Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)
1891-04-04 / 51. szám
Április 4. nek életében az ily példák oly nagy számmal vannak, az ily forduló pontok oly ragyogóan tündökölnek. Eme ragyogó pontok közül kiemelkedik nemzetünk életében is az 1848-ik év márczius 15-ik napja, a mely mint villám hatotta át az egész nemzetet, a mely magának uj eget és uj földet kért. A nemzettest, mely elzsibbadtan viselte a szolgaság jármát, mintegy megunva azt, lerázta magáról, s minden részében megújulva, megerősödve emelkedett fel s hivatkozva jogára, hivatkozva egy ezred év küzdelmeire, magának szabadságot követelt. De nem czélunk most egy rövid jelentés szűk keretébe belevonni ama nagy eseményeket, melyek az 1848-ik márczius 15-ét előkészítették, csak jelezni kívántuk, hogy önképzőkörünk is több ízben ünnepelte meg márczius 15-ét e nagy nap méltóságához méltóan. Tisztelt közönség! A mely ifjúság a nagy eszmék kivivására elég képes és elég kész, a mely ifjúság a nagy események s az azokat megteremtő nagy emberek emléke iránt odaadó hálával, hódoló tisztelettel tud viseltetni: az oly nemzet elveszve nincs, mert a nagy eseményekből magának mindig okulást, a nagy emberek példájából mindig lelkesülést tud meríteni új küzdelmekhez. Istené a hála! A magyar ifjúság a maga nagyjai iránt mindig kellő tisztelettel viseltetett s nagy eseményeinek emléke iránt mindig odaadó hódolatot tanúsított. Még csak egy nevezetes körülményt kell felemlítenem azon eredmények közül, melyeket körünk fennállása óta kivívott. Midőn ezelőtt 15 évvel körünk szerény igényekkel megindult, sokan nem jövendöltek életet e körnek, féltve azt a visszavonás, személyeskedés átkaitól. Isten után 15 év telt el azóta és most már tapasztalatokban gazdagodva tovább munkálkodhatunk és a mit a mi gyenge erőnk el nem bírna, azt kipótolja az a gazdag könyvtár, mely értékben meghaladja az ezer forintot, a mely a nemzeti és külföldi írók legjelesebb műveivel ékeskedik. A mi gyenge erőnknek segedelmére jó: egy Eötvös, egy Jókai, egy Arany, egy Petőfi, egy Bajza, egy Horváth M., egy Kossuth stb., stb. s egyik szívben, a másik erkölcsben, a harmadik észben, a negyedik hazafiasságban bátorít, buzdít. Igen tisztelt gyűlés ! mert jól esik tapasztalnunk naponként, hogy könyvtárunk diszkótései nem porosodnak a polczokon, hanem szünet nélkül kérőjök van. Az egyik Vörösmartyt óhajtja, a másik Bernstein nagy természeti olvasmányát kéri, az egyik Szász Károly költeményeiben gyönyörködik, a másik Tompát isteníti. S mi örvendetes jelenség látni, hogy az egyszerű székely ember hajlékának az asztalán is hever egy-egy szívnemesítő, becsületre intő, munkásságra serkentő könyv. Mi örvendetes jelenség látnunk, hogy könyvtárunk kiszorította a Tatár Péter féle ponyvairodalmat községünk kebeléből. Itt tartom helyén levőnek felemlíteni még azt is, hogy önképző körünknek 300 frt készpénze van elhelyezve a helybeli népbankban gyümölcsözés végett, melyet 500 írtra kíván kiegészíteni a czélból, hogy a mitől isten őrizzen eljönne az az idő, hogy egyletünk megszűnnék, akkor is legyen miből könyveket lehessen rendelni. Ha még megemlítem, hogy van egyletünknek egy csinosan felszerelt színpada, 2 üveges szekrénye, 3 könyvtartó polcza, 9 drb aranykeretű képe, egy csinos bélyegzője, amelyek maguk is meglehetős összeget képviselnek , azt hiszem nagyjában jeleztem ama mozzanatokat, melyek egyletünk 15 éves múltjában előfordultak. Meg kell még hogy emlékezzem az úttörőkről, ez egylet derék