Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)
1890-11-08 / 172. szám
VII. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1890. november 8. 172. szám. Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részFény-társulat idlőfixeteiei Abadyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve: Egész évre 10 frt — kr. Félévre 6 frt — kr. Negyedévre . 2 fr 60 kr. r ! Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija: 1 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 80 kr. I Csikmegye részére: ^ szerkesztőség 8 kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Imre társszerkesztő 1 .kásán (kedd-uteza, saját ház.) hová Csikmegyéböl a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részért: Nyílttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. aj«®------------------------• I Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: hová ■ * tâ ăiittil pimek tt hirdHetik és bérmentesen küldendők. % SKS------------------------POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP, társszerkesztő Szent-Királlyi árpád Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar- •) hely) hová Udvarhelymegyéből az*J ^ lapot érdeklő közrem, küldendők. HOKa— —ajíth ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET'4 czimű politikai és társadalmi lapra A ,,Székely Nemzet" megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési árt : egész évre. . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 kr Az előfizetéseket legezés szerelmi postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattothatunk. A JÓKAI-NYáMIla-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa A czárevics bécsi utazása. — nov. 6. Ma, november 6-án, Romanoff Alexandrovics Nicolaus, a czár elsőszülött fia, az orosz birodalom trónörökös-nagyherczege, királyunk vendége lesz a bécsi Hofburgban. Jó lesz ezt a dátumát megtartani emlékezetünkben, mert meglehet, hogy fordulópontot fog képezni a két nagy szomszéd ország közt létező vonatkozásokban, mely országokat egy végzetes félreértés, melynek oka mi nem vagyunk, évtizedek óta feszült viszonyban tart egymás irányában. Király ő felsége a már folyó hó 4-ére kitűzve volt átköltözést Gödöllőre csak azért halasztotta el három nappal, hogy az orosz trónörököst személyesen üdvözölhesse és mint a Habsburg-ház vendégét a saját lakában szállásolhassa el. A leendő ezárnak — még Pétervárott megállapított — úti programmján a bécsi tartózkodásra csak huszonnégy órai időtartam van kitűzve , de ez a rövid idő is elég arra, hogy az ifjú trónörökös saját szemeivel lássa nemes jóságát, őszintesége és keresetlensége által elbűvölő szívélyességét a felséges patriarchának a hatalmas európai uralkodók közt. És ha a leendő czár a nagy keleti útról való visszatérésekor ismét Bécsbe jó s hosszabb pihenőt tart, am a szilárd meggyőződést viheti majd haza magával s annak atyja előtt is kifejezést adhat, hogy sem Ausztria császárának és Magyarország királyának szivében, sem népeinek lelkében gyűlölet vagy rossz indulat Oroszország és a Romanoff-ház ellen nem uralkodik, hogy a két birodalom közt létező békét itt nem a kényszer parancsának tartják, hanem a sors eléggé nem becsülhető jóságos intézkedése gyanánt fogják fel, melynek megóvása és állandó fentartása végett még nagyobb áldozatok hozatalától sem riadnak vissza. Miklós czárevics itt s utóbb a délkeleti országokban is, melyeket érinteni fog, látni s tapasztalni fogja, hogy Ausztria-Magyarország a Keleten csak azért kedvelt s áll tekintélyben, mert az odavaló népek hosszú évek tapasztalásából tudják, hogy ez a monarchia teljesen önzetlen jóakarattal viseltetik irántuk, hogy csak szíveket és lelkeket akar hódítani, nem pedig területeket; az országokat csak barátokul akarja birni, nem pedig uralkodni felettük, még kevésbbé elnyomni őket. És arról is meg fog győződni, hogy innen Oroszország és különösen annak jogos érdekei ellen mire sem vállalkoznak. Ennek felismerése nem maradhat jó következmények nélkül s tán nemsokára mutatkozni fognak ezek. A világbéke érdekében nagyon kívánatos lenne, hogy ezen kissé talán vérmes feltevések tényleg is bekövetkezzenek. A fogadtatás természetesen igen fényes lesz. Maga a király és az uralkodó