Székelyföld, 2016 (20. évfolyam, 1-12. szám)

2016-09-01 / 9. szám

Fekete J. József: Perifériáról betekintő 141 a ráció és az emóció nászát, ami nyomán megszületik a vassziboros versrokokó, a költészet radikálisan értelmezett, nyomatékosan inter­­textuális nyelvi építménye. (Spanyolnátha Könyvek 18. Hernádkak, 2014.) „HÁNY CÉDULA EGY ÉLET?" (Vathy Zsuzsa: Az élet vásárcsarnoka) Már az is eleve megnyerő, ahogy Vathy Zsuzsa elbeszéli könyve születéstörténetét, azt, ahogy naplóírás helyett cédulaírásra adta a fejét. írói programjává tette, hogy egy-egy különálló papírlapra leírja az adott napon megélt eseményeket, benyomásokat, emlékezéseit, töprengéseit, majd e lapokat, cédulákat fiókba rejti. Néhány cédula megírását követően újabb elhatározásra jut, nekilát újra felfedezni Weöres Sándor költészetét, és verseiből idéz a cédulákon, olykor jelöletlenül másol be verssorokat saját mondataiba. „Húsz évvel ezelőtt Pszicho nem gondolta volna, hogy Weöres versei ilyen nélkülözhetett­lenek lesznek számára. Egy-egy pillanatról, egy-egy érzésről mindennél többet mondanak el, és a létezés teljessége éppen annyira fontos számára, mint hogy hajnalban, disznóöléskor milyen hangok hallatsza­nak a falu utcáin” (14. cédula, Hétköznap, 54. o.) - írja Weöres műve befolyásának hatásáról, amiből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy elbe­szélője a költő legendás Psychéje nyomán kapta a Pszicho nevet, bár Robert Bloch azonos című regénye, amiből Alfred Hitchcock rendezett filmet, vagy Bret Easton Ellis Amerikai psychoja, amiből Mary Harron készített mozit, téves képzettársításokra is lehetőséget ad. Vathy Pszichoja természetesen nem sorozatgyilkos, mint Norman Bates meg Patrick Bateman, de lényegében Lónyai Erzsébetnek (Psyché) sem igazán rokona, hacsak nem a lélek és az érzelmek vonalán. A 4. cédula, Kicsoda Psziho? című, a könyv legrövidebb szövegében Weöres hősnő­jével szemben a kitárulkozás helyett csupán dilemmákat fogalmaz meg: „Kicsoda Psziho? Ki vagyok én? Saját magamról semmit se tudok mondani? Nem akarok?” (21. o.) A következő fejezetben (5. cédula. Az én üvöltéseim) viszont a hol első, hol harmadik személyben megszólaló elbeszélő a szerző önéletrajzi összefoglalóját fogalmazza meg, és innét válik világossá, hogy Pszicho voltaképpen nem egyéb, mint maga a megtalált elbeszélői nyelv: „Már tudtam, ha rátalálok a

Next