Szentesi Napló, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-29 / 23. szám

Szeged XXIII. ÉVFOLYAM, 23 SZENTESI NAPLÓ FÜGGETLEN POLITIKAI,GAZDASÁGI, KERESKEDELMI ÉS IPARI NAPILAP SZENTES, 1941. SZERDA, JANUÁR 29 AR­A 8 FILLIÍR Ha férfiúra van szükség * -» Nagyon szép új feladatkört és nagyjelen­tőségű megbízást kapott ismét vitéz Bonczos Miklós dr belügyi államtitkár, Szentes ország­­gyűlési képviselője. A minisztertanács fel­hatalmazása alapján a belügyminiszter az Or­szágos Nép- és Családvédelmi Alap szociális felügyelőségének legfőbb intézésével bízta meg, illetve reá ruházta ezt az óriási munkát és felelősséget igénylő ügyvezető­ elnöki mun­kakört. Bonczos államtitkárnak ez már a harma­dik olyan megbízatása, amelyre joggal figyel fel az egész ország. Első alkalommal az árvíz­veszedelem leküzdésével és az árvíz okozta károk helyreállításával, mint árvízvédelmi kormánybiztos vívta ki a legfelsőbb hely és az egész magyar társadalom osztatlan elisme­rését. Tulajdonképpen még be sem végezhette az árvízsúj­totta területeken a felépítés mun­káját, már új veszedelem ütötte fel fejét keleti határainkon: a román brutalitás százával és ezrével utasította ki ezeréves lakóhelyükről azokat a magyar testvéreinket, akik a bécsi döntés következtében Erdélynek Románia ré­szére ítélt területein maradtak vissza.­­ A ro­mán bosszúállás nem ismert kíméletet, egy szál ruhában toloncolták és dobták át a hatá­ron a szerencsétleneket, akiknek egyetlen bű­nük az volt, hogy magyaroknak születtek és magyaroknak mertek maradni. Ezekről a sze­gény kiüldözöttekről kellett gondoskodnia az országnak, ezrekrek élelmezése, elhelyezése és felkarolása okozott nagy gondot a magyar kor­mánynak. Olyan emberre volt szükség tehát ismét, aki a bajok közepette helyt tud állni, a rendkívüli feladattal meg tud birkózni, akinek személye biztosítékot nyújt arra, hogy az or­szágnak ez a legszentebb ügye, a kiüldözött magyaroknak a megsegítése jó kezekbe, olyan kezekbe kerül, akinél a cselekedetek útmuta­tója mindig a legcsalhatatlanabb iránytű: a szív, aki nemcsak papíroson intézi el az erdé­lyi magyarok sorsát, hanem szívvel és lélekkel igyekszik rajtuk a lehetőség határain belül se­gíteni. Ma már több mint 60 ezer erdélyi me­nekültnek a dolga fut össze a menekültügyi kormánybiztos, Bonczos Miklós kezében s hogy eddig jól végezte dolgát ezen az új működési területen is, bizonyítja az a sok-sok elismerés, amely az erdélyiek részéről megnyilatkozott. A menekültügyi kormánybiztos teendője azonban nem merül ki az erdélyi menekültek elhelyezésével és a magyar termelésbe való beillesztésével. Azon túlmenőleg programjá­ban szerepel kormányától nyert felhatalma­zása alapján az úgynevezett csángók, a brazí­liai magyarok tízezreinek, általában a külföldön szétszórtan élő magyarság hazatelepítése. Har­minc millió magyar — erről álmodozott a nagy magyar publicista, Rákosi Jenő s íme az álom kezd testet ölteni, Bonczos Miklós kezébe vette ennek a rendkívüli feladatnak a meg­oldását. És miközben az Erdélyből érkező vo­natok újabb kiutasítottakkal újabb gondot je­lentenek a számára, volt ideje és munkabírása arra is, hogy egyidejűleg már komoly tárgya­lásokat folytasson a külföldi magyarok kérdé­séről, keresse, kutassa az útját annak, hogyan, miként lehetne ezt a magyar nemzet szem­pontjából oly rendkívüli fontosságú kérdést minél előbb s mennél jobban megoldani. És emellé a nagy feladat mellé most ka­pott egy mindennél szebb megbízatást: legfőbb irányítója lett a Nép- és Családvédelmi akció­nak, amely — mondhatjuk — új fejezetet nyit a magyar szociálpolitika terén, új fejezet kezdődik a magyar nemzeti szegénység már­­már reménytelen történelmében. Remélhető­leg egy szerencsés fordulat egy egész ország ínséges népének sorsára. Az erdélyi részeket is beleértve, száz mil­lió pengő áll erre a célra rendelkezésre. A há­ború óta nem volt még magyar kormány, amely ekkora összeggel sietett volna a magyar nép, a magyar családok megsegítésére. Bátran elmondhatjuk, hogy a legnagyobb jelentőségű kezdeményezés ez a modern szociálpolitika terén, amely fundamentumát képezi minden ezután következő szociálpolitikai elgondolás­nak, mint ahogy a nemzet fundamentuma maga a család, amelytől az ország jövője függ. A legfelsőbb helytől kezdve a támogatásra szoruló milliókig a legteljesebb bizalom letéte­ményeseként veszi át Bonczos Miklós ezt az újabb feladatkört. Hazánknak mai állapotában három millió szegényről kell gondoskodni, a visszatért területek szegénységét is ideszámít­va, négy millió