Székelyföld, 2017 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2017-02-01 / 2. szám

Kovács László: Emlékeim az I. világháborúból 137 parancsnok elébe 11 órakor. Délután 3 órakor átvettem az őrséget 45 emberrel. Másnap már reám lődöztek. Jelentésben jelentettem az esetet, másnap behívtak Nagyszebenbe a zászlóalj-kihallgatásra, onnan elmen­tünk a hadtestparancsnokságra, kihallgattak, azonnal kihirdették a statáriumot Orlátra. Kiadták a parancsot: elkiáltod magad, állj, és ha nem áll meg, lődd le, mint a kutyát. Az őrséget megerősítették 15 emberrel, 6 láda tölténnyel. A vasúti töltés mellett volt egy tó, és ott egy román leányocska récéket hajtogatott a tó vizéből. Amikor nem lődöztek, én beszélgettem vele, s arra lettem figyelmes, hogy Szelistye felől jött egy szekérrel vagy nyolc fiatal legény, nagy énekszóval. Kaszálni voltak. Mi a leánykával álltunk és tátottuk a szájunkat. Akkor ijedtünk meg, mikor golyók süvítettek el a fülünk mellett és a vízbe csapódtak. Mi szaladtunk a vasúti töltés felé. Az őrségünk nem volt messze. Kiáltottam. Hamar a fegyverem. Amire odaértem, ott is volt a fegyverem és négy ember. A románok észrevették, reá­vagdostak a lovakra, hogy meneküljenek. Egy honvédtüzér állt őrszemet a raktár mellett. Kiáltottam, hogy lőjön rájuk. Ő lőtt is, de csak a levegőbe. Mi özön utánuk, hogy érjük be őket. Amikor a nagyszebeni útra értek, lőtávolságra voltak. Rá akar­tunk lőni, de a szekérről leugráltak. Egy kocsma közel volt, oda menekültek, ott utolértük. Kérdeztük, melyik lőtt, de nem feleltek semmit. Fel a puskára a szuronyt, és jött a többi. Úgy sem mondták meg. No, gyerünk az őrszobára, ott majd megmondjátok! Egy szász fiú volt ott, aki jól beszélt románul, mondom neki, nyisd ki az ajtót. Azt feleli, nem lehet, annyian vannak. Én az ajtót kivágtam, a puskacsövet fogtam, úgy vertem utat a szekérig. Annyi nép gyűlt össze, hogy hemzsegett. A korcsmáros kihozta a revolvert, egy 12 milliméteres lankasztert. A nyolc legény a szekér mellett sorban állt. Megfogtam a browingot, kérdeztem, melyik lőtt. Jo nám puska, domnule. Mindenik megkapta a magáét. A tömeg nőtt, még csak nőtt. Kiabáltak, kővel, fadarabokkal dobáltak. Kiabálták, hogy magyar vért isznak. Felszólí­tottuk, hogy oszoljanak, mert ha nem, közéjük lövünk, de még jobban ordítottak, most már vége. Hanem egy Nagy Lajos nevű káplár ötödmagával, mikor ő odaért, megint felszólítottuk, hogy oszoljanak, de erre megérkezett egy Bubák nevű káplár ötödmagával, most már 15-en voltunk. Harmadszor is felszólítottuk, de nem mozdult a tömeg.

Next