Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-02-28 / 1. szám

4 S­Z­EMESZE­T egész csarnokon uralkodunk: forgathatjuk, mozgathatjuk, tol­hatjuk a mint tetszik, csak a csarnokvíz egészen ki ne folyjék. Miért nem tehetnék ezt a Graefe-késsel is? mely 2 mm-­­nél nem szélesebb. A beszúrás helyét a forgatással valamics­két zúznék ugyan, sőt a csarnokvíz is némileg apadhatna, de ez nem jelentékenyen jön számba. Hamar végződő eljárásnál tehát önként kínálkozik, hogy a szaruhártyába nőtt irist vele kiszabadítsuk. Az én operációm­ schemája pedig az, hogy a beszúrás után a kés élet a hegnek azon felén, melybe a pupillától az iris­ szárak húzódnak, ívben körüljáratom ; a contrapunctio után viszont a hegesedés kifelé néző részét alávájva, lebenyke alakban leszabom. Tehát a késsel az egész heg alatti vidéket körül­­kanyarítom, így mi sem maradhat az irisből a heggel össze­függésben. És mindez zavaros corneaszövetben megy végbe, melyet még zavarosabbá tenni (a diffus fényáteresztés csökken­tésével) a látásra csak előny. Mint minden műtétesnél, a végrehajtás itt is az eszmét tökéletlenül valósíthatja. De a siker biztos, ha a kés éle hát­rább érint mint ahol az irisnek a hegből a pupilla felé sza­baduló, vagyis a közép felé legbelsőbb, pontja van: a késnek húzóvonala ne a corneának és az irisnek egymással érintkező zugába, hanem az előrehajló k­islapba kapaszkodjék, hogy a sphincterből a kés éle előtt hurok alakuljon. Mivel pedig a heg széle sokszor előbbre áll, mint az iris­sel képezett zúg, úgy hogy emez takarva van, ezért rendszerint a hegből teljes lebenyt kell kihasítani. Eljárásom előnye egyéb (fentebb elsorolt) műtétmódok ellenében, hogy a nyíláskészítés nem külön cselekmény; továbbá, hogy a kés hegye már nem sérthet, a midőn a fődologhoz, az iris szövet metszéséhez jutunk, mert az ellen­szúrással a csarnokon kivü­l jutott, míg más szerzők elbánásá­ban még mindig a lencsetok sérülhet, csarnokvízapadás a be­fejezést kétessé teheti, az irisleválasztás még addig bizonytalan stb., hogy a hegterületen kívül mi sem sérül­ végre, hogy az ellenszúrás megnyerésével többé semmi bizonytalanság nincsen. A sphincterolysis mellett az iris kimetszés is helyet tart­hat még, ha a h­egesedés helye szerint látási czélokra oldali pupillanyitás szükséges. Eseteim között van példa (3. és 6. sz.), hogy sph­inctero­­lysis után iridectomiát kellett végeznem. De a fordítottra is van bizonyítékom (26. sz. esetem). Még feltűnőbb Lang Wil­liam már idézett esete. Igen nagy terjedelmű hegesedéseknél műtételem nem ajánlatos, mert a fél corneát lebenybe vágni több, mint a­mit az előző soktól érzékeny szem elbír, de még a kés hegyét dombalakban kellene az iris síkja szerint vezetni, és utóbb megint a corneaszél síkjában ellenszúrni. Ilyenek számára elő­nyösebbnek képzelem Lang William vagy a Kerschbaumer eljárását. Az utóbbit inkább választanám, mert eszközt nem kell cserélni. De mindezekben az összehasonlító tapasztalat fog dönteni. Régibb műtevésem, a sphincterotomia pupillaris alkal­mazási tere a sphincterolysis anteriorral beszűkül ugyan, de egészen még­sem szorul ki,­­ különösen nem lencsenélküli szemekre vonatkozólag. Ha a még lábtalan cicatrix adhaereusre első­sorban a sphincterolysist, vagy általában az iris kiszabadítást gondolom alkalmazand­óak, kérdés alatt marad, hogy a következményes elfajulásoknál is ez, vagy inkább az iridectomia találjon leg­előbb figyelembevételt. A kezdetieknél a sphincterolysis még jól kecsegtet, az előhaladottaknál alighanem az iris kimetszés, vagy talán mind a kettő elkerülhetetlen lesz. Ezt gondosan tanulmányozni kell. III. Betegésdel­sek­. 1. Balogh Lajos, 21 éves, róm. kath., asztalos, szül. Balaton- Kaja, Veszprémmegye, lakik Budapest, Fecske-utcza 26. Klini­kára jött 1883. deczember 3-dikán. Napló 528. Elmondja, hogy baja 4.