ínséges lélekről, csaknem egy millió olyan családról, amely a primitív szük­ségletekből is több-kevesebbet nélkülöz. Mind­azon családokról, melyeknek négy-öt tagjára évi 300—1000, személyenként 60-tól 250 pen­gő bruttó jövedelemnél több nem jut. Ez a ré­teg a hazai népesség létszámának 35 százaléka. Ezzel szemben a hazai jobb egzisztenciák szá­ma (3000 pengőn felüli családi jövedelemben) alig teszi ki a családok 15 százalékát. Az ínségesek tábora általában három részre oszlik, de ezekről most nem beszélünk. Itt van azonban a nemzeti élet szempontjából mindezeken felül még egy fontos kérdés: a rászoruló fiatal házaspárok, illetve házasulan­dók hathatós támogatása. Ez tulajdonképpen külön akció, de hozzátartozik a családvédelem lényegéhez, hogy a fiatalok számára lehetővé váljék új családi tűzhelyek alapítása. A program a szociális nyomor enyhítésére, de inkább a szegénység orvoslására hazai mé­retekkel mérten szokatlanul hatalmas össze­geket szán. A végrehajtása széles látókört, nagy tapasztalatot, a helyzet teljes ismeretét és organizáló képességet kíván, hogy minden fillér oda jusson, ahol arra a legnagyobb szük­ség van. Türelem kell ehhez a munkához és ismét csak kipróbált férfiú, hogy a szervezet óramű pontossággal működjék és a magyar föld szegényei és elhagyottai érezzék, hogy törődnek velük, sorsuk össze­forrott a nemzet sorsával. Talpig ember kell ide, csakúgy mint az árvízi veszedelem leküzdéséhez s nem vé­letlen, hogy azoknak a választása, akik az or­szág sorsát intézik, ezúttal is őreá esett. Efe­­letti örömünknél csak a büszkeségünk na­gyobb, hogy a mi fiúnk é­s a magas polcon is megmaradt egyszerű, de városához hűséges szentesi polgárnak. Küszöbön áll Anglia —Ü■——WWWwi.nawuM.BiwiiiinnM.iLJi.iLM.iLa—iBg­nttaaaa—g—MlBW megtámadása Az angol miniszterelnök önvallomása az angol propagandáról Megbukott Anglia moszkvai követe — Bizonytalanság Franciaország körül A világ döntő eseményekkel telített napo­kat él át — mondotta Daskalov bolgár had­ügyminiszter. A világ legbékeszeretőbb álla­mának is számolni kell a tényekkel és szük­séges megfelelő intézkedéseket hoznia. Anglia német partraszállástól retteg A világ minden részéből befutó jelenté­sek alátámasztják mindazt, amit a bulgár kül­ügyminiszter beszédében mondott. Az­­ angol népen páni félelem vett erőt s irtózva gondol a német partraszállásra. A szovjet hadsereg lapja is úgy tudja, hogy a német támadás Ang­lia ellen közvetlenül küszöbön áll. London már egy teljes hét óta nem élt át éjszakai légi riadót. Ez a hosszú nyugalmi szünet bizonyos optimizmusra adott okot Angliában s az an­gol rádió rögtön kitalálta, hogy a benzinnel való takarékoskodásra kényszerül Németor­szág, ezért kénytelen repülőinek tevékenysé­gét korlátozni. Az egyik angol közgazdasági lap azonban óva inti az angolokat az optimiz­mustól s megállapítja, hogy Németországban több benzin van, mint bárhol a világon. A légi harcokban beállott szünetet úgy kell te­kinteni, mint előkészületet a nagy támadásra. Valami baljóslatú fenyegetés van ebben a hosszú csendességben, — állapítja meg az egyik svéd lap, amely kezdi megviselni a lon­doniak idegeit, mert azt hiszik, hogy ez a nyu­galom a partraszállás vihar előtti csendje. Bár­hová megy is az ember Londonban, mindenütt a német invázióról, a partraszállásról vitatkoz­nak. Azt találgatják, hogy hol és mikor csap le a német támadás? Titkos szerződések szövevénye És mialatt Németország felkészült az utolsó párbajra Anglia ellen, a szigetország kétségbeesetten kiáll segítség után Ameriká­ban. Halifax, az új amerikai angol nagy­követ kijelentette, hogy Angliának hadiszerek­re, de elsősorban kereskedelmi hajókra van szüksége, mert Hitlernek egyik fő ütőkártyája a mostani háborúban a tengeralattjáró. Amikor Anglia háborús céljai felől érdeklőd­tek, Halifax kijelentette, hogy erről a kérdés­ről nem nyilatkozhat. Hogyan is nyilatkoz-­­­hatna, hiszen a világháború alatt is, csak úgy mint most, Angliát titkos szerződések kötik s például a páriskörnyéki békék csak azért születtek úgy, ahogy megszülettek, mert az akkori entente hatalmaknak eleget kellett tenni titkos szerződéseikben vállalt kötelezett­ségeiknek. Most is a titkos szerződések szö­vevénye teszi átláthatatlanná a helyzetet s ebben a szerződésdzsungelben majd csak a né­met fegyverek vágnak utat, amelyen felépül az új európai rend. Amerikában egyébként tetőpontját érte el a propaganda ési az izgatás Németország ellen. Az új világban mindenhez akadt ember és mindenre akad vállalkozó. Mi sem termé-

Next