Székely Nép, 1907 (25. évfolyam, 1-158. szám)

1907-01-07 / 4. szám

4. szám Oroszországban a választásokra vo­natkozólag a belügyminiszter ravasz és fondor­latos eljárást teremtett, mely csak azokat iktatja be a választási névsorba, mely a Szolypin-kor­­mányt támogatja.* Drezdában a kik osztályú diákoknak a városi tanács határozatából orvosi előadáso­kat fognak híres orvosok tartani a sexuális kérdésekről. 4 Konstantinápolyban a román ki­rály és Ferdinánd fejedelem találkozásáról a diplomácia körében nyugtalan hírek keringnek. * Konstantinápoly­nál egy, a Dar­danellákban Burgasba szóló fegyverszállítmá­­nyok miatt gyanússá vált feltartóztatott ma­gyar hajót az osztrák-magyar nagykövetség intervenciójára tovább bocsátottak. IRODALOM és MŰVÉSZET. A Wallenstein-trilógia egy napon. Berlin­ben Hülsen, az udvari színházak intendánsa érdekes kísérletet tervez, egyetlen napon akarja előadatni az egész Wallenstein-trilógiát és pedig délután Wallenstein táborát és a Pik­­kolominikat és két órai szünet után Wallen­stein halálát. Duse haldoklik. Genuából jelentik, hogy Duse Elenora a világhírű tragika gégebajá­ból kifolyólag súlyosan megbetegedett. Állapota reménytelen. Óriási botrány Párisban. A párisi moulin rougeban III. Napóleon unokahuga Moray márkiné fel akart lépni, dacára annak, hogy a Bonapartisták ezen fellépésnek ellene voltak. Mikor Moray marquisné a színpadra lé­­pett, óriási botrány támadt és záptojások re­pültek a színpadra. Az előadást abba kellett hagyni. Színház. Szombat este a Koldus grófot ismételték meg és ezúttal is zsúfolt ház előtt. Az előadásról kevés újat mondhatunk. T­úri Marcsa most is diadalt aratott. Gyönyörű éneke­s az a páratlan könnyedség, melylyel hangja a legmagasabb régióba száll, igazi mű­élvezetet nyújtott a közönségnek. Zilahy Bombay helyet játszott, még­pedig nagyon jól s oly sikerült maszkban, hogy csak a hang­járól ismertük fel. A többi szereplőket nem méltatjuk ezúttal, csak annyit jegyzünk meg, hogy az előadás mindenképpen sikerült.­­ Vasárnap délután újból a Gül babát ad­ták, ezúttal harmadikszor. Gábor diákot mind a három előadáson más primadonna játszotta s a többi szereplők is folyton váltakoztak. Nem értjük e sűrű szerepváltozást, mert ez mindég összehasonlításra ad alkalmat. D. P­e­t­h­ó Stefit, a mai Gábor diákot például sokkal szívesebben láttuk a bájos Lédának, ez a szerep inkább való az ő egyéniségéhez. Kulinyi Carola Leilája ellen sincs ugyan sok kifogásunk, de az összehasonlítás szintén nem az ő javára üt ki. Bakó Lajos Ali basá­jában is kevés volt a méltóság, neki sem való az ilyen szerep. Zilahy Gál babája ellenben nagyon sikerült volt. Legmegfelelőbb szerep mégis Horváth Győzőnek jutott, a­ki Zül­­fikárt a szerecsen-szolgát adta. — Hagyjon föl az ostrommal, Berényi úr! hiszen látja, hogy Böske nagyon erényes leány! — szólt cinikus mosolylyal az egyik varróleány. — Erényes?! Ha, ha, ha, ez jó vicc! Hány forint erejéig vagy erényes, Böske ?! — kérdé szemtelenül Berényi. Böskében forrott a düh. Egy fél óra óta hallgatta már az ehhez hasonló megyjegyzése­­ket és nem szólt semmit. Véresre harapdálta az ajkait, keze remegett s egy öltést sem tu­dott csinálni. Berényi utolsó maliciózus meg­jegyzése azonban, melyet az összes lányok előtt tett, annyira dühbe hozta, hogy felkapta olló­ját, teljes erejéből annak arcába vágta. Volt lárma, kiabálás! Az olló felhasitotta a munkavezető fél ar­cát s noha a seb jelentéktelen volt, nagyon vérzett. Böske azonban nem