hivatalnokairól s különösen annak buzgó elnökéről, kik időt és fáradságot nem kimélve, minden erkölcsi befolyásukat felhasználták arra, hogy körünk szellemileg és anyagilag gyarapodjék, gyűlései érdekesek és vonzók legyenek. Egyetlen tisztviselői állás volt csupán, amely nem cserélt gazdát, ez az elnöki. E díszes helyre László Lukács igazgató tanítót ültető önképzőkörünk osztatlan bizalmat tartotta meg mind ez ideig. Hogy mennyiben felelt meg a benne helyezett bizalomnak, azt az ő tiszteletére rendezett mai ünnepély sokkal fényesebben igazolja, mint amennyire igénytelen vollam méltatni tudná. A jegyzőséggel azonban többen próbálkoztunk meg. Alig viselte 2 évig Bölcskéry Orzse e tisztet, végzete más községbe szólította, s helyébe Csusz Anna lépett, ki 3 évig viselte tiszteletre méltó buzgalommal tisztét, a midőn csekély személyemre bízta 6 évig e nevezetes posztot. Engemet Gál József jelenlegi jegyző váltott fel, ki már 6-ik éve, hogy dicséretes buzgalommal tölti be azt az állást, ahová őt a közbizalom állitá. A pénztárnokságot e 15 év alatt többen viseltük, és pedig az első 3 évben Petke Jula, ki első bi és buzgó sáfára volt egyletünk pénzügyeinek, őt követtem egy és fél évig én. Utánam Nagy Mihály volt 3 évig, kit Duducz Gerő váltott fel s végzi ma is szives készséggel az avval járó teendőket. A titkári tisztet ketten viseltük. Körünk első titkára, egyik hatalmas támasza tiszt. Révay Lajos akkor helybeli lelkész volt, s ha le is sodorta őt egyesületünk véghetetlen fájdalmára a végzet, emléke élni fog sokáig önképzőkörünk kebelében. Utánna én végzem 12 év óta, úgy, a hogy gyenge erőm engedi, a titkári teendőket. A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Gábor Áronról. — A márkosfalvi márczius 31-iki estélyen Gy. Gy. által tartott felolvasásból. — Kegyelet ünnepét tartja ma Márkosfalva. Ennek szószólója szónokoknak kifejezésbeli erejét és a költőnek ihletettségét kellene, hogy egyesítse magában, hogy méltóképen emlékezhessünk meg arról a székely hősről, kinek sírját nem jelzi még a méltó emlék ; de él emlékezete a lelkekben és szivekben s a hála és szeretet sokkal hatalmasabb emberi érzések, hogysem meg ne nyilatkozzanak annak az emléknek emelése által, mely Gábor Áronnak, az ágyuhősnek sírját az eresztevényi temetőben jelezni fogja. A székely mindig lelkes, bátor s ha szükség kívánta, — s mennyiszer kivánta ezt — harczos nép volt; bízik, hiszen jövőjében s lángra lobban múltja történetének buzdító emlékei fölött, harczra kész szabadságáért. Ez a természet tartotta fenn a nemzetet s a nemzeti érzület fogja megóvni nagyjait az elfeledtetéstől. * Gábor Áron emlékezetének szentelt ünnepen úgy fejezhetjük ki kegyeletünket, ha emlékezünk a hősről. Száraz életrajzot adni róla nem lehet feladatom. Annak a nagy korszaknak még élő férfiai vannak s hála isten , mi közöttünk is vannak, akik sokkal jobban és többet képesek elmondani az édesbús emlékű időkből és azon időnek, a magyar szabadságharcznak kiváló székelyéről, az ágyuk mesteréről. Néhány epizódra, néhány vonásra lehet nekem kiterjeszkednem s engedjék meg, hogy ez alkalommal én intézzem azon kérést, az igen tisztelt közönséghez, hogy a Háromszék vármegye keleti zugában, ahol a síkság elenyészik a Feketeügynek és a Bereczkpataknak völgyeiben, a régen kiváltságokkal ellátott és a múltban hadászati és közlekedési tekintetben nagy fontossággal biró Bereczk mezőváros környéke több tekintetben érdekes. (írtanya volt e helység már a történelmi