Székely Nemzet, 1892 (10. évfolyam, 1-198. szám)
1892-10-09 / 153. szám
153. szám. X. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1892. október 9. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön , Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jótai-nyoma-részág-társi, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. SZÉKELY NEMZETPOLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár : helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt —kr. félévre Negyedévre : 2 Irt 50 kr. 5 frt kr. Hirdetmények dlija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. __________________ Csikmegye részére: 1 szerkesztőségi kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedel-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részért: Nyilttér- sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. -V társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. Sz.-Udvarhely) hová Udvarhelymegyéből a ^ lapot érdeklő közrem, küldendők, K íÉ®^-------------------------------T'81§ ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és Vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre ... 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalvá nyokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet" kiadótulajdonosa A sepsiszentgyörgyi kisdedóvónőképző intézet — okt. 8. Tegnap nyitották meg ezt az uj iskolát Sepsi-Szentgyörgyön 50 növendékkel. Az uj iskola még természetesen minden fogyatkozásaival bővölködik a kezdő intézeteknek. Helyisége ideiglenes és nem egészen alkalmas ; beruházása csak a legszükségesebbek megszerzésére szorítkozhatott, nagyon kevés tekintettel kényelemre, sőt még esztétikai szempontokra is. De hát ezek a fogyatkozások önkényt következnek a kezdet nehézségeiből, amelyek mind pótolva lesznek idők folyamán s jóformán alig is érdemelnek szót most, mikor a kisdedóvónő-képző intézetnek Sepsi-Szentgyörgyre való elhelyezéséről akarunk írni. Háromszék vármegye és Sepsi-Szentgyörgy város készsége a közművelődési intézetek támogatásánál majdnem közmondásossá vált immár és nincs kétségünk az iránt, hogy a közoktatási kormány hozzájárulásával ez a három tényező minél hamarább olyan helyzetbe juttatja a képzőintézetet, mely úgy helyiségét, mint felszerelését illetőleg csatlakozni fog az ország legmodernebb tanintézeteihez. Mi, akik minden hasonló intézkedésben „székely kérdést“ látunk, a magunk felfogása szerint ismét csak oda térünk vissza, hogy Háromszék vármegye ezzel az uj iskolával is gazdagabb lett s egy lépést tett előre azon az uton, a mely a régóta hangoztatott „székely kérdés“ megoldása felé vezet. Annyira át vagyunk hatva annak az igazságától, hogy ezt a népfajt a magyar állameszme legkeletibb őrállomásán minden eszközzel ki kell fejleszteni, hogy a legcsekélyebbnek látszó intézkedést is, amely ennek a gondolatnak áll szolgálatában, nagyra becsüljük és fontosságot tulajdonítunk annak. Rég valljuk már és régóta írjuk, hogy a székelység érdekeinek védelme az egész vonalon nem vidéki parcziális kérdés , nem provincziális ábránd, hanem magyar állameszmei fontosságú feladat. Ha elvesz a székelység, kihullott a legerősebb fegyver a magyar államhatalom kezéből, melylyel saját magát, saját belső egységét hozzáférhetetlenné teheti ellenségeinek. Ez a nagy, általános nemzeti érdek szól a székelyek védelme mellett és nem az, hogy ez a vidék minden áron ki akar emelkedni és kiváltságos helyzetet akar magának teremteni. S ismételjük, mi a legnagyobb örömmel veszünk és üdvözlünk, minden lépést, amelynek