Szentesi Napló, 1939. augusztus (21. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-06 / 178. szám
Vasárnap, 1939 augusztus 6. SZENTESI NAPLÓ Petőfi sírján Múlt vasárnapi számlunk mellékletén cikket közöltünk Derzsi K. Ferenc tollából Petőfi Sándor halhatatlan költőnk titokzatos hősi haláláról. Neon lesz érdektelen, ha megemlítjük, hogy a költő születésének százéves évfordulóján — az országban elsők között — Szentes városa már 1923 március 25-én nagyszabású emlékünnepet rendezett, melynek ünnepi szónoka néhaidi Négyesy László egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, aki oly remes beszédet mondott az ünnepségen, hogy az magára vonta annak idején az ország általános figyelmét olyannyira, hogy a szentesi lapokban közölt emlékbeszédet sorra átvették közlésre. Az ünnepség további műsorán Petőfi nóták, Petőfi versek és Petőfi dalok szerepeltek, majd előadásra került Jókai „Holt költő szerelme" c. melodrámája is, az akkori színtársulat hősnőjének interpretálásában. Ez alkalommal szavalta Derzsi K. Jenő „Petőfi sirján“ című drámai költeményét Gálfy Sándor. A költemény is robbanó hatást váltott ki s ezt is leközölték a lapok s az több hazafias ünnepségen ismételten és ismételten előadásra került. Íme a vers: * * * Szágulva rohan a vonat. Mérföld mérföld után. Vasi homloka szegi a levegőt. Ijedten futnak szerte szét a bokrok és A fák, a tüzestorkú szörnyeteg előtt. A sín sikolt, a föld dübörg, ahogy robog. Hegyek sötét öblén és völgyön, síkon át, Láziban csikorognak kemény vascsapjai. És érctüdeje zihál : tovább, csak tovább . . . Amott már lesikerednek egymás vállán át, A köd-ködmöniben ülő buni kék hegyek. A völgy nyílik. A csatasíkon a vonat Megáll s elpihennek a szédült kerekek . . . Még ott az oszlop a nagy temetőn. Rajta Még bontogatja szárnyát a turul madár, Még ott a zúgó erdő, a vén tölgy liget, Mely sírva jajgatott a gyilkoló csatán. A múlt beszél itt ,mindenütt, A rét füvén, A folyó fodrán, görnyedt hegyek oldalán, Rozsdás vasmagokat vet néha ki a föld, S a csontok még porrá se mállottak talán . . . Itt állt Bem apó, Vele maroknyi magyar. Csaták lázától fáradt, tépett kis sereg. Amott a büszke cár tengernyi hada, mint A hegy homlokát nyaldosó vad fergeteg. És reccsen a kürt szava, dörren az ágyú, És dobban a dobszó a dobokon, Jajgatva sikolt föl a föld, dobogó bősz Lovak vas sarka alatt. A korom, A füst kavarog. Kirepülnek a kardok, Rohamra roham, vasra vas és vérre vér. Üvegszemű holtak halomba, Csorbul a kard és csattan a bomba, Pokol kínjában fő a csatatér . . . És vérbeborultan ott küzd a kis csapat. Lépést se hátrál, ámde fogy, fogy szüntelen, A szírt kemény fokát dühödve tördeli, Vájja a pörölyöklű, tomboló elem. S a költő?... Ott, hol legsűrűbb a vész. Bíbor Rózsákat szór halvány arcára a csata Izzó kohója. Lelke ég. Megihleti A kürtök harsonája, fegyverek zaja, Az ágyúk bőgése, a tűz, a láng, a füst, A vér csatakja, a golyók szántotta hant, Ujjongva sarjad ajtóról abüszke rím És zúgó hangja zendül, mint a vészharang. Biztat, vigasztal, csüggedőkbe lelket önt S az égig harsogja föl lobogó szavát, Hogy itt van végre a nagy diadalmi nap, Mikor győzni fog a szent világszabadság! . . . Aztán felissza hangját a nagy fergeteg És a perzselő füstibe is belevész . . . S mikor leszáll az alkonyat s az este lágy kezével leteríti sötét köpenyét, A völgy már csendes. Nincs sehol a kis csapat, Csak sárga embercsonkok, kimeredt szemek, Csak fekete vértől összecsapzott mező, Csak törött kardokra ráfagyott kezek. És néma már a költő ajka is. Ott maradt ő is a vér mezején S a holttestén át Fújó paripák Száguldottak, — de hajhanem a kivívott diadalra S ott hagyták — őt is — összetiporva . . . A vonat már indulni készül. Fekete Torkából füstbokréták szakadnak elő. Mozog a gép, a láncravert kutya, íves oldalán megremeg a feszülő erő. Még egy pár kiáltás, lárma, ajtócsapkodás. Azután füttyszó . . . Csend lesz. A zaj elrohad S a Petőfi sírján egy öblös oláh hang Felrikolt: ,,Pate merse!“ . . . Mehet a vonat! 