hagyományokon túl nyúló időkben a Kárpátok hegyláncza által elválasztott lakott részek között. S rajta keresztül vonult a közlekedés, melyet az Ujtoz szorosa közvetített. Bereczk több történelmi maradványnyal rendelkezik , melyek egy tehetséggel megáldott ifjúban hadászati tanulmányokra szolgáltattak alkalmat és katonai érzékét korai kifejlődésre segítették. A Bereczkpatak mellett a térségen a Beneturvár néven ismert római castrum maradványai foglalnak el terjedelmes négységet. A „Leányvár“ nevezetű, szabályos félgömb alakú, erdős dombon találjuk egy szláv maradványt erődítménynek nyomát s benn az ojtozi szorosban a II. Rákóczi György idejéből származó Rákóczi vár bástyáinak romjai meredeznek a gyönyörű hegyszoros egyik hegylejtőjén. Ezeken kívül török háborúk, mongol betörés korából származó földhányások, védelmi művek maradványait leljük fel, melyek mind befolyást gyakoroltak arra, hogy a különben is katonás szellemű és intézményeinél fogva, hadi szervezetű székelyek között egy Gábor Áron származzék Az 1814-ben november 21-én Bereczkben született Gábor Áron középiskolai tanulmányaitól elszakítva, ezredénél, mint katona folytatta önképzését s fogékony szelleme megvalósítani törekedett a gyermek- és ifjúkori benyomások alapján benne kifejlődött katonás vágyakat. S midőn mint katona előbb Pesten, majd Bécsben alkalma nyílt behatolni az ágyúöntés titkaiba , talán már élt benne a sejtelem, hogy szerzett ismereteit még nemzete és hazája javára fordíthatja a komoly vész napjaiban. * Miként Orbán Balázs említi Székelyföldről irt művében, Nagy Sándor, hídvégi ev. ref. lelkész előadása nyomán , Gábor Áron szakkönyvekből gyarapította ismereteit . K.Vásárhelynek az oroszok által történt bevétele után, mikor könyveinek megsemmisüléséről értesült, a feldúlt szoba padlójára vetette magát és zokogva kiáltott: „Inkább tíz öntödét, mint könyveimet pusztították volna el!“ Szabadságharczok tették lehetővé, históriai idők óta, hogy zseniális katonai jellemek támadjanak. A magyar szabadságharcz nyitotta meg a tért Gábor Áron előtt is s a haza veszélyben léte hivta tettre elvonultságából a székely ágyuhőst. Ebbéli szereplése ott kezdődik, midőn a Berde Mózes kormánybiztos által Sepsi-Szentgyörgyön tartott népgyűlés az általános katonakötelezettséget és fegyverfölvételt elfogadta s ezzel a katonai rend régi óhaja teljesült. Ekkor ajánlkozott Gábor Áron, hogy a kormánybiztos segélyével ágyút fog önteni Háromszék számára. Miként Jakab Elek írja visszaemlékezéseiben, Berde megszerezte asegélyt s a bardocrszéki királybíróhoz nyílt rendeletet irt, hogy a fülei vashámorban Gábor Áron ágyukat önthessen. A „Székelyföld“ leirója szerint Gábor Áron két hétre ígérte, hogy hat ágyút fog előállítani, melyek ha használhatók nem volnának, akkor ő maga áll tiz lépésre az ágyú elé czéltáblának. Két hét múlva Gábor Áron hat ágyút mutatott be Sepsi-Szentgyörgy piaczán s egyikkel próbalövéskor czentrumot talált. A csiszolatlan, ripacsos ágyuk, az úgynevezett „varasbékák“ csudás hatással voltak. Szülő gyermekét, ifjú mátkáját, nagyanya az első unokát nem szeretheti jobban, mint ahogy Gábor Áron szerette az ő ágyúit. S az első ágyulövés visszaadta Háromszéknek az önbizalmat és megszüntette az aggodalmakat. * De nemcsak, hogy megöntötte az ágyut, hanem ő tanította be a tüzéreit is s november 30-án Hidvégnél már győzelmet vívott ki az első ágyú ; a katonák összecsókolták a ripacsos ágyút és szuronyszegezve rontottak az ellenségnek. Brassóban