család Miklós orosz trónörököst a legnagyobb tisztelettel fogják fogadni. Bécs lakossága is díszben üdvözli a magas vendéget. Hohenlohe főudvarmester már napok óta tanácskozik Lobanov orosz nagykövettel az ünnepies előkészületek dolgában. A trónörökös nem marad huszonnégy óráig Bécsben, hanem még odaérkezése napján késő este tovább utazik. Bécsi tartózkodása alatt összes idejét királyunk és családja körében fogja tölteni. November 6-án délután 2 órakor érkezik Bécsbe Lobanov orosz nagykövet kíséretében, aki Prerauig megy elébe és ott a czarevics kíséretéhez csatlakozik. Az orosz nagykövetség, a konzulátus, a bécsi orosz gyarmat legelőkelőbb tagjai jelennek meg a pályaudvaron a magas vendég üdvözlésére. A Burgból Miklós nagyherczeg 4 óra tájt Károly Lajos főherczeg palotájába hajtat, hol már most nagyban készülnek ünnepélyes fogadására. Este pedig Schönbrunnba megy a tiszteletére adandó diszebédre. A lakoma után cerclet tart és este 91/8 óra tájt Hetzendorfon át folytatja útját. A „Fremdenblatt“ egy czikke üdvözölve az orosz trónörököst, annak bécsi látogatását mindenesetre a két uralkodó család közti barátságos viszony jelének tekinti. A lakosság abban a tényben, hogy a czárevics mint ő felsége vendége fog itt időzni, örvendetes szimptomát lát. A nagy tisztelet, melyben a czárt Bécsben illetékes helyen részesítik azért, mert — amint ez közismeretű — visszautasítja a pánszláv kisebbség szenvedélyes törekvéseit, a czárevicsnek rokonszenves fogadásában fog őszintén nyilvánulni. Az orosz trónörökös itt is a legbékésebb érzületre fog lelni. Ausztria-Magyarországnak világos programmja : fentartani a nyugalmat mindenütt, biztosítani az állami élet békés fejlődését délkeleten, s ezt bizonyára Szent-Pétervárott is teljes tudatában fogadják ama jelentőségnek, melylyel a béke fentartására nézve bír. A Németországgal s Olaszországgal kötött szövetség is világosan kijelentett védelmi czélzattal bir. A jelenben az uralkodók óvják meg a béke érdekeit nyugtalan töredékek szenvedélyeivel szemben és a monarchiák barátságos viszonyának minden tanújele újabb bizonyítéka ezen áldásdús törekvésnek. A zónatarifa eredményei. Ha a zónatarifa első esztendejének személyforgalmát a megelőző év személyforgalmával összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a zónatarifa következtében nemcsak a forgalom, hanem a bevételek is nagy mértékben emelkedtek. Az 1888- ik évi augusztus 1-jétől 1889-ik évi augusztus 1-jéig 5,684,845 személy 468,822 podgyászdarabbal utazott; a személyforgalom 9.047,064 forintot, a podgyászforgalom 376,940 irtot, mindkét forgalom együtt 9.424,004 irtot jövedelmezett ; ellenben az 1889- ik évi augusztus 1-jétől 1890-ik évi augusztus 1-jéig a szomszédforgalomban 7.629,158, a távolabbi forgalomban 5.827,154, összesen tehát 13.456,312 jegyet adtak el; podgyászt 604,761 darabot szállítottak , a személyforgalom 10.862.486 forintot, a podgyászforgalom 589,678 forintot, mindkét forgalom 11.452,164 forintot jövedelmezett. A zónaesztendőben tehát a személyforgalom 7.771,467 személylyel, a podgyászforgalom pedig 135,939 darabbal nagyobbodott s a személyforgalom 1.815,422 forinttal, a podgyászforgalom pedig 212,713 frttal jövedelmezett többet, mint az előző években. Az 1891. évi állami költségvetés. — Hegedűs Sándor beszédéből. — T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az 1891. évi állami költségvetés, melyet a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém általánosságban elfogadásra ajánlani, csekély felesleggel zárul be. Ez a tény hosszú küzdelem és nagy áldozatok árán elért eredmény, amely az első percben mindenkiben örömet kelt. Könnyű vérű egyéneknél és könnyű vérű nemzeteknél a hosszú küzdelem által elért eredmény oly örömet kelt, amely gondatlanságra vezet és ez könnyen megboszulja magát visszaesés alakjában ; komoly embereknél és nagyszabású nemes nemzeteknél a nehéz küzdelem által elért eredmény örömet kelt a fáradság után, de megérleli azt az elhatározást is, hogy az elért eredmény annál szigorúbban, annál lelkiismeretesebben tartassák fel. Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy ezen eredménynek megvalósítását és fentartását összetett erővel kell eszközölni. Nem is arra fektetem a súlyt, hogy ebben az előirányzatban felesleg van ; nagyobb örömet okoz az nekem és mindenkinek, ki a költségvetést átvizsgálja, hogy államháztartásunk szélesebb alapra van fektetve és nemzetgazdasági kulturális működésünk több tényezővel van összeköttetésben, mint volt azelőtt, mert csak ezen tényezőknek állandó működésében kereshető és található fel a biztosíték az egyensúly fentartására, nem pedig a pénzügyi eszközökben. Költségvetésünk bizonytalanságát, hogy ne mondjam megbizatlanságát, eddig hosszú időn át, két körülmény okozta. Az egyik körülmény az volt, hogy a megrongált pénzügyi egyensúly javítása és fokozatos helyreállítása érdekében úgyszólván kényszerhelyzetben voltunk. Szűk korlátok között kellett tartanunk államháztartásunkat, hogy a czélt megközelíthessük s némely egészen jogosult igények és hasznos szükségletek irányában csaknem ridegeknek kellett lennünk s ennek következtében olykor szándékosan, de olykor az elementáris erőknek természeténél fogva a pénzügyi kereteket időközben nem lehetett megtartani, azokon az események keresztülértek. Másfelől a fedezetül használt tényezőkben a nemzetgazdasági erő nem mindig fejlett ki oly gyorsan és abban az arányban, amelyben a pénzügyi eredménynek érdekében azokra számítottunk. Ennek következtében a zárszámadások, az előirányzattal szemben, gyakran idéztek elő meglepetéseket (Halljuk ! Halljuk !) E két körülmény okozta költségvetésünknek és államháztartásunknak megbizhatlanságát. Az utóbbi éveknek fejlődése , a kezelésnek rendszeresebb s megbizhatóbb volta, jövedelmi forrásoknak több irányban való keletkezése, az adófizetésnek pontosabbá válása és azon üzemeknek, melyek hosszú időn át deficittel küzdöttek, kedvezőbb jövedelmi viszonyok közé való jutása és fejlődése idézték elő azt, hogy az utóbbi években államháztartásunkban az eredmények megfeleltek az előirányzatoknak és az utóbbi három év alatt azt tapasztaltuk, hogy államháztartásunk megbízhatóvá lett. (Halljuk ! Halljuk !) Az előttünk fekvő költségvetési előirányzat, melyet a t. ház most vesz tárgyalás alá, ezekre a tapasztalatokra van fektetve. A régi tényezők az eredmények s az új tényezők a lehető szigorú megbírálás alapján vannak előirányozva. Tagadhatatlan t. ház, hogy miután évek hosszú során át pénzügyi politikánknak csaknem kizárólagos czélja az egyensúly helyreállítása volt; ebben a dolog természeténél és nem az emberek hajlandóságánál fogva, a fiskalizmusnak bizonyos és pedig nagy mértékének kellett érvényesülni, amivel szoros összeköttetésben volt az, hogy bármennyire éreztük némely jogosult igénynek és haladási tényezőnek követelményeit, ezek irányában, ha nem is teljesen elutasító magatartást kellett tanúsítani, de bizonyos tekintetben szűkmarkúakká kellett lennünk. Másfelől pedig a fejletlen viszonyok daczára fedezetről kellett gondoskodni, és néha a helyzet által parancsolt kényszerűségnél fogva oly jövedelmi forrásokat s ezeknek oly arányait voltunk kénytelenek államháztartásunk érdekében igénybe venni, amelyeknél nem mindenütt volt arányos a nemzetgazdasági fejlődés a pénzügyi követelménynyel és igy okvetlenül elő kellett fordulni annak, hogy adórendszerünkbe nemzetgazdasági hibák csúsztak be. Ha tehát most abban a helyzetben vagyunk, —s ha állandóan a kellő óvatossággal járunk el, ebben a helyzetben lehetünk rendes és békés viszonyok közt, — hogy magának az egyensúlynak fentartására újabb jövedelmi forrásokat igénybe venni nem kell, okvetlenül kiváló gondot kell fordítani arra, hogy fokozatosan, de bizonyos átgondolt rendszerességgel kiküszöböljük adórendszerünkből azokat a nemzetgazdasági hibákat, melyek akár a tapasztalás által mutattattak ki, akár pedig kezdettől fogva benn voltak abban és idővel kifejlődtek. A pénzügyi bizottság már most is kötelességének tartotta e hiányok, részben hibák egyikére-másikára rámutatni. Sőt tovább megyek: maga az a körülmény, hogy némely adónemek a termeléssel és iparral szoros összefüggésben vannak, arra használható fel, hogy azokkal ne csak pénzügyi eredményeket érjünk el, hanem egyúttal elő is mozdítsuk ama termelési ágakat is. Ez eszmének és az ebből folyó törekvésnek köszönhetünk újabban hozott adótörvényeink kettőjében, a