Székelyhon, 2020. május (2. évfolyam, 82-101. szám)

2020-05-14 / 90. szám

2 2020. május 14. szélrózsa | | | TURISTASZEMMEL A VILÁGHÍRŰ NEVEZETESSÉGEK ÉS A MINDENT BEHATÁROLÓ SZEGÉNYSÉG ÁRNYÉKÁBAN A sokszínű indiai hitvilág Az indiai vallástörténetet ku­tató az idők mélyébe nyúlhat vissza, de találkozhat újon­nan létrejött vallásokkal is. A hitvilág mellett a kasztrend­szer a mai napig fellelhető az indiai társadalomban. Mind a hindu, mind a muszlim ural­kodók maradandó építészeti emlékkel gazdagították az utókort.­ ­ CSERMÁK JUDIT (folytatás előző lapszámunkból) N­égy fő vallás szülőhelye In­dia: a hinduizmus, a budd­hizmus, a szikhizmus és a dzsainizmus is innen indult útjára. Az országban jelen vannak a musz­­limok, a keresztények, a zoroaszt­­rizmus képviselői és a zsidók is. Baktay Ervin Szanátana Dharma (Az örök törvény) című könyvéből részletesen megismerhető az ere­deti hindu tanítás lényege: „...a hindu világszemlélet alapja egyet­len, az egész világra, az egész min­­denségre és minden időkre nézve érvényes törvény vagy elv. Ebben valamennyi ágazat megegyezik, az eltérések az egyes hitcsoportok közt pedig onnan erednek, hogy a hindu felfogás szerint az egyete­mes és egyetlen Törvény az átélés­nek, megvalósításnak, követésnek nagyon sok útját teszi lehetővé.... Bármely úton jár a hívő, ha igazán törekszik. Hozzám jut el.” Az egész világ élete örök körforgásban van, ugyanazok között a keretek között ismétlődik. A tettek következmé­nye meghatározza az ember újjá­születésének formáját. A hindu vallás istenének, Brahmannak megjelenései: Brahma, a teremtő, Visnu, a fenntartó és a pusztítva megújító Siva. Az isteni hármas a Trimúrti. India földjén a távolról oly egységesnek látszó hinduizmus szektákra és kisebb közösségekre bomlik. Egymással szemben azon­ban nem ellenségesek. Az eredeti hinduizmus befogadó volt más vallásokkal szemben, ezért marad­hatott fenn évezredeken keresztül világfelfogása. A hinduk szent törvényeit a Védákban fogalmaz­ták meg. A Véda szent ismeret, tudás, ami öröktől fogva létezik. Sokáig szájhagyomány útján ter­jedt. Álljon itt egy idézet a bölcs szabályokból: „Épp ezért a vagyo­nos adjon a szűkölködőknek, és tartsa szemét állandóan az Élet­nek messzeségbe vezető útján: a kincsek forognak, mint a szekér kerekei, és egyiktől a másikhoz gördülnek forgásuk közben.” Egyenlőséget hirdető vallások A buddhizmus és a dzsainizmus Kr. e. a 6. században keletkezett. Mindkettő az emberek egyenlő­ségét hirdette a kasztrendszerrel szemben. Nem ismerték el a szent szabályok, a Védák és a brahminok papi tekintélyét. A buddhizmus Indiából kiszorulva, fokozatosan elterjedt Ázsiában. A dzsainizmus hívői következetesen alkalmazzák az „ahimszá” (nem ártás) ősi pa­rancsát. Közülük kerülnek ki azok, akik maguk előtt söprik az utat, nehogy bogárra lépjenek, száj­maszkot hordanak, nehogy mus­lincát belélegezve elpusztítsák azt. Szélsőséges irányzatuk az „égtáj­­ruhások”, ők semmiféle öltözéket nem vesznek magukra. Az iszlám és a többségben lévő hindu vallás követőinek viszálya kísérte India 20. és 21. századi tör­ténelmét is. Magunk is tanúi le­hettünk, hogy­­ a mesterségesen létrehozott, többségében muszlim lakosú­­ Pakisztán országhatára felé közeledve, láthatóvá vált a ka­tonai készültség. Laktanyák sora mellett haladt el autóbuszunk. Az indiai hitvilág két fő eposza a Rámájana és a Mahábhárata, melyek összefoglalása 1963-ban jelent meg Baktay Ervin tollából Indiai regék és mondák címen. Az érdekes, szövevényes történetek­ben - melyek szereplői a földre szállt istenek is - erkölcsi tanul­ságok olvashatók a mindennapi élet pilléreiként. Például a Maháb­­háratában egy nagy csatajelenet­ben Krisna, szinte összefoglalva a hindu szemlélet lényegét, így szólt: „...Élj a tettben, a kötelesség művében! Ne várd az eredményt, a helyes cselekedet vezéreljen, ne pedig gyümölcse, amelyet az hoz majd... Minden cselekedet áldozati mű legyen, amely a világegyetem nagy kerékforgását segíti tovább­lendíteni. Játssza minden a saját szerepét hittel, áhítattal!...” Ráma, Visnu hetedik avatárja, azaz meg­testesülése a hősi kötelességtudat, a férfias erő mellett az alázatos önmegtagadásnak, a szenvedések tűrésének és a megrendíthetetlen hitnek a példaképe. Szítá, a felesé­ge az áldozatos örök nőiség meg­testesítője. A hindu istenek közül az embertestű, elefántfejű Ganésa, az akadályok elhárítása, a szeren­cse védnöke. Több vallás tiszteli, ábrázolása rendkívül gyakori. Az eltörölt, de mégis létező kasztrendszer A nép hitének élő példáját láttuk egy útközi megállóban a „mo­torbiciklis” templomnál. Egy fi­atalember járművével balesetet szenvedett, életét vesztette. Motor­biciklijét a rendőrség elszállította. Másnap reggelre azonban hiába keresték az őrsön a járművet, el­tűnt, a történtek helyén találták meg. Ismét elszállítván, lelakatol­ták, de akárhányszor ismételték, a motor rejtélyes módon mindig visszakerült a baleset helyszíné­re. A csoda helyén egyszerű oltárt emeltek az ifjúnak, s láttuk, töme­gek kérték közbenjárását. Máskor útközben buszsofőrünk egyszer csak megállt egy hegytetőn, egy­szerű oltár előtt áldozott. Keresz­­t Puskhar területe az egyik legszentebb hely Indiában. A víz a hinduk szerint ivázshatással bír. Vannak helyek, ahol lélek­­megtisztítóként hat. Isteni legenda fűződik hozzá. A Puskhar-tavak a hagyo­mány szerint a Brahma kezéből kihulló virágszir­mokból keletkeztek, tény hódolatot is láttunk: család gyújtott gyertyát egy utcai kereszt előtt. Régiségek, ajándéktárgyak raktárában járva egy félreeső zug­ban, porosodó polcokon keresz­tény emlékek tűntek szemünkbe. Az egyik fakorpusz különlegesség volt: mintha Krisztust életfára sze­gezték volna, festett levelek zöl­delltek a korpusz körül. Az indiai gondolkodásmódot nehéz megérteni a kasztrendszer ismerete nélkül. Már a Védákban rögzítik a várnák, a színek alapján való tagozódást. India őslakosai, a dravidák sötét bőrűek voltak. Min­den északról betörő ellenség egyre jobban délre szorította őket, s a né­pek keveredésével az arcszínek vi­lágosodtak. A négy fő kaszt: a brah­minok (papok, értelmiségiek), a ksatriják (harcosok, nemesek), a vasiják (földművesek, iparosok, kereskedők) és a sudrák (szolga­nép). S léteznek a kaszton kívüliek, a páriák, az érinthetetlenek. Elne­vezésük hindi nyelven: pancsama. Pancs jelentése öt, ők az ötödik kaszt. Jóllehet az indiai alkotmány a 20. század közepén kimondta a kasztrendszer megszűnését, an­nak nyomai a mai napig élnek. Ezt érzékelteti, hogy rendeletileg sza­bályozzák például a felsőoktatási intézményekben tanulók, államhi­vatalokban dolgozók létszámában a hátrányos helyzetűek arányát. (Ők az úgynevezett OBC, other backwared classis - más hátraso­rolt osztályok.) Lépéskút és a Szelek Palotája Rádzsasztán egyike India 28 álla­mának, a rádzsputok a nagy indiai eposzok hőseit tartják őseiknek. A „királyok földjén” uralkodó maha­­ranák a mogul megszállás alatt is viszonylagos önállóságot élveztek. A híresen gazdag uralkodók hatal­mas palotákat, erődöket építtettek. A rádzsput férfiakat ma is messzi­ről felismerni sárga-narancssárga, vagy rózsaszínű turbánjukról. Fathepur Szikii rövid életű fő­városként szolgálta a hatalmat. Nagy Akbar mogul uralkodó pár év alatt építtette fel egy sziklasávon vörös homokkőből, a világörökség része a szellemváros. Szent ember élt itt, kihez a gyermekáldásért kö­nyörgő asszonyok járultak, s sírját manapság is látogatják. Örültem, hogy egy kevésbé ismert indiai mű­emlékkel is megismerkedhettünk Abhaneriben. Lenyűgöző látvány a Kr. e. 9-8. században épített lé­péskút, esővízgyűjtő 13 emeletnyi mélységével, 3500 lépcsőfokával." A szemnek szép geometrikus tago­lású víztározó építészeti remekmű. A mellette lévő templomot Hashat Matának, a boldogság és öröm is­tennőjének szentelték. Kőfaragvá­­nyai mívesek, tehetséges mesterek kezére utalnak. Dzsaipurt rózsaszín városnak nevezik. E színben pompázik egyik legismertebb látványossá­ga, a Szelek Palotája is. Hegyen magasló erődjébe elefántháton mentünk fel. A mogul uralkodók hatalmát hirdetik a több udvar köré épített paloták, csarnokok, s a városi palota is. Tetején zászló leng, jelezve, hogy a maharadzsa otthon tartózkodik. Az üzleti élet dúsgazdag Birla családja több hindu templomot építtetett Indiá­ban. Vagyonuk nagyságáról némi képet alkothattunk az általunk látott­­ Visnunak és Laksmínak, Visnu feleségének a gazdagság istennőjének­­ szentelt dzsaipuri szent helyen, ami az 1980-as évek végén készült el. A szikrázóan fe­hér márványból épült templom falait kívül-belül mitológiai je­lenetek, személyek faragványai díszítik. Számunkra külön érde­kesség volt, hogy a külső falon felfedezhettük Jézus Krisztust, Máriát, Szent Pétert, Szent An­talt, többek között Zarathustra és Konfucius társaságában. A Jantar Mantar kiépített csillagvizsgáló a világörökség részét képezi. A rekkenő hőségben a csoportból kevesen vállalkoztunk az épített eszközök körbejárására. Megérin­tette az embert a régiek tudás utá­ni vágya, tudásának színvonala. FOTÓK: CSERMÁK JUDIT Abhaner­ben a 13 emeletnyi mélységű lépéskút Zarándokok a Puskhar-tónál. ötszáz templom fogadja az ide érkezőket

Next