akkora rémület keletkezett az ágyuk hírére, hogy futárokat menesztettek segítségért a fővezérhez. * Gábor Áron katonai életéből mint ismeretlen epizódot említem fel, hogy miképen jutott első altiszti, káplári előléptetéséhez. A Lemhény és Almás között levő Szent Mihály-hegyet kellett védeni. A templom körítő falazatán csak keskeny ajtó volt, melyen az általa készített faágyú nem fért be. Gábor Áron oldalt billentette az ágyut és bevitte a kapun. Ez az egyszerű „Kolumbus tojás“-féle eljárás szerezte meg számára intelligencziája felől az első elismerést. Mire lett volna képes ez a székely „ezermester“, aki egyebek között sajátkezűleg faragott és állított fel egy szárazmalmot, ha alkalma nyílik megfelelő kiképeztetéshez és működési térhez, melyet nemcsak a pillanat szükségessége teremtett ! Szülővárosát a főbíró, Fejér János névnapján azzal tisztelte meg, hogy három ágyúval jelent meg a templom előtt s Kárpátokat rengető üdvözlő lövésekkel köszöntötte a névnapot. * Sz É K^E L Y NEMZET. A szófiai minisztergyilkosság. — A „Nemzet“ tudósításából. — Szófia, márcz. 29. Ma temették el Belcsov Hristo pénzügyminisztert. Ismét összegyűlt az egész város apraja-nagyja, hogy részt vegyen egy derék bolgár hazafi végtisztességében. Ha hiányzott is a nagy katonai pompa, amelyet a Mutkurov temetésén láttunk, nem hiányzott az általános, igaz, mély fájdalom, sőt — ha lehetséges — fokozottabb mértékben nyilvánult az ezúttal, a szerencsétlen miniszter erőszakos halála miatt. Daczára a kellemetlen, erős hideg időnek, már délutáni két órakor gyülekeztek a halottasház körül és az oda vezető utczákon. Az összes miniszterek, magasabb rangú hivatalnokok, papság és tisztikar, valamennyien virágkoszorúkat hozva jöttek el. A fejedelem délután érkezett meg Philippopolból és pontban négy órakor szintén megjelent legifjabb miniszterének temetésén. Eleinte a temetést reggeli kilencz órára határozták, de a fejedelem egyenes kívánságára délután négy órára halasztották, hogy ő is részt vehessen azon. A fejedelem maga a legmélyebb fájdalmat tükröztette arczán, szeme könyekkel telt meg s annyira meg volt hatva, hogy néma üdvözlésen kívül egy szót sem tudott beszélni. A tetemet a gyászszertartás után elvitték a várospark ama sarka felé, ahol a végzetes gyilkos merénylet történt. Ezen a helyen asztalt állítottak fel, fekete posztóval leterítve, a melyen gyertyák égtek és a feszület állott. Ezervel tolongott itt a szófiai lakosság és őszintén könyezett mindenki. Innen a halottas menet a Sveti Kralj templomba indult, ahol beszentelvén a tetemet, kivitték hosszú, fényes gyászmenettel a városi sírkertbe. A halott arczát mindenki jól láthatta, mert keleti szokás szerint a holttetemet a koporsó fedele nélkül viszik sírjáig, még szemfedőt sem borítanak föléje, hadd búcsúzhassák el mindenki színről színre a halottól. Sőt eltértek attól a rendes szokástól is, amely szerint a ha- t saját tudásukkal szíveskedjenek kiegészíteni a fiatalabb nemzedéknek, történelmi ismereteit és teljessé tenni azt az életrajzot, mely még mindig hiányosan van a köztudat birtokában. lőtt előtt egy edényben rizsből készült ételt a „pomanat“ viszik, a melyből a halottnak sírba bocsátása után ennek rokonai s a hozzá legközelebb állók esznek, ma a halottas menet előtt a rendes pomanan kívül még más két pomanat vittek, a mi a keletiek előtt a temetés jelentőségét nagyban emeli. Maga a pomana külalakja is elütött a rendes egyszerűségtől s az a gond, a melylyel ezeket az