várta be a további fejleményeket, fogta kalapját, ernyőjét és örökre otthagyta azt az üzletet, mely csak szégyent és bánatot hozott reá. Hazafelé menve végig vonult szeme előtt egész múltja. Ha nem lépett volna ebbe az üzletbe, talán becsületes maradt volna. Főnöke volt az első, az a nyomorult. Most már mindegy! Még jóvá fogja tenni a jövőben, hiszen Andor semmit sem tud. Kenyér nélkül volt tehát s dacára annak, hogy napokon át futkosott munka után, nem tudott kapni. Pénze fogytán volt, nélkülözött, de kisér­tetbe nem jött. Még Andortól sem kért. Nagynehezen mégis kapott munkát. Negyven fillérrel még többet adtak neki, mint az előbbi üzletben és otthon is dolgozhatott. Mennyire megörült a szegény elcsigázott leány. Otthon még többet dolgozhat, nem za­varják s Andorra mellett lehet. Az esküvő napja közeledett. Boldogok voltak a fiatalok. Tervezgettek, hogy így lesz, meg amúgy lesz. Istenem, milyen szép is a szerelem! Nappal pénzért dolgozott a leány, éjjel pedig magának varrta a kelengyét meg a menyasszonyi ruhát. Mily szép lesz ő ebben az egyszerű fehér batist ruhában — gondolá. Mennyire fog tet­szeni az ő Andorjának? Hát még ha a myrtus­­koszorú és fátyol lesz­­a fején ? Myrtus koszorú! ? Hiszen őt már nem illeti meg az a szűzies disz! És a leány zokogott. Fuldoklóan, keser­vesen zokogott, úgy hogy gyenge teste csak úgy vonaglott bele. — Máskép lesz minden! — vigasztalta magát. — Fiatal vagyok, alig húsz éves, még mindent jóvá tehetek. Dolgozni fogok körömszakadtáig és csak férjemnek, Andorkámnak fogok élni! Elérkezett az esküvő napja. Bizony szebb, összeillőbb párt hamarjában képzelni sem lehetett. Böske gyönyörű volt egyszerű ruhácskájá­ban és vőlegénye nem győzte eléggé bámulni. Andor is jól nézett ki Magas, férfias alakján jól feszült a frakk. Nem volt sok vendég, nagy lakoma sem volt. Minek? kell a pénz másra. A szertartás véget ért. Boldogan ült a fiatal házaspár a vendégek szerencsekivonatai között a szerény lakomához, midőn hirtelen váratlan vendég érkezett. Berényi lépett be, Böske régi munkave­zetője. Udvariasan mutatkozott be a jelenle­vőknek, sok szerencsét kívánt az uj párnak s a végén arra kérte a vőlegényt, miszerint hall­gatná meg őt egy pillanatra a mellékszobában, fontos közölnivalója lenne. Böske halálsápadtan nézett Berényire. Feje szédült s homlokára hideg verejték ült. — Ne menj! — kiáltá rekedten Andor után, ki épp a mellékszobába készült az ide­gennel. — Rögtön jövök, édesem! — felelé a férfi, kit szintén bosszantott, hogy ilyen pilla­natba zavarják. A vendégek ettek és beszélgettek. Senki­nek sem tűnt fel a menyasszony borzasztó sápadtsága, természetesnek találták ezt egy ilyen napon. Néhány perc múlva idegesen fel­rántották a mellékszoba ajtaját. — Böske, gyere be! — kiálta a vőlegény, mire a fiatal asszony betámolygott. — Ismételje ezt a nőm előtt! Mondja a szemébe, de jaj magának, ha nem igaz! — hörögte vérbenforgó szemekkel Andor. A munkavezető sátáni mosollyal nézett a fiatal asszonyra, mintha azt akarta volna mon­dani: „Ez az én bosszúm!“ Kéjjel, gyönyörrel vágta szemébe a r meg­­gyötrött, megkínzott teremtésnek a múltját. Iz­galom nélkül rántotta le a fiatal férj szemeiről azt a hályogot, melyen át oly tisztának, oly szeplőtlennek látta menyasszonyát. Mereven, lihegő kebellel várta Andor, hogy mit fog Böske csinálni. Várta, hogy azt kiáltsa a szemébe ennek az embernek: „Hazudsz nyo­morult, egy szavad sem igaz! ártatlan vagyok!