Állami főreáliskola, Székelyudvarhely, 1881
A meteorolopa elemei, és Sz.Ivarkij meteorolitai rézpijzél. A szárazulat és vízből álló földgömböt egy láthatatlan légburok, a légkör, — atmosphaera — környezi, mely „ ... . egy ki nem apadó forrás, melyből lélekzetét veszi minden a mi él, szertelen egy tárház, melybe utolsó lehelletét adja ki minden ami elhal.“J) Állapota minden pillanatban változik; változásainak összege határozza meg az időjárást. A tudományt, mely az időjárás és az azzal összekötött légköri tünemények vizsgálatával foglalkozik, meteorológiának nevezik; feladata ennek a légköri változások okainak, és a változásokban nyilvánuló törvényszerűségeknek a felkutatása, esetleg a felkutatott törvényeknek időjóslásra való felhasználása. A légkör állapotát hőmérséke, nyomása, a benne foglalt vízpárák mennyisége, a felhők, a csapadék mennyisége és alakja, a légáramlás iránya és erőssége stb. — melyeket együttvéve meteorológiai elemeknek neveznek, — határozzák meg. Ezek a föld különböző helyein különbözők, sőt egy és ugyanazon helyen is pillanatról pillanatra változnak, változásukban naponként, évenként ismétlődő jelenségeket—napos, éves periódusokat tüntetvén fel. Ez elemek együttes állapota, szabályos napi és évi változása állapítják meg, a föld valamely helyének éghajlatát, klímáját. A felsorolt elemek közül legfontosabb a levegő hőmérséke. A hőmérsékt mert ennek változtával a többi is mind megváltozik. A földön érezhető meleg fő forrása a nap, melynek melegéből egy rész a hullámzó mozgás törvényei szerint a földre jut anélkül, hogy az útjában levő anyagokat felhevitné; a föld és a rajta levő tárgyak *) Reclus „A föld és életjelenségei“ Io. 227 lap. 1*