az a rendeltetése, hogy a székelységet nagy feladatának megoldásához közelebb vigye. Egy új tanintézet nyiltott meg tegnap. A megnyitás egyszerű volt és házias. Zajtalanul, nagy lárma mellőzésével indult meg a mozgalom, hogy a kisdedóvónő-képző intézet — az erdélyi részekben egyetlen — itt Sepsi-Szentgyörgyön létesittessék. Pedig hatalmas konkurrensei voltak : ott volt Ko-ozsvár, az erdélyi nemzeti közművelődés metropolisa s kétségtelenül igen jó helyen lett volna ez az iskola ott is ; konkurrált rá Brassó, ez a fejlődésnek indult kereskedelmi végváros és hozott volna áldozatot is a képzőintézetért. Mind a két város sokkal fényesebben helyezte volna el az intézetet, mint azt Sepsi-Szentgyörgy tehette s mégis : a közoktatási miniszter bölcsessége ez utóbbi város javára döntött. A miniszter intézkedésében nagy és bölcs előrelátás nyilatkozik ; ebben a cselekedetben appróbálva van a székelyek kifejlesztése érdekében megindított nagy agitácziónak hasznos és üdvös volta. A miniszter hozzájárult a székely kérdés megoldását czélzó mozgalomhoz, mikor ezt a tanintézetet is ide helyezte el Sepsi-Szentgyörgyre. Csak kevéssel ezelőtt ért véget a Mikókollégium teljes középiskolává történt kiegészítésének nálunk valóban korszakot alkotó munkája. Mikor a miniszter a még hiányzó 32 ezer forint építési szükségletet engedélyezte az állam pénztárából, világos és nyílt kifejezést adott annak, hogy ez az iskola ezen a ponton nemzeti hivatást tölt be. S most, midőn a kisdedóvónő-képző intézetet Sepsi-Szentgyörgyön létesítette, ennek a bölcs kijelentésnek államférfii belátásról tanúskodó folytatását látjuk abban. Meghajolt eme magas szempont előtt minden lokális érdek , hiszen nem lehet azt hazafias fölmelegülés nélkül elgondolni, hogy ez az évtizedek óta elfelejtett hazarész kultúrájában ma már a legelsők között foglal helyet az országban. El kell akkor némulnia minden helyi vonatkozású követelésnek, mikor arról van szó, hogy a Székelyföld kisdedeinek nevelésére itt a Székelyföld egyik legintelligensebb pontján képez az állam tanítónőket. Csak végig kell nézni az első év növendékeinek névsorán : mintegy negyven székely leány fogja kezébe venni a kisdednevelés nemzeti jelentőségű fontos misszióját. Mintegy utalt a miniszter evvel a tényével ismét a székely kulturális érdekek rangjára s mintegy sorozta rangfokozatban ezeket az érdekeket a legelső helyre. Legyen tehát nekünk is első szavunk az uj intézet megnyitásakor a köszönet és hála kifejezése Csáky Albin gróf közoktatásügyi miniszterhez. S mikor a szép elhivatású tanintézetnek sikert kívánunk, őszinte örömmel jegyezzük fel a sepsi-szentgyörgyi kisdedóvónő-képző intézet megnyitásának napját Háromszék vármegye fejlődésében egyik nagy nap gyanánt. (im.) Egy szenzácziós kacsát telegrafáltatott magának a „Neue Freie Presse.“ Egy budapesti sürgönye ugyanis, mint tegnapi távirataink közt olvasható volt, azt jelenti, hogy Magyarországon állítólag kormányválság ütött volna ki és hogy a minisztertanácsban az egyházpolitikai kérdés akut differencziákra vezetett volna, melyek a kabinetben több személyváltozást fognának maguk után vonni. Szenzácziósnak elég szenzácziós ez a hir, de a felülés, mely a „N. Fr. Pr.“-on megesett, még nagyobb. A legilletékesebb helyről vett informácziók alapján ugyanis teljesen légből kapott és minden alapot nélkülöző koholmánynak nyilvánítjuk a „N. Fr. Pr.