­­“ — és ő hitt volna Böskének. De Böske nem védekezett. Levegő után kapkodott, mint egy sebzett madár, kezeit ké­­rőleg emelte az idegen felé és hagyta, hogy az rázúdítsa a gyalázatosnál gyalázatosabb dolgokat. — Böske! Ha Istent ismersz, szólj — kö­­nyörgött magánkívül a férj. — Igaz mindez?! — Igaz!! — lehelé a nő és ájultan esett össze. ♦ 4 4 A Szent János kórházban most veszi fel egy fiatal szép nő az utolsó kenetet. — Hat bizony, veszedelmes betegség az a tüdővész — mondja egy bejáró páciens, — pedig nagy kár ám ezért a szép leányért. A halotti szentség felvétele után megkönnyebbült a nő s egy kissé elszenderült. E pillanatban felnyílt az ajtó, s egy ma­gas, sápadt, de csinos fiatal férfi jött be azon, rózsacsokorral a kezében. Óvatosan, lábujjhegyen közeledett a beteg nő ágyához s párnájára tette a rózsákat. A beteg felnyitotta szemeit és megismerte a férfit. Kimondhatatlan boldogság sugárzott szemeiből és erőtlenül nyújta vézna kezeit a férfi felé. Az ápolónő diskréten kisompolygott a szo­bából, látta, hogy itt ő fölösleges. A fiatal­ember zokogva borult az ágy elé és őrülten csókolta a feléje nyújtott vértelen kezet. — Bözsikém! egyetlen drága kis felesé­gem, bocsáss meg, a­miért akkor elűztelek magamtól! Feledjük a múltat, kezdjünk új életet, hiszen még fiatalok vagyunk mind a ket­ten. Elmegyünk innen máshová. Messzire ! Olyan helyre, a­hol nem ismernek minket. Elhagyjuk ezt a bűnös várost s csak egymás­nak fogunk élni. Nem­­fogok neked sohasem szemrehányásokat tenni, mert szeretlek Bözsi­­kém! mert nem tudok nélküled élni. ’ A fiatal nő végtelen boldogsággal, minden erejét összeszedve emelkedett fel párnáiról s fejét mellére hajtva susogta: — Igen, igen! feledjünk mindent, még boldogok lehe ... — Késő!! — sóhajtá az ajtóban megje­lent ápolónő és igaza volt. SZÉKELY NÉP A karzaton sokan voltak, de a földszinten nagyon sok szék volt üres. 0. 4 Vasárnap este „Flórika Szerelme“ ment, azaz, hogy nem nagyon ment, mert a színpad­ról kellett dirigálni még a kakukkot is. Telt ház volt, valószínűleg az ünnep miatt, pedig más ok is lehetett volna rá. A darabot t. i. Moldo­­ván Gergely kolozsvári egyetemi tanár, tehát erdélyi ember írta (ez a színlapon nem volt kitüntetve). Lehet, hogy a szerepváltozások voltak okai a lehangoltságnak, de bizony nem mindenki játszott teljes tudásával. Az igazgató oly ritkán játszik, pedig mindig jól esik őt a színpadon látnunk. Nagyon lelkiismeretes szí­nész. Meg kell még jegyeznünk, hogy a „Styi tu"-val nagyobb hatást lehet elérni, különben a szép román daloknak nem vált előnyére a jó magyar szöveg sem. Tau. 4 Ma hétfőn, 1907. évi január hó 7-én este 8 órakor. Színmű 4 felvonásban. Irta: Oneth György. SZEMÉLYEK: Inas — — — — — — — Horváth Győző * Holnap kedden, 1907. évi január hó 8-án Túri Marcsa jutalomajátéka: Arany v­irág. Huszka és Martos örökszép operettéje. Bealieu Marqusné — — — — Pozsonyi Julia Claire, leánya — — — — — Bokody Mariska Octáv, fia — — — — — — Kállai Károly Bligny, herceg — — — — — Zilahi János Prefont, báró — — — — — Bakó Lajos Sophie, neje — — — — — — Zalai Irma Derblay Piilip — — — — — Fehér Károly Sussan, húga — — — — — Kulinyi Carola Muliné, gazdag gyáros — — — Kovács Gyula Athenais, leánya — — — — — D. Pothe Stott Baschlein, jegyző — — — — Rajc­sányi István Lorvan, orvos — — — — — Révész Jenő Góbert — — — — — — — Balla Ákos Pontak — — — — — — — Kulcsár János — Ifj. Herrmann Antal közlése. — Tisztviselők teendői és javadalmazása. Az 1752. évi junius 3 i altorjai nagygyűlésből. (Eredetije Háromszékvármegye levéltárában. Uj laj­stromozás szerint 1752. évi 121. szám alatt) In Sede Háromszék. Servitia Minora et respective etiam Majora quibus Salaria a Sacratissima Sua Maiestate sunt determinata. 