Széphalom 22. (2012)
KAZINCZY ÉS KORA - Szilágyi Márton: Adalékok Kazinczy Ferenc Zrínyi-kiadásának jelentőségéhez (Zrínyi Miklós rekanonizációja a 18. század végi, 19. század eleji magyar irodalomban)
SZÉPHALOM 22. • A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve 2012. 89 Csokonai sokatmondó, de töredékben maradt kísérlete mellett azonban ennek a hagyománynak az áramában valóban elkészültek bizonyos eposzok. Ezek közül talán kettő érdemel említést: Perecsényi Nagy László 1802-ben megjelent eposza (Szakadár esthonynyai magyar fejedelem bujdosása) azért, mert az eposz témáját — Dugonics András hatásától persze aligha függetlenül — a finnugor nyelvrokonság eszméjével kapcsolván öszsze, egy „esthonnyai”, azaz észtországi magyar fejedelmi hős köré építi.15 Aranyosrákosi Székely Sándor 1823-ban, a Hébe című folyóiratban publikált, A székelyek Erdélyben című, viszonylag kis terjedelmű eposza viszont — szemben Perecsényi Nagy László szertefutó s voltaképpen nem is a magyar honfoglalást tárgyazó művével — önálló, a regionalitásra rátelepedő eposzkoncepciót dolgoz ki. Nem a magyarság egészének, hanem csupán egy részének honszerzéséről alkotja meg eposzát, Attila egyik fiát, Irnakot téve meg vezérnek — ez az Erdélyre fókuszálás azonban ugyancsak a hun-magyar azonosságtudatra épít, s a székelyek eredettörténetének a közvetlenül Attiláig való visszavezetése szintén komoly előzményekre támaszkodhat. Ez az őstörténeti koncepció pedig már szinte közvetlen kapcsolatot jelent Vörösmarty Mihály nagy művéhez, a Zalán futásához is, amely az Árpád vezette magyar honfoglalás eseményei közé épít ki egy nagyszabású, vizionárius történelemszemlélettel jellemezhető eposzt.16 Már Csokonai idézett szavaiból kitűnt azonban, hogy emellett a műfajtörténeti folyamat mellett folyamatosan jelen volt Zrínyi rekanonizációjának az eposz újrakiadásával megvalósítható terve is. Ebben fontos szerepe volt a már emlegetett Ráday Gedeonnak, annál is inkább, mert az ő főúri magánkönyvtárában megvolt a Syrena-kötet egy példánya, s erre támaszkodva erőteljesen propagálta is ismeretségi körében a Zrínyi-eposz nagyszerűségét. A Kassán megjelenő Magyar Museum című folyóiratban 1789-1790-ben Ráday közölt két, prózai átírást a Szigeti veszedelemből: az elsőt Zrínyi harmadik éneke Sziget’ veszedelmérűl (az első kötet utolsó negyedében),1z a másodikat Zrínyi, Sziget’ veszedelméről. Ötödik könyv (a második kötet első negyedében) címmel.18 Ezek a szövegek abból a szempontból is igen tanulságosak, hogy Ráday itt a Szigeti veszedelem szüzséjét függetleníthetőnek gondolja a verses formától — s ez az eljárás alighanem összefügg azzal is, hogy Gyöngyösihez képest Zrínyi nem számított a verselése szempontjából példaadónak. Erre utal az is, hogy ebben a parafrázisban Ráday jelentős bővítésekkel újraírta a török ifjú énekét, s ezt olyan kommentárral látta el, amely akár kritikaként is felfogható: „Ezen Ének Zrínyi munkájába hasonló versek nemével van a’ többivel, de én jobbnak ítéltem valóságos Ének formába önteni, ’s nem tagadom, hogy itt kéntelen voltam, nem ugyan új gondolatokat, hanem a’ Vers módgya’ kedvéért bővebb leírásokat hozzá tenni.”19 Mindazonáltal Rádaynak az itt summázott véleménye aligha fogható fel Zrínyi verselésének álta 15 Peretsenyi Nagy László: Szakadár’ esthornyai magyar fejedelem’ bujdosása, Posonyban és Pesten. Füskúti Landerer Mihály költségével, és betűivel. 1804. 16 Vö. Szörényi László:.....s hű a’ haladékony időhöz”. Kompozíció és történelemszemlélet a Zalán futásában. 2 Uő., .,Múltaddal valamit kezdeni”. Tanulmányok. Magvető, Bp., 1989. (JAK füzetek 45.) 36-84. 17 Lásd a folyóirat kritikai kiadásában: Debreczeni Attila (sajtó alá rendezte): Első folyóirataink: Magyar Museum. I. Szöveg. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2004. 228-237. 18 Debreczeni i. m. 289-296. 19 Debreczeni i. m. 232.