“ hírét, melynek forrása vagy izetlen tréfa, vagy éretlen szenzáczióhajhászás. A delegácziók. A kiegyezés szerint a külügyek megvitatása a delegácziók feladata s a közös külügyminiszter a delegációknak felelős. A külügyi költségvetési vita azonban huszonöt év alatt csak kivételesen öltött komolyabb szint, akkor is csak a külügyi bizottság zárt ülésében, nem a nagyközönség előtt. Sem a közvéleménynek, sem az országgyűlésnek, sem a delegácziónak rendesen nem volt semmi kifogása a külügyek vezetése ellen, sőt midőn Beust Romániával, a porta mellőzésével a nagyhatalmasságok közt első gyanánt kötött kereskedelmi szerződést s ez által Románia függetlenségét elismerte, általános volt a megelégedés ezen politikával, mely eltérve a régi Metternich-féle hagyományoktól, a Balkánfélszigeti állapotokra nézve Ausztria-Magyarországot az ottani államok függetlenségének barátjául tüntette fel. Komolyabb volt az 1870-diki delegáczió eljárása. A franczia-porosz háború alatt csak villámként egymásra következő német győzelmek hallgattatták el a mérvadó körök franczia rokonszenvét. Midőn Bourbaki tábornok deczemberben Belfort erődre támaszkodva Délnémetországba berontani készült, az a hír volt elterjedve, hogy haditervét a bécsi katonai körök ismerték és helyben hagyták. Továbbá, hogy a porosz király ez időtájt barátságos levelet intézett ő felségéhez, de hideg feleletet kapott. Ekkor a delegáczió zárt ülésében megkérdeztem a külügyminisztert, mi legyen igaz ezen hírekben, s kifejtetten, hogy nézetünk szerint a monarchia érdekei azt kívánják, hogy a hatalmas szomszéddal barátságosabb viszonyba lépjünk. Beust meglepetve látszott ezen kérdésem és érvelésem által, mert ámbár tudta, hogy gróf Andrássy miniszterelnökünk ezen nézetet tartja az egyedül elfogadandónak, mégis úgy volt értesítve, hogy a közvélemény Magyarországon inkább a francziákkal mint a németekkel rokonszenvez. Beust tehát röviden említette, hogy úgy a levél, mint a felelet való s hogy az utóbbiért ő vállalja el a felelősséget, de erre gróf Széchen Antal kelt fel és simábban de bővebben s még határozottabban, mint én, nyilatkozott a mellett, hogy a jó viszony a német birodalom és Ausztria-Magyarország közt mielőbb helyreállítandó. Miután a bizottság többi tagjai minden ellenkező szó nélkül ezt helybenhagyták, az ülés bezáratott. Beust tájékozva volt s Andrássy nem sokkal később helyébe lépett. Még egyszer volt a delegácziónak nevezetes külügyi ülése, midőn gróf Andrássy mint külügyminiszter a berlini konferenczia előtt hatvan milliónak megszavazását kívánta. Ez csak nehezen volt keresztülvihető, mert pénzügyeink javultak ugyan ez időben, de Széll Kálmán pénzügyminiszter mégis világosan kijelentette, hogy ezen hatvan millió új zavarokba fogna bennünket vinni. Miután azonban a külügyminiszter kijelentette, hogy ezen szavazatra Ausztria-Magyarország nagyhatalmi állásának és tekintélyének biztosítására van szüksége s ígérte, hogy ezen hitel tényleg nem fog igénybe vétetni, a magyar delegáczió és később a magyar országgyűlés beleegyeztek a miniszter javaslatába. Tudjuk, hogy erre Bosznia megszállása következett s nemcsak a megszavazott hatvan millió, hanem még jóval több is e czélra fordittatott, mire Széll Kálmán beadta lemondását. Azóta soha sem volt komolyabb vita a külügyi bizottságban. A hármas szövetség s követelményei uralkodnak külpolitikánkban s e mellett a jóakarat a balkán-félszigeti államok függetlensége iránt. Gróf Kálnokynak tehát könnyű lesz az állása, politikája csak azon politikának folytatása, melyet gróf Andrássy Gyula évek előtt kezdeményezett s húsz év alatt nem is volt semmi okunk ezt kifogásolni. Ha Kim, az ifjú cseh delegátus a Reichsrath delegácziójában a Hungária termében véres szájjal a hármas szövetség ellen kikér s az orosz szövetséget ajánlja, azt nem is veszik észre nálunk és alig tartják azt szükségesnek, sőt csudálkoznak, hogy gróf Kálnoky komolyan vette a beszédet s az ifjú cseh szónokot kellőleg megleczkéztette. P.z. Az erdélyi magyar színészet száz éves jubileuma. Kolozsvár, okt. 6. 