1. Assessorok mind a négy Szék­­ben se or sum No 12. kiknek officiumok az, hogy minden Héten egy nap Ordinaria Sedrián Törvényt tesznek, effelett egyéb közönséges szolgálatot is visznek végben, fizetések pedig nincsen, hanem az Törvényes Bírságokat ma­­gik között fel­osztván abból a mi jút, úgymint: néha semmi, hol két, hol egy, hol pedig fel postura. 2. Pinnarius Commissarius. Kinek is officiuma az: Az Quantumot colligálta­tya, az Commissariatica Assignatiok szerint való administratioját disponállya, az Militia alimenta­­tiojára gondot visel, exquirallya az Excessuso­­kat és mind Particularis, mind Generalis Com­­putusokon procurállya, az Statiokat Holnapon­ként visitállya, melly offieiumnak szükségét okozza az Hellységnek négy külön Juris dictio alatt távul való léte, mellyben négy Percep­­torok vadnak mind egy rendűek, kik egy más­tól nem dependeálnak, hanem edgyet kellett agnoscalni az eo Felsége szolgálattyának seré­nyebben és hasznosabban való folytatására, kinek is fizetése cum viatico Rfl. 184­­3. Négy Perceptorok. Kiknek officiu­mok mindeniknek külön külön maga székiben az Quantumot percipiálni, erogatni, cum ouere reddendae Rationis; fizetések: az Sepsinek és Kézdinek seorsim Rfl. 33. X. 20. Orbainak Rfl 16. X. 40. M Székinek hogy meszszebb van adstralni Rfl. 25. 4. Stationalis Commissariusok. Kiknek számuk az Quártélyozo Militiához ké­pest hol több hol kevesebb. Kiknek officiumok az Militiának való Naturárék administrátiojában hogy ne decipiáltassanak az szegénység mel­lett lenni, cum onere reddendi rationis, fizeté­sek seorsim Rfl. 16. X. 40. 5. Négy Domesticus Exactorok. Kiknek officiumok esztendőnként az Rationis­­táktol számot venni, fizetések seorsim Rfl. 25. 6. Égi Porkoláb, és Tömlöczőrző Haydu Négy. Kiknek officiumok az Tömlö­­czet és Rabokat őrizni, azokra gondot viselni, fizetések: Az Porkoláknak cum Naturalibus Rfl. 42. Az Hajdúknak seorsim pándi cum Natura­libus Rfl 32. 7. Szék Postái No 6. Kettő M. Fő Királly Biró Ur mellett, Négy seorsim négy V. Tiszt Atyánkfiai mellett, kiknek officiumok, az Szék Leveleit az Mirgos Regium Guberniumba, és másuvá is, hová az occursentiák kivánnyák, hordozni, fizetések az Méltóságos Regium Gu­bernium Kegyelmes Resolutiojábol cum Natura­­libus seorsim Rfl. 55. All-Torra Generalis Congregatio 3 Junii. 1752. Egy járásíró í­nnepeltetése. — január 7. Pap Jánost járásbiróvá való kinevez­­tetése alkalmából kitünően sikerült banketten ünnepelték tisztelői. Kár, hogy a bankettet oly szűk körben rendezték, mert Pap Jánosnak nem csak hivatalában és az ügyvédség körében vannak tisztelői és így igen sokan, úgy­szólván, ki voltak zárva a bankettről, a­kik őszinte örömmel szerettek volna részt venni a köz­­tiszteletben álló biró ünneplésében. A Veres Pali-féle vendéglőben este fél nyolckor már teljes számmal jelentek meg az ünneplők. Vacsora alatt az első felköszöntőt Csia Béla járásbiró mondotta. Utána Fejér Manó róm. kath. esperes üdvözölte egyházának hű fiát. Utána dr. S­z­á­s­z Izsák ügyvéd beszélt. Borszéki Ákos a tulajdonjog telekkönyvi bekebelezésének analógiájára mondott beszéd­del üdvözölte az ünnepeltet. Dr. Kün­le Tivadar az igazságszolgáltatás szerveit vo­nathoz hasonlította. Pap János az ügyvédi karra emelte poharát. Dr. Kupferstich