Székely Nép, 1932 (50. évfolyam, 1-87. szám)
1932-01-03 / 1. szám
hozott fel. Roppant boldog volt ő is, aminek okát nem értettem, s én is. Csak másnap nézett reám vasvilla szemekkel, mikor kifeszített hálójában kapott egy csomó értéktelen francia centimet. E különös kaland után a Loo felé eveztem. Egy óra múra ott voltam. Megittam két pohár sört. De ahíres Lidós nem nagyon ragadott el. Egyszerű tengerparti mulató és söröző terrasz. Még gondolába ültem s meglátogattam a Szent György szigetet és az Üdv templomát. Hazafelé Velence főutcáján hajóztam a Canal Grande-on. Szép és széles. Nevezetesebb épületei közül, melyek szegélyezik, kiemelem az Akadémiát, a Că d’Oro-t, Alberghit, Vendramin palazzo-t és a Ponte di Rialto hidat, melyen élénk kereskedelem folyik. Árulnak ezen a hídon apró csecsebecsétől fel ruhaszövetig, minden olcsó lim lomot. Általában Velencében érdekesek az utcát helyettesítő lagúnák. A család minden tagjának van egy-két csolnakja. Ha a mészárszékbe küldenek, oda evezel. A lagúnákat szegélyező paloták ablakában reggel fehérült apiplan, a párna. A tyúkokat az utcán nem ütik el az autók. Mindez kellemes pár napra, de állandó lakásnak unalmas lenne. Még azt kérdezhetnéd tőlem, hogy miből élnek a velenceiek ? Az odaözönlő idegenekből. Minden velencei polgárnak van egy-két kiadó szobája. Ezenkívül kereskedelemmel foglalkoznak. Néhányan halásznak. De valamennyi benszülött csal. Pénzvágjók, mint a rómaiak. Mivel pénzüket könynyen keresik, könnyen költik. Általában keveset dolgoznak. Ezzel szemben szórakoznak állandóan. Reggel a családi bárka indul a tengerre. És egész nap játszik a hulámokkal. A férfiak halásznak. Az asszonyok stikkelnek. A gyerekek játszanak. Este még énekelnek is. Íme a „dolce far niente” kifejezés eredete. Velence az élvezetek lomha hazája. Semmi több. Ezért a fiatal házasok mesebelidorádója. És nem a tenger szépségéért. Mert a tenger mindenhol szép. Velencében sem kevésbbé szebb, mint Triesztben. És viszont. Képzelt, romantikus nászutam véget ért Vonatot kerestem magamnak. És délután öt órakor elhagytam az élvezetekben tomboló várost. 8. pofonjajgatása kisért sokáig. Vonatom a tenger partján szágudott. Fényes kárpótlás. Néztük egymást sokáig, hosszan, mint régi szerelmesek. Közben alkonyodott. A hanyatló vérkorong apró szelek szárnyán küldte vissza fel-feltörő sóhajait a sötétlő földre s mint elejtett óriás összeroskadt valahol lábtalan hegyek karjai között. De vére ráömlött a tenger vizére. És forrott, párolgott Az egész tenger egyetlen óriási vértócsa volt, mely mintha megaludnék, kezdte fokozatosan elveszíteni eleven színét. Nem sokára ráeset a teljes alkony Szürke köpönyegét reá borította, mint átlátszó szemfödőt. Alatta a nagy halott még él, még nyugtalankodott. A sötétebb alkony zöld szőnyeget terített a Kaméleon testére. Az itt-ott felbukkanó babfodrocskák, mint gyöngéd virágok játszadoztak szél a fival. Há térben, mint az Alpok sötét cucsai, derengett, majd vágtatott előre a sötétség, hatalmába kerítve nemsokára a védtelen vizeket. Az égből leesett az éjszaka a vonatunk kivilágított ablakából bucsucsókot iitettem az alvó tenger felé. Kíméletlenül hosszú levelemért szives elnézésedet kérem még egyszer. Jelenleg útban vagyok. És vágtatok, mint táltos Magyarország felé. Ha időm engedi, Pesten leszállok s igy következő levelemet onnan irom. Nem kérlek arra, hogy hasonló hosszúságú levéllel válaszolj, de ismert pesti címemre írhatsz. További jó időtöltést kiván, szeretettel ölel barátod Debreczy Sándor. Dr. Hegedűs Lóránti, az ősi Háromszéknek. Budapest, 1931. december 15. Így megkezdődhetett az a széleskörű munka, mely az egész székelység érdekeit felölelte számos és számos kultur és gazdasági in. A kiváló székely államférfi lapnak ■jubileuma alkalmából küldött intézmény megalakulását és fejlőezeket a szeretetteljes sorokat. Hegedűs Lóránt tudvalevőleg hosszú ideig dését segítette elő, volt városunk országos képviselője,budapesti egyetemi tanár, nyugalmazott pénzügyminiszter és a magyar közgazdasági életnek európai hírű vezéregyénisége. Mint társszerkesztők T. Nagy Imre tanár Csíkszeredában és Y~é's 1. szám, SZÉKELY NÉP 1932 január 2. Hegedűs Koránt üdvözlete.