Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-10-21 / 162. szám

Október 21. kezeti intézetekből kikerült növendékeknél találunk fel és nem azoknál, kik állami intézetekből jöttek, mert ez utóbbi intézeteknél az alap, a vallás-erkölcsi alap, nem oly erős. Az ünnepély után az elmaradhatatlan közebéd tartatott meg és természetesen folyt a tesztek árja. Ezen árból fölemlítek egy hullámot, a Solymosi La­jos tósztját, ki a jelenlevő három Szászért — Do­mokos, Béla és Gerő — emelve poharat, szeretné ezen három „Szásznak“ vérét venni, hogy beoltson abból százezer más szászt. Bankett után szava­latokkal összekötött tánczestély s ezzel lejárt az ünnepélyek sorozata, melyekkel fölszenteltettek egy intézet uj helyiségei s megáldatott egy intézet mű­ködése, melynek kezdettől fenálló irányelve az, hogy az ifjúságot hazafiakká nevelje. Cívis. Eső. — okt. 20. Adtál uram esőt. Mert tudvalevő dolog, hogy esőt (és még valamit) okos észszel nem szokott az ember kérni Most pedig „megnyíltak az ég csatornái“ és omlik az áldás csőstül. Hozzá meg süvít a szél, a csúnya, hideg, fagyos szél, hogy szinte beledermed az ember a bundába. Ez a szüret minálunk. A krumpli-szüretnek tudniillik lejárt az évadja s most folyik minden tisztességes helyen a szüret, ott ne­vezetesen, a­hol „borszőllő“ terem. Itt, az isten háta mögött, csak a kofaasszonyok jóvoltából izelithető meg csemege gyanánt a szolid, de mivel az is borsos, tehát az ingonéz hajlamai korlátolva vannak. A helyett beállott az eső szüretj­e. Annyi sok forró nap után, mikor a port és szeme­tet nem győzte a cuklon fölszedni a város piaczárói, most már megjelent Plavis és péppé gyümöszölte a gizgazt , néhol pedig akkora lett a habarcs és szutyok, hogy em­­ber legyen az a ló, a­melyik ép bőrrel kihozakodik be­lőle. S azonközben még folyvást csurrog, tölti az égi ma­sina, mint a parancsolat s nincs kilátás többé aranyos, szép sugaras napokra. Máskor épen ez a kalendáriumi időszak volt a leg­ragyogóbb Háromszéken. A székelynek tudniillik nincs tavasza, mert a bimbófakadás télutó számba megy, a mikor még lucskos, pocsos a világ s a szétfolyó habarcsba belefulad a lombosodó berkek összes poézisa. Nyár pedig egyáltalában nincs ; vagy ha van is, rövid az életük a nyári napoknak, mint az ephemoráknak. Mikor legjavá­ban kaszáljuk az illatos füvet s aratjuk a sárga gabonát egyszerre csak végigfut valami zugó süvöltés a tallón s torkán akad a dal az arató leánynak : itt az ősz. Ha nem ősz, az aztán van szép, napsugaras ősz. A hervadásnak, a meghalásnak szebb képe alig lehet a föl­dön, mint itt Háromszéken. Sárga-piros falombok zizeg­nek a fákon s tartják a lombkoronát hosszasan. Lilaszinü köd üli el a tájat s a tenyészet utolsó lehelete, mint a balzsam, fűszert ad a jégnek. Olyan jól esik színi ezt az illatot, alig lehet eltelni vele A természet agóniája nem bántja itt a lelket: örömet hoz az, felfrissit, megelevenít. Most már ezt is megirigyelték az égi hatalmak. A nyájas, enyhe napok helyett itt a szakadó, lomha eső. Nyakig vagyunk vele. A szegedi régi boszorkánypörökből