Ármin Csia járásbirót éltette. Dr. Szász Izsák jogi terminus technicusokkal apostrofálta a fiatalságot, mire dr. Sándor Arthur az ifjúság részéről viszontkeresetet támasztott. Beszélt még dr. Mélik Endre, Bene­dek János közjegyző, Gödri Ferenc polgár­­mester és végül Pálmai ügyvédjelölt. A többi 70—80 beszédről nem tudunk beszámolni. Sor, 1907. január 7. HÍREK. Sepsiszentgyörgy, január 7. — Időjárás, a sepsiszentgyörgyi meteo­­rológiai megfigyelő­­állomás időjárási jelentése januári­us hó 7-én reggel 7 órá­­t­ó­l (helyi középidő). Levegő­nyomás: 717­3 mm.; tengerszinre redukálva 766­8 mm. (súlyod), h­ő­­mérséklet 2­4 C°; tegnapról a hőmérséklet max­i­m­u­m­­a 0 3 C°, m­i­n­i­m­u­m a — 2­5 C°, gyöngo­nyi szél­ borult. December 29 én 91 Cl, maximális hőmé­r­­séklettel erős olvadás volt, éjjel havas é­s é. 30—31 én d. u. 1 óráig h­a­v­a­z­á­s. 31-én reggel a hóréteg magassága 17 cm. Csa­padék 1­4+2­8+0­9 mm. Januárius 1én éjjel, 2-án d. e. hó hullott, úgyszintén 5-én és 6-án i­s , 5-én esővel. Csa­padék 1-3+Q-O+O-0+O-6 mm. 3-án reggel és este, 4-én reggel köd volt, 4-én zúz­marával. — A király adománya. A király, mint ezt a hivatalos lap közli, a marosludasi róm. kath. hitközségnek, a hitközség templomának alapja javára 500 koronát adományozott. — megérdemelt ünneplés. Jakó Pál bras­sói pénzügyigazgatóhelyettes január hó 4-én érte meg 35-ik évfordulóját annak, hogy az állam szolgálatába lépett. Ebből az alkalomból a pénzügyigazgatóság és a számvevőség tiszt­viselői kara méltó és szép ünneplésben része­sítette a derék tisztviselőt. Szenti Bálint kir. tan., pénzügyigazgató méltatta a jubiláns érde­meit s kívánt neki hosszú életet, családja és hazája javára. Jakó Pál meghatva mondott köszönetet az ünnepeltetésért és megtisztelé­­sért. Estére az „Oroszlánhoz“ címzett vendég­lőben lakomára ültek össze Jakó Pál tisztvi­selőtársai és jóbarátai. — A magyar ipar és az iskola. A Ke­reskedelmi Szakiskolai Tanárok Egyesületének választmányi ülése a magyar ipar pártolása ügyében az elnök indítványára kimondotta, hogy az iskola a tanulót arra is nevelje, hogy a hazai gyártmányt szeresse és követelje, is­mertesse meg vele azokat a hazai forrásokat, a­melyekből mindennapi szükségleteit kielégítő módon fedezheti és szoktassa arra, hogy vásár­lása alkalmával a kereskedőktől hazai készít­ményt követeljen. — A megyei tisztviselők érdekében. Ugocsa vármegye törvényhatósága feliratot intézett a kormányhoz, a­melyben kidolgozott konkrét javaslat előterjesztésével kéri a kormánytól a megyei tisztviselők hitelviszonyainak rendezé­sét. Ezen javaslatot a megye törvényhatósága, az ország összes törvényhatóságainak megkül­­dötte pártolás és hozzájárulás céljából. — Jótékonyság. A sepsiszentgyörgyi ál­lami elemi iskoláknál létesítendő „Napközi Otthon” javára újabban adakoztak: Zayzon Béláné és Zayzon Adél 2—2 koronát, özv. Tóth Mihályné 3 kor. 22 fillért, egy társaság kávé­­díjból 12 koronát, összesen 19 kor. 22 fillér. Az alapra eddig kezeimhez érkezett és takarék­­pénztárra helyeztetett összesen 139 korona 22 fillér. Fogadják a nemesszivü adakozók a sze­gény gyermekek ügyének kegyes felkarolásáért e helyen is elismerő köszönetemet. Sepsiszent­­györgy, 1907. január 7-én. Csinádi Lajos, az állami elemi iskolák igazgatója. — Eleven cserebogár. Pénteken a Brassói Hírlap szerkesztőségében egy eleven csere­bogarat mutattak fel, a­mely a törvényszéki palota egyik oly termében maradt életben, a­hol virágok vannak elhelyezve.

Next