cukor- és a szesz-adó-törvényben előforduló némely intézkedéseket, melyek nem pénzügyi szempontból vetettek fel, hanem határozottan e közgazdasági ágak fejlesztése és megvédése érdekében. Amennyiben a tapasztalás ez intézkedések némelyikét hézagosnak vagy elégtelennek bizonyította, teljes mértékben megérdemli a törvényhozás figyelmét az, hogy e hézagok és hiányok pótoltassanak. És amint ez áll a két adónemre, többékevésbé érvényesíteni lehet e szempontot a többi adónemnél is, a fogyasztási adóknál határozottan, sőt némely egyenes adónál is. Sőt ha példaképen idézett a pénzügyi bizottság erre nézve is egyes adatokat, nem azért tette, mintha ezzel kimerítettnek gondolta volna a teendőket, vagy mintha sorrendet, rendszert kívánt volna megállapítani, hanem csak jelezni kívánta, hogy e kiindulást képező gondolatokkal is foglalkozott. Az állami tisztviselők anyagi helyzetére szintén felhívja a pénzügyi bizottság a t. ház figyelmét, (Halljuk !) mint amely kérdés éveken át szükségképen merült fel és melynek szükségességét senki kétségbe nem vonta. Hogy idáig is nem éppen semmi, — mert bizonyos átalányösszeg felvételével némi enyhítés történt, — de kevés történt, azt ne méltóztassék senki ez ügy iránt való érzéketlenségnek tekinteni. Törvényhozó és kormány sokszor azon kényszerű helyzetben vannak, hogy a legjogosultabb igények elől is el kell zárkózniuk mindaddig, míg azokat csakis előbb való, fontos célnnk kockáztatásával elégíthetik ki. De ha abban a helyzetben leszünk, hogy bizonyos korlátok közt és bizonyos arányokban e méltányos igényt a pénzügyi egyensúly megrontása és többi fontos feladataink elejtése nélkül kielégíthetjük, azt hiszi a pénzügyi bizottság, hogy ez kötelesség és ezért volt bátor a 1. képviselőház figyelmét erre a kérdésre is felhívni. (Helyeslés a jobboldalon.) Az állami szervezetnek átalakítása, közigazgatási és igazságügyi részeiben, minden oldalról, bár különböző felfogással, de egyaránt hangsúlyoztatik. A pénzügyi bizottság nem illetékes, és ha illetékes volna is, korai lenne ily kérdésekben eszmékkel állam elé. De azt az érzést ki kellett fejeznünk, hogy míg egyfelől államháztartásunk egyensúlyát kellő óvatossággal fentarthatjuk, úgy, hogy e reformoknak kétségtelenül előálló pénzügyi követelményeit is kellő beosztással kielégíthetjük, úgy másfelől pénzügyi és közgazdasági fejlődésünk által egyaránt indokolt, hogy közigazgatási és igazságszolgáltatási hiányaink minél előbb orvosolva legyenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Végül tehát ami a közgazdasági és kulturális tényezőket illeti, tagadhatatlan, hogy oly államban, amilyen a mienk, amelyben az állam részben közgazdasági és társadalmi kérdésekben is úttörő volt és úttörő kénytelen lenni, az állami költségvetés szorosabb összefüggésben van, mint minden más államban, a közgazdasági és kulturális fejlődéssel. De észrevehettük mégis azt, hogy valóban egészséges és nagyobb szabású fejlődés azon tereken állott elő e tekintetben is, amelyeken az állami akció a társadalmi tényezők kellő támogatásával találkozott. Láthatjuk, hogy — eltekintve, a közszolgálatoktól, melyek közül a vasúti hálózat most már nemcsak pénzügyi tényező, de azt lehet mondani, elsősorban eminens közgazdasági, kereskedelmi, sőt többet mondok, ipartelepítő, iparalapító tényezővé lett, mondom ezeken kívül, az állami újabb akció leginkább a ló- és marhatenyésztés és vízszabályozás körében fejlődött ki és mutatott fel nagyobb eredményeket. De kétségtelen, hogy a nemzetgazdasági erőknek e téren való gazdagodása és fejlődése nem csak az állami akcziónak, hanem annak is köszönhető, hogy érzék és erő volt a társadalomban arra, hogy e téren az állam kezdeményezését és támogatását felkarolja és kiegészítse ; míg az állami akcziónak oly működési terei vannak, mint pl. a filloxéra elleni küzdelem, a talajjavítás kérdése, a gazdasági hitel, a kereskedelem fejlesztése, amelyekben további fokozatosabb tevékenységre van szükség az állam részéről is. De hogy az, ami eddig történt, fel nem mutatta azt az eredményt, amire számítottunk és amire szükségünk van, azt a társadalom közreműködésének hiányában kell keresni. És ha sikerült az állami akciónak a korábban említett