hallottuk, hogy „nyáron az földnek termékenységét és zsírját megkötik a mesterek“, nálunk is megjárhatta valami efféle „csuda­­mester“ magát. Egész szeptemberben nagy volt a szá­razság s ha lehettek a mult században is olyan tudós individiumok, „az kik ördöngös praktikával egy bőrzacs­­kóba megkötötték az elsőt s az fellegkulcsot hordó alá elrejtették vala, hogy a szárazságnak nyavalyája rontsa meg az földet“, hát miért ne kötötte volna meg valaki itt minálunk a jelleget a mult hónapban. Lehetséges ez nagyon. Állítólag (hiteles adatok után beszélünk) egyik jó­­hirü faluban a nyáron lepedőbe szedték föl a harmatot s aztán fazekakba gyűjtve, elrejtették azt egy rozoga pin­­ezébe. Azt mondják, valami házsártos fehérnép kezébe ke­rült a „megkötött eső“ ; földhöz vágta az asszony a fa­zekakat rendre s most aztán egyszerre hull le az a tö­méntelen sok viz, a miket a „javas asszony“ addig „kötve tartott.“ Van valami a dologban, mert esik egyre , erősen esik. NAPI HÍREK. — okt. 20. - Tél. Hosszas szárazságnak eső a vége. Ná­lunk pedig a hosszas esőzés után következik a tél. A pár nap óta tartó hideg eső lehütötte a légmér­sékletet nagyon s tegnap este már annak rendje és módja szerint havazott. Ma reggel a házak fö­deleit jelentékeny rétegben födte a hó ; hegyek, er­dők fehér ruhát kaptak s a télies meznek tökélete­sen megfelel az „ájer“ is : hideg, csípős szél vágja szemközt az embert s a ki teheti, bizony szívesen ül meleg kandalló mellett szobájában. Az apró kis hófehér vendégek pedig egyre szállongnak alá a ko­mor szürke felhőkből s habár az utcza sara legott asszimilálja őket, de hegyeken, erdőkön, épületek fö­delein mégis megragadnak s jól érzik ott magukat a korai jövevények. — Egy ősnemes család utolsó férfi sarja­déka szállt sírba. Daczó Kálmán, sepsi­szentgyörgyi Daczó Jánosnak, ki Budapesten halt meg, egyetlen fia volt az elhunyt ifjú. Hosszasan emésztette a kór, mig f. hó 17-én a halál megszabaditó kínjaitól. Daczó Kálmán el­hunytéról a következő gyászjelentést vettük : Özv. Daczó Jánosné született Pálfi Bertha, mint édes­anya, leánya Daczó Bertha, mint testvér magok és számos rokonok nevében mélyen meg­szomorodott szívvel jelentik, egyetlen felejthetet­len kedves fiának, illetve testvérnek sepsi-szent­­györgyi Daczó Kálmánnak folyó évi ok­tóber hó 17-én este 71­ a órakor 24 éves korú­ SZÉKELY M E M Z E T. ban tüdősorvadásban hosszas szenvedés után történt gyászos kimultát. A drága halottnak hült tetemei f. évi október hó 19-én délután 4 órakor fognak az ev. ref. temető­ halottas házá­ból örök nyugalomra tétetni. Béke porain­­ Brassó, 1888. október 18-án. — Külföldi tudós Erdélyben. Mint már em­­lítettük, Domassevszky heidelbergi tanár a na­pokban Brassóban tartózkodott. A tudós Albá­niában tett tanulmányútjából tér haza, s azért állapodott meg Brassóban, hogy az ottani adó­hivatalnál letétbe helyezett krasznai aranyleletet megvizsgálja, hogy feliratait a berlini akadémia által kiadandó Corpus inscriptionum Latinanum műben felhasználja. — Halálozás. Vettük a következő gyászlapot: Már özvegy Szabó Mihálynél