* A „Székely Nép“ megjelenésének ötvenedik évfordulója alkalmából elém tolulnak mindazok az emlékek, amelyek származásomnál és szereplésemnél fogva Sepsiszentgyörgygyel összekötnek Az idén tizennégy évi távollét után ismét meglátogattam a székely pátriát és még jobban megerősödtek bennem azok az érzések, amelyek engem a város minden intézményéhez, minden kövéhez és minden magyar élő lelkéhez kötnek. Ebből a meg- győződésből teszem hozzá, hogy a magyarországi magyarságnak többet kellene az erdélyi magyarsággal és különösen a székelységgel érintkeznie. Magunkra kell venni annak a nehéz lélek-,ani állapotnak a leküzdését, hogy idegen uralom alatt találjukestvéreinket, mert ez az áldozat még sokkal kisebb, mint ami-igen mély és állandó a magárahagyatottságnak az az érzete, melyet a székelységben felkeltünk, ha a Magyarország és Ertély közötti kapcsolatot nem ápoljuk. Nem csináltam titkot bucureşti politikusok előtt sem abból, hgy a Magyarország és Románia közötti összeköttetésérk kiépítése mindkét ország érdekében áll, hogy Magyarországnak nemcsak nem érdeke, de kára az, ha Romániában megrontanak a gazdasági viszonyok és ez az álláspontom ma is. . Magyarországnak legnagyobb érdeke, hogy kérai szomszédainál reilépő pénzügyi és gazdasági helyzet ál elő, mert gazdaságilag úl támadott szomszédok árthatnak a szbbi államnak is és mindeneink fölött azért, mert Romániában oly nagy magyar kisebbség van,11 hogy annak gazdasági elsenyvedését Magyarországnak is segítenie kell megakadályoznia, mert hiszen semmi hasznunk sincs abból, ha a románok, szászok elpusztulva, ott magukkal rántják k magyarság telepeit is. ny HltcJhm n/ hnnn p.hhp.v. na irnnnhnn fpl/ipsitep- Ötven év. (Visszaemlékezések). Félszáz esztendő......... Itt ülök ablakom előtt s nézem a téli képet, amely elém tá-trul az átelienben lévő kis kastélyparkjában. Az ősi gesztenyefák olyan hasonlatosak a sepsiszent- györgyi régi sétatér ősi fáihoz. Emlékezetembe tódulnak az elmúlt idők. Megelevenedik az a nagysikerű kulturmunka képe, amit az egykori „Székely Nemezet" teljesített. A Székelyföld legjelentékenyebb sajtóorgánuma volt ez az újság , amely a székely érdekek kulturális, gazdasági és szociális fejlesztését tűzte ki programmjául. Ehez legelső sorban egy modern nyomda berendezése vált szükségessé. Ezt a nyomdát lelkes, irodalompártoló férfiak hozták létre s a nagy iró iránti tiszteletből ,,Jókai-nyomda” részvénytársulatnak nevezték el. Az ujlapnak már keletkezése előtt meg volt a maga olvasó közönsége: « „Székely Nemzet" a helybeliNemere" című szabadelvű pártit lviszi lapnak vette át az örökségét ? mivel a „Nemere"akkori szer-1 ■sztője, a férjem, másik József * %Toj? Szent-Királyi Árpács birtokos Székelyudvarhelyen fejtettek ki értékes munkásságot különösen közgazdasági és mezőgazdasági cikkeikkel. Jóka már, ki a lap és nyomda keletkezése és térfoglalása iránt meleg érdeklődéssel viseltetett, az 1883. január 1-én megjelenő első szám számára írta a ,,Puskás Katák" című 111 versszakból álló gyönyörű verses történelmi székely mondát a ,,Székely Nemzet’’ számára, mely külön mellékletként jelent meg. Jókai először „Vitéz Klári" címet adott verses elbeszélésének, de azután kihúzta azt s fölébe irta : , Puskás Katári", mert a székely Katárinak mondja ezt a nevet. Érdekes levél kíséretében érkezett a vers férjemhez, melyet itt közlök egész terjedelmében: Kedves Barátom ! Itt küldöm lapunk számára a Puskás Kalárit. Azért impulumban, mert már egyszer megjártam a letisztázással. Simplicitet ellopták, s valami kis krajcáros lapban ez ezt a költeményt egyszerre közöljétek a lapunkban, nehogy még többen is ellopják tőlünk. Fájdalom, írói jogról szóló törvényünk nincs. Én csak az anyagi kár miatt emelhetek panaszt. — De rögtön ez után már januárban fogok küldeni a lapunk számára egy hosszabb novellát, amit már elkezdtem, a címe „Szaffia, vagy „Mehe med basa kincsei“. Még ez évben meg ■ kapjátok, de el ne mulassza a szerkesztőség minden számnál alátenni e sort: „ Utánnyomás s más nyelvre fordítás jogát a szerző fenntartja magának.“ „ Egyébiránt boldog Ünnepeket s az Új évre mind neked és kedves családodnak, mind az egész Székely nemzetnek minden áldást és jót kívánva, az uj lapnak pedig nagy sikert és közönséget praetendálva a Sorsrul, maradok típest, 1882. Dec. 25. igaz barátod Jókai Fater. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter, Jókai veje, aki mint erdélyi székely mindig megtartotta a székelységgel a kapcsolatot és a lapnak küldött értékes közleményeivel és cikkeivel gyarapította a „Székely Nemzet“ tartalmát. A verses regény, mint a levél is említi, nem volt lemásolva, az eredeti fogalmazványt küldte el Jókai; alig van javítás, törlés a a kéziratban, a pompás rimek, zamatos stilus, változatos képek a költői ihlet frissen fakadó megnyilatkozatai. Enyesi Kívnek adtam az unitá a Zsidó Nőegylékony Nőegylet Mindennek egyesület kisebbben tudott ez aldozni a jótékony A róm. kath. Ref. Nőszövetségünk nagyobbszí akciót bonyolitol musok főképp ilyezésére ford i de a legszükeb közöt mozgó Jóti több mint 20 színgozott élelmikeket és rendeztt szegények mend szegény részére népi szeretetlakos Ha az egyesülfogva rendeznék i jótékonykodást, oldódnék meg a nik reászorult mej mig igy sok kéz más pedig sehol Még pá már fényt csiná foto is amigemné litott rét S FT. GI Str. C