizi okában ettől a percztől fogva csodálatos vonzalom ébredett Hatvani iránt. Mihelyt ezt elvégzé, a piacz felé vette útját, holott Magyariné asszonyom üldögélt a heti sokadalomnak közepette, petrezselymek, répák és tojásokkal rakott kosarak mellett. Hatvani hozzálép s a népség szeme láttára megvesz a garabolyából három tojást egy garason. Kissé odább menve a sátrából, feltöri az egyik tojást, hát egy arany van benne, feltöri a másikat, harmadikat s ime mindenekből egy valóságos körmöczi sárga csikó hull ki. Uczu, rohant erre minden élő lélek a sátor felé s három négy forintjával keltek a Magyariné tojásai. . . . Azóta sem volt olyan nagy ára a tojásnak Debreczenben ! Hanem arany sem volt a debreczeni tojásokban azóta, — már tudniillik azóta, ahogy Hatvani uram feltörte a harmadik tojást, mert a többiekben oszt nem volt semmi. Hire ment ezeknek a dolgoknak apródonkint. Az emberek sugtak-bugtak egymás közt. Némelyek nem hitték, mendemondának tartották. Igazi vastagnyaku kálvinista nem hisz a csodáknak, akik hitték, legfeljebb a fejüket csóválták, találgatván, hátha valami nyitva van. Magyariné, aki olyan jó vásárt csinált, hogy meggazdagodott utána, telekiabálta a várost , így úgy, az ő tojásaiban arany volt. Ő nem hitte szemfényvesztésnek, mert az tisztán a tyúkjai érdeme. Csak már legalább azt tudná, melyik az aranyos a kilencz tyúkja közül . Addig-addig csacsogott-fecsegett, míg figyelmessé lön a városi hatóság, elkoboztatta a tyúkokat, mint a boszorkányokkal czimborálókat és máglyára ítélte, nyársra huzatván testöket. Ambrus Imre és Kocsay István városi tanácsnokok kiküldettek, hogy hivatalosan kóstolják meg a tyúkok húsát — de biz az csak olyan volt, mint a közönséges tyúkhús. IV. Fejezet: Hogy győzött a pokolbeli kisértet felett. Nemsokára — egy este — amint épen vacsorázt otthon Hatvani, benyit hozzá Magyariné asszonyom. • — No mit akar kegyelmed? förmed rá a a professzor, ki jól ösmerte az emberi háládatlanságot és telhetetlenséget, — talán bizony a három aranyat jött visszakövetelni ? — Nem lesz én nagytiszteletű uram, de a segítségéhez fordulok, mert tán tetszik tudni, hogy a férjem Magyari Mihály meghalt a mult hónapban — panaszlá az asszony bánatos hangon. — Azt akarja, föltámasszam az urát ? — kérdé Hatvani. — Dehogy akarom ... isten ments — fakadt ki Magyarinéból az ijedelem — hamarább szeretném megfordítva. — Hogy érti azt Magyariné asszonyom megfordítva ? — Úgy hogy hazatér az uram éjfélenkint, kérem alásan és rémitő csalarákat csinál otthon, lánczait csörgeti, végig dörömböl a padláson. Borzalom azt végig hallgatni. Hatvani uram megkönyörült rajta s igy szólt: — Nagy szolgálatot tett nekem kegyelmed, hát legyen nyugodt, megszabadítom a kisértettől ! Még azon éjjel egyes egyedül kiballagott a temetőbe s szépen meghúzódva várta egy szomorú tűz alatt a lelkek óráját. íme pont éjféli kakaskukorékoláskor fölhasad a Magyari uram sirja s onnan kivonszolja ő kegyelmét egy fekete kutya, megrázza, csontjai kihullottak mint a kukoricza a zsákból, a bőrébe maga a kutya búvik bele s tart szapora lépésben egyenesen a csapó utcza felé, a hol Magyariné lakik. Úgy ment a gyehennára való, mintha nyílból lőtték volna ki. Hatvani ekkor előlépett, összeszedvén a kihullatott csontokat rájuk ült, majd bűvöskört csinált maga körül a varázsbottal. Nem kellett sokáig várnia. Nagy csaholással, csörtetéssel alig egy óra múlva visszatér a fekete kutya s meghőköl, amint a csontokat keresve, meglátja Hatvanit rajta ülve. — Ember, add ide a csontokat! — üvölti. — Kutya, nálam nincs csont — feleli Hatvani. — Azt add ide, amin ülsz — követeli a kutya. — Én a székemet nem adhatom — köteledzik a professzor. Kivicsorította erre fogait a kutya, egyet vonított, mire egy egész falka ördög és kisértet összeröffen Hatvaninak rohanva, de a bűvös körön átlépnie egyiknek sem lehetett. — Látom, hogy emberemre akadtam — mondá most a kutya könyörgő hangon — de látod, a csontokat vissza kell tennem, ahonnan vettem, könyörülj rajtam, add ide őket nem bánom, kérj értök, amit lelked, szived kíván. Hatvani gondolkozott egy darabig, végre így szólott: — Jól van, hozz ide gyorsan egy zsák aranypénzt, továbbá egy köböl mákot és egy köböl kölest, szórd össze, keverd meg s aztán válogasd szét, de úgy, hogy akár a mákban, akár a kölesben egyetlen idegen szem sem legyen. Hozta a pénzt, a kölest, a mákot, gyorsan hozzáláttak az ördögök és kísértetek a szemelgetéshez, de bezzeg, akármilyen szapora volt is a munka, tovább tartott, mint kellett volna, mint ahogy az alvilági rendtartás engedi, ütötte a kollégium tornyán az egy órát éjfél után s ördögök kisértetek legott elsülyedtek a feneketlen mélységbe. A csontokat most már külön eltemette Hatvani egy arra csinált bűvös körbe, azokkal nem incselkedik többé az ördög, most is ott pihennek, porladoznak háboritlanul a debreczeni temetőben. (Folyt. köv.)