szül. Török Polixéna a maga és gyermekei : Vilma fejezett Farkas Ignáczné, Kata és Mari fájdalomdúlt kebellel jelentik a szeretett férj, gondos és jó atya és nagyatya EsztelnekiSzabó Mihály földbirtokos, körjegyző, 1848—49. honvéd­hadnagynak élete 67-ik, házassága 31-ik évében folyó hó l6-én délután 6 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogultban családja gondos és szerető fejét, a szabadságharcz élő bajnokai halált megvető bajtársukat gyászolják. Az elhunytnak halt tetemei folyó hó 18-án délután 2 órakor fognak az esztelneki közteme­tőbe örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent­mise-áldozat pedig folyó hó 19-én d. e. 10 órakor fog az esztelneki róm. kath. templomban az Égek Urának be­­mutattatni. Áldás és béke lengjen porai felett ! Esztelne­­ken, 1­888. október 16-án. — Egy régi nyomdász halt meg Brassóban f. hó 17-én. Götz János, Brassó városának régi polgára. Hetven éves, fáradt ember volt. Götz németországi származású volt s Frankfurt mellett született, a nyomdászatot Frankfurtban tanulta, honnan több osztrák városba vándorolt, majd Pestre jött s 1832-ben Nagy-Szebenbe köl­tözött. Néhány év múlva Brassóban telepedett meg. Csakhamar a Siebenbürger Wochenblatt czimmel lapot indított, melynek czimét 1849-ben Kronstu­dter Zeitung-ra változtatta. A lap azóta fennáll. Az 1841-ik év tavaszán olvasó termet alakított Gött a „Nro I.“ vendéglőben. Mint­hogy az olvasótermet nem nagyon látogatták, mozgalmat indított egy iparos-egylet alakítása tárgyában. Ez eszme viszhangra talált s ugyan­abban az esztendőben megválasztotta az iparos­egylet a maga tisztikarát. Göd­öt könyvtárnok­­nak választották meg, 1852-ben az egylet má­sodik, 1870-ben első elnökének választották meg, mely utóbbi tisztét 1881-ig viselte. Gött János erős s szász érzelmű ember volt. Mi mint a kul­túra és a brassói társas­élet egyik tevékeny munkását tekintjük Götött s a jótékony munkás, áldozatkész és tevékeny polgár halála alkalmá­ból részvétünket fejezzük ki. Gött, érdemeiért, 1867-ben a Ferencz József-rend lovagjává ne­veztetett ki. — A szüret Segesvártt, mint onnan írják, úgy mennyiség, mint minőség tekintetében ked­vezőtlenebb lesz, mint a mult évi volt. — Alapítvány. Zilahon f. hó 13-án a fő­­ispáni bucsuebéd után — ősi szokás szerint — a vendégek egy része még együtt maradt és a czigány húzta — szintén ősi szokás szerint. A barna fiuk eltalálván Czell Benőnek Petőfi Sán­dor „Fiuk az Isten áldjon meg“ czimű kedvencz nótáját, azt az ígéretet tette, hogy ha Isten azon naphoz 10 esztendeig élteti, a név szerint feljegyzett zenészeknek együttesen 500 írtot ad ; ha pedig az isteni gondviselés 10 éven belül szólítaná el, akkor örököse által az 500 írt a zilahi ref. fő­gymnáziumnak lesz kifizetendő. Ezen alapítványt, — hogy a tanügyi czíme min­den körülmények között megmaradjon — a je­lenvoltak azzal egészítették ki , hogyha a jelzett naphoz 10 évre életben lesznek és Czell bá­tyánknak 500 frtja a zenészeké lesz, ők heten — mindenik megjelezvén a személyére eső ösz­­szeget, — a zilahi iskolának kifizetik az