1892. november 11-én telik be századik esztendeje annak, hogy Kolozsvártt megkezdte előadásait az „Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság.“ E társulat vetette meg első biztos alapját a nemzeti színészet állandóságának. Az ebből kibocsátott színész-raj juttatta később az anyaország nagyobb városaiban, majd pedig magában az ország szívében is tartós győzelemre azt a hazafias ügyet, melyben az áttörés munkáját oly nemes önfeláldozással, apostoli hevülettel indították volt meg Kelemen László és társai, kiknek emlékezetét két év előtt méltó diszszel ünnepelte a magyar színészet. Az 1792-iki kolozsvári kezdeményezést, mely következményeiben annyira nagyjelentőségűvé fejlődött, a benső lelkesedéssel karolta föl az akkori Erdélynek nemzeti érzésektől mélyen áthatott magyar értelmisége. A közéleti nagyságoktól kezdve az egyszerű diákig — mindenki örömest hozta meg a maga szellemi vagy anyagi áldozatát, hogy a társulat szervezkedése és pályakezdése gyorsan, küzdelem nélkül menjen végbe. A nemes ifjakból és leányokból alakult színtársulat, 1792. november 11-én tartotta első előadását. És amint bebizonyult, hogy a társulat tagjait a hazafias kötelességérzettel választott pályára nem csupán lelkesedés, de valódi hivatás is vezette, — az erdélyi országgyűlés elhatározta a kolozsvári színház fölépítését és ebben a nemzeti színművészetnek állandósítását. így indult útnak Erdélyben a magyar színészet. így szerveztek a magyar színjátszók és támogatóik nagy érdemet arra, hogy az útrakelés századik évfordulóján az egész nemzet kegyeletesen emlékezzék meg róluk és erős nemzeti öntudattal, nevezetes áldozatokkal létesített alapvetésükről. Kolozsvártt folyó évi szeptember hó 17-én rendezendő bizottság alakult, azzal a feladattal, hogy a jubiláris napon — mely egyszersmind Katona József születésének századik évfordulója — országos jellegű ünnepélyt rendezzen. A Kolozsvártt 1892. november 11-én rendezendő jubileumi ünnepélyre a 1. közönséget hazafias tisztelettel meghívjuk. Az erdélyi magyar színészet száz éves jubileumát rendező bizottság nevében . Gr. Bethlen Gábor, orsz. képviselő, biz. elnök. Gr. Béldi Ákos, Kolozsmegye és Kolozsvár sz. kir. város főispánja, biz. elnök. Gyarmathy Miklós, Kolozsmegye alispánja, biz. alelnök. Albach Géza, kir. tanácsos, Kolozsvár sz. kir. város polgármestere, biz. alelnök. Dr. Ferenczy Zoltán, egyetemi és múzeumi könyvtárigazgató, biz. jegyző. Hegyesy Vilmos, hírlapíró, biz. jegyző. Háry Béla, Kolozsmegye árvaszéki elnöke, biz. pénztárnok. A jubileumi ünnepélyességek sorozata következőleg állapíttatott meg . Nov. 10-én : A kolozsvári nemzeti színházban, Katona József emlékezetére díszelőadásul: „Bánk bán.“ Nov. 11-én : Délelőtt 10 órakor a gr. Rhédey-féle házra helyezendő emléktábla leleplezése. (E házban kezdette meg előadásait az 1792-iki színtársulat.) Délben 2 órakor diszebéd a városi vigadóban. Este 7 órakor jubiláris díszelőadás a kolozsvári nemzeti színházban, később közlendő programmal. Nov. 12-én: Este 7 órakor a színházi díszelőadás ismétlése. Nov. 11-én délelőtt 11 órakor az Erdélyi Irodalmi Társaság — a kettős jubileum alkalmából — díszülést tart.