—5 éves korában lefolyt szem­­gyuladás eredménye. Látása azóta egyformán rossz és újabb változás nem járult hozzá. Most a jobb szaruhártya közepén elmosódott, füstszerű homály van, a csarnok, szivárványhártya, pupilla rendes, a lencse elülső tokján 3 apró fa — 1 mm. átmérőjű, sűrű, fehér, élesen határolt folt. 4­5 m.-ről olvas ujjakat, szűk likkal 5/36 (?) és üveg nem javít. A látóideg szélén az edények megtörnek.­­ A bal szaruhártya alsó felében egy kendermagnyi, fehér, sűrű heg körül füstszerft, finom homály, melyen festeny és szivárványhártyarészlet tűnik keresztül. Látás­ra (két betű) lik és üveg nem javít, a szem­­fenék ép. Diagnosis: nubeculae corneae et cataracta capsular­is anterior oculi dextri, cicatrix adhactens corneae acidi sinistri. Világos, hogy az egyén balszemét kellett biztosítani az irisnek a hegesedéshez odanövéséből származó következményei ellen. Friss kimetszés felülről lett volna a szemészek el­járása (Graefe Albrecht). Az iris­ szárak­nak a hegből kiszabadí­tása javított eljárásnak kínálkozott. E czélra az előző 10 év­ben sphincterotomia pupillarist (Orvosi Hetilap „Szemészet“ 1874-dik év 2—4. szám) végeztem volna. De­líj eljárás jutott eszembe : Graefe késsel (deczember 4.) a cornealis hegtől Fö­mm. kifelé tettem a beszúrást és ugyanannyira befelé a hegtől a kiszúrást. A kés élének le- és kissé előre irányítása mellett történt a metszés, miközben az iris­ szárak kiszabadultak s a heg alatt eső szaruhártya-részletet csúcsával lefelé néző ívalak­ban átmetszettem. Utána, a műtét napjának délutánján a seb záródott, a csarnok helyreállott és a sebbe k­is részlet ékelve nem volt. Deczember 5-dikén a beteg állapota változatlan, izgalom alig van, sphincterszárak szabadok, kötést és pilocarpin-cseppeket tovább kap. Deczember 6 dikán a kötés elmarad. Deczember 10-dikén a seb lapos, ajkai jól összetapadtak , a pilocarpin elmarad. Deczember 13-dikán a beteg távozott. Ekkor a bal szem­­tekén semmi izgalom, a cornealis seb behegedt és lapos, a pupilla reactiója jó, az irisnek alsó felében 2 mm, széles rés szabad szárakkal; látás­k­e­op­­ üveg nem javít; jobb szem­e 1­5/86(?). 2. Gabrilovics Lukács, 23 éves, gör.-kath., czipész, szül. Martonos, Bácsmegye, lakik Budapest, Csengery-utcza 7. szám. Klinikára jött 1885. május 26 dikán. Napló 336. Baját 2 év előtt mint katona kapta. Jobb szeme kezdett gyuladni, 3 hónappal utána a bal. Kezdetben szürkés, sárgás, híg váladék jött ki. Kórházban ecsetelték, majd kékkövezték. Egy éve, hogy a jobb szem megnyugodott, a bal izgalmas, vörös maradt. Most a jobb szem felső pilláján kisebb kötőhártyai túl­­tengés, a cornea felső részén, közvetetlen a pupillaris terület felett, lencsényi, tömör, szürke h­egesedés, az iris színezete rendes, felső pupillaris szélével belehúzódott s e miatt a pu­pilla körtealakú, de fénykülömbözetekre jól reagál. Látás 6/sor M 3­0 D. u/18. — A bal szem nagyfokú szemölcstest túl­­tengéssel bír, a cornea göröngyös a felszínes izzadmánytól, úgy hogy az iris színe ki nem vehető, de a pupilla reactiója látszik. Ujjakat csak szem előtt olvas. Diagnosis: cicatrix adhaerens corneae oculi dextri; chl­m­­norrhoea chronica cum panno oculi sin. Orvoslás után (massage és cocain-oldat, melyet ma el­hagynánk) a bal szem nyugalmasabb lett. Junius 6-dikán bal szemén Csapodi dr. peritomiát, jobb szemén én sphinctero­lysist végeztem következőleg: Graefe-késsel (junius 2.) a sphincter tapadási helye mellett a heg szélét átszúrtam, a kés hegyét az iris­ szárak felett ívalakban elvezettem és a tapadás másik oldalán kiszúrva, az él előtt levő szárakat felfelé a heg lebeny­es alakú áthatolásá­val elmetszettem, így a sphincter kiszabadult és mindkét oldalon az irisben kis rés látszott. 1892. 1. sz.

Next