ala­pítványi 500 frtot. Végül Hochsinger Zsigmond úr szintén kötelezőleg kijelentette, hogyha jel­zett napon ő is életben lesz, az iskolai alapít­ványhoz nemcsak az általa jelzett összeget fogja kifizetni, hanem az alapítók közül netalán elha­­lálozandók illetékeit is fedezni fogja. így mu­lassatok jó magyarok !! — Exhumálás. A megboldogult Trefort Ágost, kívánsága szerint, a köztemetőben Szalay Imre osztálytanácsos, Schermann főorvos-helyet­tes és Meixner temető-igazgató jelenlétében ki­emelték ama koporsókat, a melyekben Trefort nejének, fiának és leányának hamvai nyugsza­nak és azokat Trefort Ágost sírjába, a Deák­­mauzóleum mellé helyezték el. Trefort jobbolda­lán pihen neje, baloldalán pedig a bosnyák had­járatban, mint huszárhadnagy elhunyt Ervin fia­­, e mellett Trefort leánya. A koporsók még tel­jesen ép állapotban voltak. — Nyilvános számadás. A sepsi-szentgyörgyi rom. kath­. egyháztanács által a beszerzendő orgonaalapja ja­vára eszközölt gyűjtés eddigi eredményéről: Simon Gyula főerdész ur 100 frt, Potsa József főispán ur 20 frt, dr. Apor Gábor alispán ur, özv. Bogdán Istvánné úrnő, Fejér Manó plébános ur, Kün­le József kir. tan. főgondnok ur, özv. Málnási Antalné úrasszony 10—10 frt, együtt 50 frt, özv. Bogdán Andrásné úrnő, Bogdán Emil ur, Bogdán Arthur ur, Bogdán Flórián ur, Bogolyán Kristóf ur, Já­nos Dávid ur, gróf Kálnoky Félix ur, Mélik Kristóf ur, báró Szentkereszty Béla ur, Temesvári János ur, dr. Wissiák Antal ur 5—5 frt, együtt 55 frt, Császár Bá­lintod (polgármesterné) úrnő, özv. Weinroiter Jánosné úrnő, Mélik János ur 3—3 frt, együt­t frt, Babarczy Fe­­rencz ur, Bálint Dénes ur, Bögözi István ur, Beteg Bá­lint ur, Geréb János ur, Háry Gyula ur, Mihály Imre ur, Orosz Lázár ur és neje, Potsa Izabella úrhölgy, Rajcs Zoltánné úrnő, Sections Gáspár ur, Vajna István úr, Val­­lancs Albert ur 2­2 frt, együtt 26 frt, Barthos Domo­kos úr, Bálint Károlyné úrasszony, Blaskó József úr, Blaskó Lajos úr, Bíró Béláné úrasszony, Botár Albert ur, Born Lajos úr, Cseh Gyula ur, Daday Vilmosné úrnő, Dávid György ur, Dobrota János ur, Eötvös Károly La­jos ur, Ebédi Mihály ur, ifj. Fejér Gergely ur, Fejér József ur, Fogarasi István ur, Fü­löp Jánosné úrasszony, Gábor István ur, Grech György ur, Held József főhad­nagy ur, Stardinger Nándor ur, Jakabos Simonna urasz­­szony, Kolozsvári Albertné úrnő, Kosztyán Győző ur, Lengyel Jánosné úrasszony, Matkeovics Mátyás úr, Mol­nár József úr, Molnár Péter ur, Molnár Péterné úrasszony, ifj. Nagy Elek ur, Nagy Istvánné úrnő (tanítónő), Sig­­mond Károlyné úrasszony, Szabó Mihály úr, Szederjesy Ödönné úrnő, Szentiványi Miklósné úrnő, Szente János úr, Szlávik Jánosné úrnő, özv. Tittel Jánosné úrasszony, Tompa Miklósné úrnő, Tóth István úr, Vájna Miklós úr, Vájna Vincze úr, özv. Vas Antalné úrasszony, Vertán Endre úr, Vásárhelyi Sámuelné úrnő, Zajzon Béláné úrnő, 1—1 frt, együtt 46 frt, id. Fejér Gergelyné úrasszony, Gernad Antal ur, Gonda Jenő ur, Slaurich Alfonz ur, Kellán Ignácz ur, Sémán Antal ur, Szabó Jánosné, Travnyik Béla ur, Vinternicz Ferencz ur 50—50 krt, együtt 