Széphalom 15. (2005)
Húsz évvel ezelőtt, 1985. április 12-én Sátoraljaújhelyen, Zemplén vármegye egykori székházában - ahol Kazinczy Ferenc és Kossuth Lajos oly gyakran megfordult - alapító közgyűlését tartotta a Kazinczy Társaság, hogy a hátrányos helyzetű zempléni és abaúji régió szellemi életében, a kulturális közgondolkodásban kedvező mozgásokat indítson. Egy évvel megalakulása után már jelentkezett a Társaság Széphalom című évkönyvének első kötetével, hogy írott formában s az utókor előtt is felelősséget vállalva jelezze érdeklődésének irányait, s kinyilvánítsa a névadó, a helyi művelődéstörténeti örökség és az anyanyelv ápolása iránti elkötelezettségét. S bár nem volt könnyű a megjelenés anyagi feltételeit biztosítani, most már évkönyv-sorozatunk tizenötödik kötetét helyezhetjük az érdeklődők asztalára. A munkatársi gárda fokozatosan bővült, kiadványunk által Társaságunk Zemplén és Abaúj kutatóinak valóságos és hasznos műhelye lett. A szerkesztő, akinek sok öröme telt munkájában, hálás köszönettel tartozik az időközben már örökre eltávozott és a továbbra is velünk dolgozó munkatársaknak. Húsz év alatt 277 szerző 6451 oldalnyi szellemi terméssel gazdagította a Széphalom olvasóit, rajtuk keresztül pedig a közműveltséget, a tudományt. Ennyivel tudtunk hozzájárulni a szűkebb haza értékeinek megismertetéséhez, annak a helyi tudatnak az erősítéséhez, amely az ösztönző szellemi örökség ismeretén, az alkotó elődök megbecsülésén, valamint a máért való feladatvállaláson alapszik. Az új kötettel a már kitaposott utat járjuk. Kazinczy és kora cím alatt most is közzéteszünk olyan tanulmányokat, amelyek Társaságunk névadójának életművével és kortársaival foglalkoznak. A Mesterek és művek című egységben ezúttal is jeles alkotókra irányul a figyelem, megemlékezünk kerek irodalmi évfordulókról. Történeti témák kerültek a História és hagyomány című ciklusba; olyan korszakok, személyiségek, vállalkozások, jelenségek foglalkoztatják itt a szerzőket, amelyek a régió múltja szempontjából nagy jelentőségűek. Nyelv és nyelvhasználat címmel külön egységben jelenik meg az írásoknak egy kisebb csokra, amelyek nemcsak elgondolkodtatnak, de állásfoglalásra is késztethetnek. Tükrök és tanúk a címe annak a résznek, amelynek közleményei a személyes tapasztalat és élmény hitelével szólnak a maguk témájáról, s a történelmet mintegy alulnézetben hozzák közel a mához. Végül — a korábbi gyakorlatot követve — ezúttal is beszámolunk a Társaságunkhoz kötődő eseményekről, személyekről, kiadványokról a Számvetés és szemle című hatodik részben. Szívesen mutatjuk be régi szerzőink, nagy tapasztalatai tudósok mellett az ifjú értelmiségi nemzedék képviselőit is, munkatársi gárdánk általuk örvendetesen gazdagodik. Ismételten köszönet mindazoknak, akik önzetlen áldozatvállalással szerzőtársként álltak mellettünk, akik támogatásukkal az évkönyv megjelenését elősegítették, és akik olvasóként kötetünket figyelmükre érdemesítik. Ezúttal is Kazinczy Ferencet idézzük útravalóul: „Ne fáradjunk el soha jót tenni, édes barátom; nem bánt az engem, hogy sok mag kősziklára esik; tudom én, hogy az az egynéhány szem, amely földre kapott, visszaadja a munkát előbb-utóbb.”