eledeleket díszítették, szintén bizonyítékául szolgálhat annak a gyermekies odaadó szeretetnek, a melylyel rokonai, közelállói s mondhatjuk az egész bolgár nemzet a meghalt irányában viseltetett. A katasztrófa alkalmával Stambulov úgy intézkedett, hogy az özvegyet lehetőleg kímélvén, apránként tudósítsák férje haláláról. A fiatal özvegy mégis, amikor a tiszta valóságot megismeri és férje holttestét a központtól meglehetősen félreeső lakásába szállították, annyira megrémült e megrendítő látványtól, hogy szinte eszét vesztve, kutatni keresni kezdett, ha vájjon nem sikerülhetne-e mérget vennie, hogy szeretett férjével együtt temethessék el. Ez a szerencsétlen asszony rettenetes kínos látványt nyújt, megtörve, búval, bánattal, hisz ő volt az, aki férjét erőnek-erejével vissza akarta tartani attól, hogy a miniszteri tárczát elfogadja. Tudvalevő, hogy mintegy 7 -8 esztendeje az ifjú Belcsov a bolgár pénzügyminisztérium legelső szakférfia, úgyszólván lelke volt s mint ilyen államtitkári rangban állott, legutóbbi kineveztetéséig. * A vizsgálat a gyilkosok keresése körül leglázasabban foly. A temetés napján a város körül vont kordon még mindig erősen fennáll. Folyton-folyvást visznek gyanús egyéneket a rendőrségre, amelynek szobái és pinczéi úgyszólván tömve vannak. Ma fogták el a Karavelov-féle különböző mozgalmak alkalmából ismert Kovacseff nyomdászt, akinek házánál rendőri kutatást tartottak, biztosan híven, hogy ott gyanús nyomtatványokat vagy esetleg kéziratokat fognak találni, amelyek biztos nyomra vezethetnének a gyilkosok üldözésében. A bolgár miniszterek meg vannak ugyanis győződve arról, hogy ez a gyilkosság nagyobbszerű összeesküvésnek nyilvánulása volt, amelynek szála-boga a fővárosban keresendő és itt okvetlenül meg is található. Óriási levertséget idéz elő az a szomorú körülmény, hogy bár tisztán látnak, kézzelfogható bizonyítékot mind ez ideig felkutatni nem sikerült. Tudják, hogy az egész merénylet orosz ármány és orosz kéz szüleménye, tudják továbbá, hogy a merénylet nem Belcsov pénzügyminiszter meggyakolására tört, aki ellen még a legnagyobb orosz pártinak sem lehet kifogása, mert épen Belcsov az a miniszter, a ki soha életében senkit meg nem bántott s akarattal meg nem károsított s a kinek egész Bulgáriában alig akad egy ellensége. Tudják, hogy e lövés egyenesen Stambulovot illette s ha őt eltalálja, általános lázadást, fölkelést szítanak azok, akik orosz zsoldban állanak s e zsoldért orosz érdekeket szolgálnak. És daczára mindennek, nem sikerült az elmúlt két nap alatt kézzelfogható bizonyítékot találni s ez a vizsgálat, bár nagy szigorúsággal folyó tapogatózásnál egyebet nem jelent. Az tévedés, hogy a gyilkos merényletet Panicza főbelövésével hozták kapcsolatba. Sokkal magasabb és messzebb terjedő érdekek vannak összeköttetésben ezzel a merénylettel, mint tisztán a személyes bosszú végrehajtása. A rendőrség jelenlegi vezetésével Stambulov egyáltalában nincs megelégedve s a jelenlegi rendőrfőnököt Iladoszlavovot, a volt rendőrfőnökkel Basmadzseffel akarja helyettesíteni. * Szófia, márcz. 