4 frt 50 kr, Kölcze Barabásné, Sándor István ur és Séra Istvánné úrasszony 40—40 krt, együtt 1 frt 20 kr, Kövér Ferencz, Szabó Mózes 30—30 krt, együtt 60 kr, Balog Györgyné, Fischer János, Gábor Mihályné, Kö­vér Mózes, Máté Mihályné, Polgár Máténé 20—20 kr, együtt 1 frt 20 kr, összesen 313 frt 50 kr­, melyhez hozzá számítva a hangversenyből kapott 28 frt 19 krt, az or­gona alapja javára takarékpénztárba helyeztetett össze­sen 341 frt 69 kr. Midőn erről a nyilvánosság terén be­számolunk, hálás köszönetet mondunk a kegyes adako­zóknak, a­kik nagylelkű és áldozatkész adományaikkal lehetővé teszik szentegyházunk számára beszerezni egy uj orgonát, mely hivatva leend az Isten dicsőítésére zen­­gedező zsolozsmát magasztossá és Isten előtt kedvessé tenni ! S.-Szentgyörgyön, 1888. okt. 18-án. Fejér Manó, plébános, egyh. tan. elnök. Harmath­ Domokos, egyh. tan. jegyző. — A konstantinápolyi utazás iránt, mely­ről lapunk már ismételten megemlékezett , ál­talános érdeklődés mutatkozik úgy Brassóban, mint a többi erdélyrészi városban, úgy hogy bizton remélhető a kirándulás létrejövetele. Félreértések kikerülése végett kijelentetik, hogy az utazásban úgy férfiak, mint nők is részt ve­hetnek. Az árak — Brassótól számítva — oda­­vissza következők : teljes ellátással, 11-ik osztály 120 forint, Ill-ik osztály 110 forint; ellátás nél­kül, II. osztály 80 forint, III-ik osztály 70 fo­rint. — Ezen, rendkívül mérsékelt árak bizo­nyára nagy befolyással lesznek a résztvevők számára. Az útirány következő: Brassó— Bu­karest—Giurgiu; — onnan hajón a Dunán át Ruscsuk, innen bolgár vasúton Várna s innen Lloyd hajón Konstantinápoly. A kirándulást rendező egylet egyesülve a brassó­ városi menet­jegyirodával Konstantinápolyból kirándulást fog rendezni Saloukchibe is. Konstantinápolyból ér­kezett hírek szerint, ott a társaság ünne­pélyesen fog fogadtatni, sőt valószínű, hogy a szultán hadsegéde által fogja a társa­ságot fogadtatni. Előreláthatólag az utazás rendkívül kellemes lesz, annál is inkább, mert a tenger is nagyon nyugodt. Jelentkezések, akár a „Brassói kereskedelmi és iparegyesület“-nél, akár a brassó­ városi menetjegyirodánál írásban vagy szóban legkésőbb 1. évi november hó 2-ig eszközlendők. Minden személyre szóló jelentke­zéshez 10 frt előleg csatolandó, mely azonban be fog tudatni a menetdijba. A tanulságosnak és élvezetesnek ígérkező kirándulásra felhívjuk a t. közönség szives figyelmét. — Elszámolás. A „Székely Nemzet“ 159-ik számában az október 13-án tartott hangverseny eredményéről köz­zétett „nyilvános számadás“ — kiegészítéséül többek meg­nyugtatására — a kiadás tételeit részletezve, nyil­vánossá tesszük a következőkben : 1. Falragaszhirdetmény és programmokért a Jókai-nyomdának 7 frt. 2. Petroleum és gyertyáért 4 frt 35 kr. 3. Emelvény felállíttatás és elbontásáért 1 frt 20 kr. 4. Zenéért 20 frt. 5. A „nő­­egylet“ zongorájáért 5 frt. 6. 