Szemészet, 1866 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1866-07-22 / 7. szám

7-ik SZám. Vasárnap, julius 22-én. 1866. SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 29-dik számához. Hirschler Ignác­z tudortól. Tartalom: A lát­zavar, mint a szembetegségek egyik tünete­­. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar Folyt. — Koponyabeli csontszú, job­b oldali vüllszem, kétoldali mór, halál. — Chromhydrosis vagy Chromokriniának egy esete, Rothmund tartól. — Üvegtesthomályok bujasenyv következtében, Hutchinsontól. A látzavar, mint a szembetegségek egyik tünete. V. Az üvegtest bántalmai által okozott látzavar. (Folyt.) Egy igen lényeges tünetet, vagy­is a tünetekben egy igen lényeges különbséget képez azon körülmény, hogy bírj­a-e a beteg magát a látzavart okozó ho­mályt észrevenni és ennél fogva azt nekünk kijelölni vagy nem. Ezen körülmény pedig leginkább két tényezőtől függ, t. i. a homály terjedelme és elhelyezésé­től. Ugyan­is könnyen érthető, hogy akkor, midőn pl. vérzés folytán az egész vagy majdnem az egész üvegtest a kiömlött vér által meghomályosodott, a beteg sem a külvilágot, sem a szemében rejlő homályt látni nem képes, nem látván egye­bet sűrű, szemét elborító ködnél. Ily szerencsétlenek nem rit­kán azt hiszik, hogy szemek felületén van valami, mit ujjaik­­kal el akarnak távolítani, vagy az orvost kérik, hogy azt on­nan vegye el. Későbben majd lesz módunk ezen többnyire villámgyor­sasággal fellépő megvakulásokról bővebben szólni, itt csak azért említettük meg, hogy megmutassuk, miszerint ily terje­delmes homályok jelenlétekor, a betegeknek sem azok elhelye­zésére, sem alakjára nézve nem lehet tudomásuk. A másik tényező, mely a homályok észrevehetőségére a beteg részéről­­döntőbefolyással bír, azoknak az üvegtest felüle­tes vagy mélyebb rétegeiben való elhelyezése, míg t. i. az üveg­test mellső rétegeiben csak igen elmosódott ködöt vagy felhőt képeznek , annál élesebben rajzolt árnyékot vetnek a reczegre, minél mélyebben, azaz minél közelebb a reczeghez foglalnak helyet, mert ezen elhelyezések folytán a mögöttük fekvő reczegtájtól megközelítőleg tökéletesen bírják a világosság sugarait távol tartani. Midőn tehát a beteg azt állítja, hogy a szem minden mozgásánál bizonyos irányban póklábat, legyet, virágot vagy más ilyfélét vesz észre, eleve meg lehetünk győződve, hogy a szemtükörrel ha nem is az állított alaknak teljesen megfelelő, de némiképen hasonló czafatot fogunk az üvegtest mélyebb rétegében fölfedezni. Némelykor a betegnek a homály alak­jára vonatkozó leírása igazán meglepően szabatos, így példá­s múlt oktoberben egy 24 éves gazda azon panaszszal fordult hozzám, hogy 10 nap óta csillag alakú test röpdes jobb szeme előtt, mit különben csak a világosságban vesz észre, este­felé pedig nem. Midőn úgy vizsgáltam szemét, hogy az egy világos tárgyat nyugodtan rögzített, a sötét csillag a hát­tér külső felében, nem távol a rögzített tárgytól elég nyugod­tan feküdt, midőn pedig a szemet máshová fordította, azonnal röpkedni kezdett. Nyugodt állapotban még olyannak is mon­dotta a homályt, mint ha az száras virághoz hasonlítana. Szemtükörrel igen könnyen lehetett egy jól körülírt, nem egé­szen szabadon mozgó, sötét szürkés, hosszúkás czafatot felta­lálni, melynek alakját rajz nélkül nem tudnám hivebben le­írni, mint ha azt mondom, hogy az úgynevezett szeg­fű bors (Gewürzwelke) alakjával bírt, melynek szára majdnem közvetlenül a látideg belső határa mellett mintegy rögzitve volt a reczeghez, míg teteje 2 rövid nyujtványnyal mellfelé az üvegtestbe nyúlt s kisebbszerü mozgásokat vitt véghez. A vérömlenynek, melynek a czafat nyilván köszönte eredetét, jeleit a nevezett helyen feltalálni már nem lehetett. A láterő különben a korlátolt homály mellett még mindig olyan volt, hogy a beteg ezen szemmel még a legfinomabb nyomtatást is kellő távolságra olvasni bírta. Ezen ezafat 5 hónap alatt lassankint felszívódott, alakjának fokonkénti át­változását mind szemtükörrel, mind alanyi észlelés által kö­vetni lehetett; mártius közepén pedig minden nyoma eltűnt. Egy másik esetben, melyet most is folyton észlelek, egy 50 éves művelt nő bal szeme előtt formális kígyóalakot lát, mely neki hullámzó mozgásával nagy káprázást okoz. A szemtükörrel az üvegtest külső felében, még pedig a legmé­lyebb rétegében oly görbült fonalat lehet látni, mely legmell­­sőbb végével meglehetősen élénk mozgásban van s ostor­hoz igen hasonlít.­­ Minden szemorvos számos adatokkal járulhat e tárgy casuisticájához, mert számtalan alakban for­dulnak elő ezen üvegtest-csafatok, s hogy ha az alanyi tüne­tet t. i. a beteg erre vonatkozó állítását nem minden egyes esetben erősíti meg a szemtükrözési lelet, az onnan van, hogy kivált szűk látánál nagy türelemre van némelykor szük­ségünk , míg a néha igen körzetileg elhelyezett fonalat vagy rögöcskét mozgás által a láta terébe hozhatjuk, hogy tehát nem ritkán sokáig kell lesnünk, míg a látzavar okával mintegy tényleg megismerkedhetünk. Ha a homály közel fekszik ugyan a reczeghez, de ter­jedelme nagyobb, alakja hártyaszerű, akkor a beteg ismét nem veheti észre annak alakját, mert a reczeg­­nek oly nagy részét fedi, hogy — ha a világosság behatását a reczegre nagyobb mértékben akadályozza — csak mint a háttérnek bizonyos mekkoraságú hiánya jelenkezik, alig okoz­ván egyéb benyomást annál, mit a megfelelő reczegrész saját megbetegedése fogna okozni ; ha pedig a hártyaszerű homály vékony, akkor csak­is nagyobb-kisebb ködöt fog létre­hozni a háttérben. Ezen hártyaszerű és mélyen elhelyezett üvegho­mályok ritkábban jönnek elő, s mondhatom még szemtükörrel is igen nehezen ismerhetők fel mint olyanok, vagy­is külön­böztethetők meg bizonyos izzadmányos reczegbántalmaktól, mert mindkét kórnál a reczeg edényeit bizonyos terjedelem­ben egyaránt fedve látjuk, s csak igen szorgos ismételt vizs­gálat által leszünk figyelmesek a színvonalra vonat­kozó különbségekre, hogy t. i. a reczegláb esetében a

Next