30. A mai nap semmi újat nem hozott a szerencsétlen Belcsov gyilkossága ügyében. A vizsgálat erélylyel foly, de Szófiában nagyobb haladás a dolog megvilágítására nem történt. Egygyel azonban előrehaladt az ügy, t. i. annak kiderítésével, hogy a gyilkossági tervezés szálai valahol külföldön keresendők. A különböző híresztelések akár Burgast, akár Romániát illetőleg, szerves összefüggésben állottak ezzel a gyilkossággal. Ma azonban még inkább előttünk fekszik egy másik fonal, amely különös világot vet a gyászos esetre. A „Novoszti“ orosz újság két nappal ezelőtt azt írta, hogy Bendereff ezúttal folyvást Oroszországban tartózkodik és a különböző európai lapok amaz állítása, mintha ő összeesküvéseket szőne Romániában a bolgár kormány ellen, tiszta hazugság. Ezzel szemben a ma megjelent „Liberté Roumaine“ egész ártatlan képpel újságolja, hogy a hírhedt Bendereff márcz. 27-én a Vercsierovoi román határállomást elhagyta, hogy azonnal Szabadkán és Zimonyon át Belgrádba juthasson, ahol állítólag magánügyei volnának. Mit jelentsen ez ? Tisztán látható, hogy Bendereff márcz. 27-én Vercsierovóban tudta, hogy ugyanaznap éjszakáján a gyilkos merényletet a bolgár miniszterek ellen végrehajtják. Ennek sikerülte esetén azonnali a helyszínén akart teremni, hogy a Stambulov halálával beállott nagy zavargás közepette, kiaknázza a helyzetet orosz czélokra. * Végezetül még néhány szót arról, miként fogadta Ferdinánd fejedelem Belcsov miniszter halála hírét, amit egy szemtanú következőkép ecsetel. A fejedelem lakásán volt, midőn esti 9 órakor sürgöny érkezett a szófiai palotából, mely a gyászesetet tudatta. A fejedelem annyira kétségbe volt esve, hogy még Szófiába visszasürgönyözni sem tudott. Nem volt tisztában, várjon még milyen gyászhírek fogják követni, ezt az elsőt. Egy negyed tízkor érkezett meg Szambulov távirata, mely az esetet most már egész hitelesen elmondta. A fejedelem rögtön indulni akart Szófia felé, a palotában azonban erőszakkal visszatartották és kényszerítették, hogy az éjszakát Philippopolban töltse. A fejedelem egész éjjel nem vetette le ruháit. Folytonosan táviratokat váltott szófiai palotájával. Clementina herczegasszony, a fejedelem anyja egészen magán kívül lett, midőn a hírt vele közölték, ami rendkívül nehézséggel járt. A herczegnő tudvalevőleg nagyot hall, e leverő hirt pedig lehetőleg titokban akarták tartani. A herczegasszonynak tehát különszobába kellett bezárkóznia gróf Bourbonlonnal s úgy tudatták vele az eseményeket. A fejedelemaszszony az egész élét a legnagyobb izgatottságban, gyakori sírással tölté. Fiához nem ment, nem akarta zavarni, mert beszélni úgy sem beszélhetett volna a már említett fogyatkozásánál fogva. 51. szám. KÜLFÖLD: Olaszország s az Egyesült Államok A new- orleansi ismert események, az olasz alattvalóikon elkövetett gyilkosságok és sérelmek figye- l lemre méltódiplomácziai inczidensre vezettek. Az olasz kormány tudvalevőleg nyomban elégtételt kért a washingtoni kormánytól, mely azonban egyáltalán nem igen erőltette meg magát s feltűnő lanyhasággal járt el az ügyben. Intézett ugyan valami rendeletfélét a new-orleansi kormányzóhoz s meghagyta neki, hogy erélyesen folytassa a vizsgálatot, de máskülönben azt a pöffeszkedő magatartást tanúsította, mely egy idő óta ott az európai államok irányában divattá vált. — E legalább is nagyon kevéssé szívélyes eljárás Rómában méltán megütközést keltett s Umberto király hazarendelte követét Washingtonból. Flava báró olasz követ valószínűleg már haza indult. Hogy ez a két állam közötti diplomácziai érintkezés teljes megszakítását jelenti-e, az még nem bizonyos. A folyó ügyek intézésére egy olasz követségi titkár még Washingtonban marad. Umberto király elhatározása teljesen indokolt, mert az Egyesült Államok diplomácziája a külföld irányában olyan szokásokat követ, melyek valóban nagyon nehézzé teszik a vele való érintkezést. — ápr. 3.