92 drb 2 kros postabélyeg 1 frt 84 kr. 7. Molnár Lajosnak a terem és lámpák ta­karításáért 1 frt 50 kr. 8. Hankónak, a falragaszok ki­függesztése és napi szolgálatáért 80 kr. 9. Expresslevél és távirat a műsor érdekében 1 frt 71 kr. 10. Száva és Tömpe urak költségszámlájáért nevezetesen a) fuvardíj, b) 2 napi szállás és ellátás, c) 320 drb belépti jegyért, d) hangjegyküldés és csomagokért portodíj 33 frt 41 kr­. Összesen 76 frt 81 kr. Sepsi-Szentgyörgyön, 1888. októ­ber 20-án. Előbbi közlők. — Európa jövő térképe. Lavele, a híres belga nemzetgazda és politikus, a lüttichi egye­tem professzora, nemrég a „New-York Herald“ tudósítója előtt nyilatkozott a jövendő európai változásokról. A hármas szövetség diadalmas háborúja után Németország Svédországnak adja Finnlandot, a balti tengeri tartományokat magá­nak tartja, még kimetsz egy óriási darabot, eb­ből csinál Lengyelországot, egy osztrák főher­­czeggel a trónján. Ez lenne a sziklafal Ausztria- Magyarország és Oroszország közt, mely a Dnyeper mögé vettetnék vissza. Keleten Ro­mánia megkapja Besszarábiát, újabb akadály Oroszország konstantinápolyi útjában. Németor­szág elfoglalja magának még Hollandiát, Belgium számára pedig kikerítik Nord megyét Franczia­­országból. Végül pedig Olaszország megkapja Nizzát és Savoyát. — Mackenzie könyvének legfoglalására vo­natkozólag Berlinből a következőket táviratozzák : Mackenzie könyvének lefoglaltatása a duisburgi államügyészség megkeresésére történt és pedig a sajtótörvény 95-ik szakasza (felségsértés) és a 185., 186. és 200-ik szakasza (magánemberek rágalmazása és sértése) alapján. — Kinek hozott szerencsét a „Jósziv“ ? A „Jós­ziv“-sorsjáték 20,000 frtos főnyereményét Bálla Emil, Újvidék város főkapitánya, nyerte. — Nagy vasúti szerencsétlenség történt ismét Amerikában. A lehigh-valleyi vasútvona­lon, Tamaner­d mellett egy tehervonat összeüt­között egy építő­­anyagokkal megrakott vonattal. Hat hivatalnok azonnal meghalt, huszonhatan pedig nagyobbrészt súlyosan megsebesültek. Egy magyar ember, a­ki szintén az egyik vonaton volt, könnyebb sérüléseket szenvedett. 162. szám. — Ariston 52 zenedarabbal, jó szerkezetű és hibátlan állapotban, beszerzési áron alól eladó. Bő­vebbet a kiadóhivatalban. A papírkosárból. Udvarias. Egyéves önkénytes (a poszton): „Halt, wer da !„ Semmi felelet. — Halt, wer da? Semmi válasz most sem. — Ugyan kérem, legyen szives megmondani, kihez van szerencsém, mert ellenesetben kénytelen leszek önt vagy lelőni, vagy a várdaházba becsukatni. Tessék ké­rem választani) Hízelgő. A férj : (feleségével karján a társaság tagjai fö­lött szemlét tartva) Régi példabeszéd, kedvesem, hogy a legostobább férjnek van a legszebb felesége. Nő: Menj, te hízelgő! Barátságos beszélgetés. — A.: Mondja csak kérem, szomszéd úr, micsoda pokoli skandalum történt önöknél a mult éjjel ? — B : A mult éjjel?