Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1928

biztos megélhetést ad, mint olyanra, ahol vállalkozó kedv, kezdeményezés és élelmesség a siker feltétele. A kereskedelmet nem szereti, ha rá adja magát, nem igen boldogul, pedig nem a tehetség hiányzik belőle, hanem a meglevő képességeknek felhasználása, a kényelem feláldozása. Ha a sokféle típus jellemző vonásait összefoglalóan szemléljük, meg kell állapítanunk, hogy ez a sokféleség a fejlődő emberekben mind megvan. Az ember már gyermek és ifjúkorában is egyén, s ha metafizikai mivolta és általános rendeltetése teljesen egyenlő is, még sincs két teljesen egyenlő ifjú a világon, amint nincs két egyenlő levél a fán. A típusok sem merítik ki az összes lehetőségeket, ezek csak ideális határesetek, szkémák, nem konkrét valóságok, hanem az ész alkotásai arra a célra, hogy a sokféle egyéni lelki tulajdonság mégis tudományosan áttekinthető legyen; segéd­eszköz arra, hogy az iskolai nevelés, amennyiben nem lehet teljesen az egyé­nekhez szabott, legalább jó tömegnevelés lehessen és megközelítse az egyéni nevelést. Az ifjú lélek típusainak tanulmányozásába való elmerülés meggyőzi a vizsgálódót arról, hogy a típusok elméletének ismerete nélkülözhetetlen elő­feltétel ahhoz, hogy az egyes ifjak különböző tehetségeit világosan felis­merjük. A felnőtt, egyensúlyozott lelkű embernek is oly bonyolult a lelki élete, hogy abból a különböző hajlamokat, tehetségeket kielemezni nagyon nehéz, az ifjú lelke pedig egyensúlyozatlan, annyira változó, annyira forrongó, hogy azt teljes hűséggel, tévedéstől mentesen megismerni alig-alig lehet. Az ember, a személy egységes lelkialkattal bír, de ezen belül három részletal­katot találunk, a szellemi, a lelki és a testi alkatot. Az egyes részletalkatok­nak saját törvényeik vannak, amelyek külön-külön is érvényesülnek, egymás szolgálatában is vannak, de az egységes személy működésében egységbe fonódnak. VI. A tehetségvizsgálatok módszerei. A pszichológusok és pedagógusok már régen dolgoznak azon, hogy a tehetségvizsgálatoknak megfelelő módszerét megalkossák. A régi módszer, az iskolai osztályozás, normál módszernek nem tekinthető; a tapasztalat be­bizonyította, hogy az iskolai tudás és az értelmesség, a tehetség nem azonos. A megbízhatóbb módszerre való törekvésnek egypár kísérletét ismertetjük kiváló szaktudósunk, Éltes Mátyás kutatásai alapján.1) Ebbinghaus következőképen járt el. Nyomtatott szöveget adott a vizs­gálandók elé, amelyből bizonyos részek hiányoztak; a hiányzó részeket kellett a vizsgálandóknak kiegészíteniük. Ebbinghaus a kiegészítés milyen­ségéből következtetett az értelmi tehetségre. Masselon két vagy több szót mondott a tanulóknak, hogy azokból alkossanak értelmes mondatot; a sza­vakat úgy választotta, hogy belőlük többfélekép is lehessen mondatot szer­keszteni, de egy szerkesztési mód mutatja a legjobb megoldást. Az értel­mesebb tanulók megtalálták ezt a megoldást, a tehetségtelenebbek beérték lazább szerkezettel, így ebből a két szóból: szamár és ütleg, a gyengébbek ily mondatot alkottak: a szamár ütleget kap; a tehetségesebbek így formu­ lázták: a lusta szamár ütleget kap. Ries a szópármódszert alkalmazta; fel­adott a vizsgálandóknak két fogalomszót, hogy azok közt értelmes kapcso­­ lt Éltes Mátyás . A gyermeki intelligencia vizsgálata Binet, Simon és mások mód­szere alapján dr. Ranschburg Pál előszavával. Budapest, Athenaeum 1914.

Next