5. oldal Két éve kezdődött a kínai háború első nagy ütközete A japán Tanaka-terv, Mandzsukuo és Kína meghódítása után Ausztrália és India elfoglalása két esztendővel ezelőtt, 1937 július 20-án zajlott le a kínai-japán háború első nagy ütközete Peking mellett. Egy héttel később, július 27-én megkezdődött Peking ostroma és Kína egyik legjelentősebb városa háromnapi bombázás után elesett. Mint ismeretes, Pekinget aznap foglalták el a győzelemittas japán csapatok, amikor a pekingi kínai hadsereg parancsnokságát Csang- Szu-Csung tábornok vette át, akiről azt suttogták, ‘hogy japánbarát.’ Kína Peking elestekor árulást emlegetett. Ma a világsajtó két év távlatából megállapítja, hogyha Pekingben árulás történt, ez volt az egyetlen árulás a kínai-japán háborúiban. Eldördülnek a fegyverek Japán 1937-ben olyan pillanatban hódította meg Mandzsúriát, amikor Európa mással volt elfoglalva. 1937 júliusában Európa még elfoglaltabb volt. Alig simultak el az abesszin háború izgalmai, már tombolt a spanyol polgárháború. Veszedelembe került Angliának Indiáiba vezető útja. Japán kedvezőnek látta az időt arra, hogy a híres Tanaka-terv második etappjának megvalósításához, Kína meghódításához lásson. 1937 július 7-én hajnalban, így jelentette a japán félhivatalos Dömei Iroda, a Jungting folyó partján Peking mellett a kínaiak incidenst kezdeményeztek,, amire a japán haderő fegyverrel válaszolt és a kínai őrséget a folyó északi partjára szorította vissza. Kora délután azonban már fegyverszünet jött létre a pekingi kínai és japán megbízottak között. A fegyverszünet azonban alig pár óráig tartott. Ezek voltak az utolsó órák a Mennyei Birodalomban két év leforgása alatt, amiket nem zavart ágyúdörgés, bombarobbanás és véres ütközet. Másnap, 1937 július 8-án a japánok már újból akcióba kezdtek és felszólították a kínaiakat, vonuljanak vissza a túlsó partról is. Szung- Cse-Juan tábornok, kínai parancsnok visszautasította ezt a követelést és délben kitört, a kínaijapán háború, amely mindmáig hadüzenetek nélkül egyre véresebben folyik. Japán már nagy területeket foglalt el Kínából, terve azonban még nem sikerült. Japán ugyanis arra számított, hogy Kínát szétforgácsolja a pártviszály és az ellentétes pártseregeket könnyűszerrel egymás után fogja leverni. Nem így történt. A Mennyei Birodalmat függetlenségének veszélyeztetése eggyé kovácsolta és a szovjetellenes kínai seregek sem állottak Japán pártjára. Még a szovjetellenes Csangkajsek is Japán ellen fordult, sőt évszázadok múlva először, saját zászlaja alatt tudta tömöríteni az egész Kínát. A kétéves háború alatt mindkét részről milliók estek el. Vessünk rövid pillantást a háború jelentősebb eseményeire: 1937 júliusában Kína tűzfészke ugyancsak Tiencsin volt. Utcai harcok tomboltak a kínai negyedben, melyet a japán engedményes negyed hadereje megtámadott. A nyugati hatalmak is felfigyeltek, de nem volt erejük megakadályozni a japán támadást. A kínai kormány, amely akkor Nankingben székelt, július, 10-én mozgósított. Másnap megindult a kínaiak ellen a legfélelmetesebb japán haderő, a Kvantung hadsereg, amelynek politikai irányítója „Távolkelet titokzatos embere", Doihara tábornok volt, ugyanaz, aki hat évvel később Mandzsukuo elfoglalását irányította a kulisszák mögül és japánbarát császárrá nevelte a jelenlegi uralkodóját, Pu-Yit. Az első komoly ütközet július 20-án zajlott le. Peking eleste után Sanghajban is, megkezdődtek az utcai harcok a japán légiflotta támadása ellen. Pár nap alatt lángba borult az egész város. Majd akínai ellentámadás kezdett kibontakozni. Augusztus 15-én győztek először a kínaiak, elfoglalták a japán főhadiszállást. Közben, Sanghaj bombázásakor súlyosabban megsebesült Sir Knathbuil kínai angol nagykövet. Hosszas tárgyalások után Japán sajnálkozását fejezte ki az affér miatt.. A szeptemberi kínai ellenoffenzíva felszabadította a várost, de november 9-én Sanghaj újra japán, kézre került. December 7-én pedig a japánok bevonultak Nankingba, Kína fővárosába is. Az év végén a japánok angol és amerikai hajókat bombáztak. 1938 elején a japán offenzíva ellanyhult. Júniusban súlyos csapást mért a támadó hadseregekre a Hvang-Ho és Jang-Csei-Kiang áradása. A világ legnagyobb árvízkatasztrófája válságos helyzetbe sodorta a japán haderőt Rengeteg kínai is elpusztult. Európában mindenki úgy hitte, hogy Kína mesterséges árvízzel védekezik, mert Kínában is megáll az ázsiai tétel: a legolcsóbb „anyag" az ember. Július 14-én orosz-japán ellenségjegeskedés