-------Nem emlékszem. — A.: Oh igen, egetverő zsivaj volt; azt hiszem, úgy éjfél után 2 óra körül lehetett. — B.: Ah úgy ? Tudom már. Akkor jöttem épen haza , a feleségem megkérdezte, hogy telt az időm. Szemérmetesség. Eliz (a szobaleányhoz): Ugyan Lizett, függönyözze már le jegyesem arczképét a falon , szeretnék levetkőzni Önismeret. — Mondd csak barátom, miért nem nősülsz már meg ? — Hát tudod, a­ki ilyen vén legényhez feleségül jönne, az az asszony csakugyan bolond volna. Azt pedig magad sem akarod talán, hogy bolond feleséget vegyek. Különbség. Hölgy : Mondja meg édes tanár úr, hány szót ké­pes az ember egy percz alatt kimondani. Tanár: Attól függ, asszonyom, ki beszél, a diák-e az examenen, vagy a feleség, a ki a férjének tartja a predikácziót. Parancsolatjára, uram. — Tudja meg fürdő­biztos úr, hogy az a mese, a­mit önök a tusnádi fenyvesek balzsamos levegőjéről s a vidék bájoló szépségeiről hirdetnek, merő ámítás. Eső, szél, hideg van minálunk is elég s tán még különb, mint itt, ezért kár az embernek Tusnádra fáradni. Ha holnap délig, pont 12 óráig szép idő nem lesz, haza utazom, érti ? — Parancsolatjára, uram ! A „SZÉKELY NEMZET“ táviratai. Deés, okt. 20. Szolnok-Doboka őszi ren­des közgyűlésén Torma Miklós indítványozta, hogy a megye kulturális czélokra félszáza­lékos pótadót szavazzon meg. Korniss Viktor gróf egy százalékot indítványozott, mi négy szavazat kivételével egyhangúlag elfogadta­tott. A regale-megváltás ügyében az erdélyi gazdasági egylet felirata támogattatik. Torda, okt. 20. A regále-ügyben elfo­gadta a közgyűlés az erdélyi gazdasági egy­let feliratát s azt pártolólag terjeszti fel. Róma, okt. 20. Vilmos császár tegnap délután 2 és 1é­ órakor elutazott. Az ural­kodók négyszer megölelték és megcsókolták egymást; a pályaudvaron a császár azt mondá Crispinek, hogy reménye, hogy őt Berlinben ismét viszontláthatja. Tudományos apróságok. — Hypnotismus. Telepathia. Ergostat. Czipő és ha­risnya. — I. A nantesi törvényszéknél nemrég egy eddig páratlanul álló eset fordult elő. Egy tolvajlással vádolt egyén állott a törvényszék előtt, ki a vád­beli cselekményt tagadta. Bizonyítékok nem voltak. Ekkor egy, a közeli nyaralóhelyen tartóz­kodó hypnotiseur ajánlkozott a tolvajlás kiderí­tésére. Bekötteté szemeit s aztán megragadva a tolvaj kezét, azzal keresztül-kasul járkált az ut­­czákon, míg végre egy kőfal előtt megállott, lá­baival fel kezdte túrni a földet, s ime csakha­mar előtűnt az ellopott összeg néhány frank hí­ján. A törvényszék a vádlottat ez alapon el is ítélte. Természetes, hogy jogászkörökben ez ügy roppant szenzácziót keltett, s nagymérvű vitákra szolgáltatott okot. Azt hozzák fel ugyanis, hogy nincs kizárva azon lehetőség, miszerint a hyp­notiseur maga rejtette az illető helyre a pénzt, hogy aztán­ tolvaj felfedezésével reklámot csapjon magának. De másrészt meg a hypnotizmus ed­dig is oly csodásnak látszó jelenségeket dobott elénk, hogy legalább nem szabad egész katego­­rice valótlannak és hihetetlennek mondani ez esetet sem. így pl. tény az, hogy a hypnotiseur befo­lyása annyira megy, hogy a varázsa alatt levő egyént bűnös cselekményre indíthatja,­­ még­pedig akkor, midőn úgy látszik, mintha a hyp­­notizált egyén nem állana többé befolyása alatt. Ez a posthypnotikus suggesszió, s erre nézve döntő bizonyítéknak lehetnek Liegeois kísérletei Nancyban. Ráparancsolt egy hypnotizált kisasz­­szonyra, hogy egy ismerős úriember szekrényé­ből lopjon el egy karpereczet, s hozza azt el

Next