Pákh Albert (szerk.): Szépirodalmi Lapok, 1853 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1853-05-05 / 36. szám
562 SZÉPIRODALMI LAPOK. VIDEKI ÉLET. Békés, april 25. 1853. — „Van Békésnek egy energikus papja, kinek, hogy valamit kivigyen, csak akarnia kell; nem lenne-e ő bábája még egyszer az olvasó társulatnak ? ha szépen kérjük!“ E szavakkal végeztem a Szépirodalmi Lapok 18. számában levelemet; s most azzal kezdem, hogy e felszólalásnak örvendetes sikere lett. Az erélyes pap , a mult napokban már aláírási ívet köröztetett az olvasó-egyletre, s semmi kétség benne, hogy az, a kívánt eredménynyel , azaz betöltve fog visszatérni oda, honnan kiindult. Hiszen az istenért f olly mindennapi szükség nálunk egy illy társulat, mint a falat kenyér. Kávéházunk nincs; ami volt, azt elfoglalták az emancipálandó atyafiak; serházunk nincs; sétányunk nincs, egyszóval semmi mulatóhelyünk, hol összegyűljünk; a Lavalka szöglete pedig maholnap kevés lesz mindnyájunk számára. Kell tehát egy pont, hol a város értelmisége, mint gyújtóüvegben a napsugarak, összevonuljon , hol társalgás, és nemesebb élvek közt időzhessünk. Aztán meg, egymást éri a sok jó könyv, miket különkülön tán egyikünk, sem képes házi könyvtára számára megszerezni, (iilyen pl. a nem becsét , de közönségünket tekintve igen drága „Hunyadiak kora“,) megvesszük ott közösen , és olvassuk egymásután, holott különben tán csak nevét ismernék a hirdetésekből. Volt idő, midőn kétségbe vontam a casinók és olvasó-egyesületek hasznát az irodalomra nézve, úgy gondolkodván , hogy itt 50 60 ember számára vétetik egy példány, míg,ha innen nem olvashatna, talán 5 — 6 vagy 10 venné meg ugyanazon könyvet, és így az irodalmi termékek kelendőségét csökkentenék a hasonló társulatok. E nézet azonban , jobban vizsgálva a dolgot, hibás. Mert mi az irodalom czélja? Az értelmesség terjesztése. — Már most, hány ember van olyan, ki 10 pártot soha ki nem adna zsebéből, egy saját számára rendelendő félévi hírlapért, ellenben az olvasó egyletnek örömest ad ugyanannyi időre p frtot, mert ez öszvegért egy helyett 10 újságot, és talán 100 könyvet olvas el, mit különben soha meg nem szerzett volna. Hát még ha ide veszszük azt is, mennyire más , otthon egy szögletben mélázni valami czikk fölött, és társaságban, hol eszme eszmét kelt, gondolat gondolatot cserél, vitatni meg egymás közt ugyanazt........Azért, éljenek az olvasó egyletek , éljen a békési olvasó társulat bábája! A vocem: társulat! Miután a fővárosi lapok úgy látszik összeesküdtek, hogy jeles emberek arczképeit többé ne adják, itt Szarvason van, amint hallik , egy társulat keletkezőben , mellynek czélja lenne, hazai notabilitásokat portraitkoztatni, s a lapok mellett szétosztatni. Vojtina Mátyás, s több hasonló országos hirü férfiak vannak arczaik képének átengedésére megkér- Reszkess Biz............. * * * ve. Erdélyből, april’23. A „Hetilap“ egy különös színpadi intermezzoról hoz tudósítást. A kolozsvári színházban „Lammervori Lucia“ dalmű előadásakor a czímszerepet játszó Táborszky Gabriela k.a. ruhája a prosceniumi fedetlen lámpáktól meggyűlt és sebes lánggal csapolt feje felé. A közönség elrémült s az énekesnőhöz közelálló dalnokkal elvesztő lélekjelenlétét. A művésznő elragadtatásában tovább énekelt s csak akkor eszmélt, mikor a zene megállóit s a növekedő zajban egyik színész, Rónai, a színfalak közöl berohant s derekán ragadva földre terítette. E szerencsés ötlet s az oda gyűlt sziniszemélyzet véget vetett a kétségbeejtő helyzetnek. Az énekesnő alig fejté ki magát az őt megmentő karok között intett, hogy a már leeresztett függönyt húzzák föl s halálsáppadtan szerepét tovább folytatta. Az őrült jelenet végével, melly alatt a szerencsétlenség történt, a közönség tapsvihar közt háromszor hívta ki a kedvelt énekesnőt. — Az ifj. Lendvai a kolozsvári színházhoz szerződött. Először „Hamlet“ szerepében lépett föl. A közönség tetszését, melly különben tapsokkal fogadta s figyelemmel kisérte, ezúttal nem nyerhető meg. A „Hetilap“ szerint szerepét egészen elejtette. Kár illy tehetséges ifjú színésznek erején felül menni s ön képzés helyett arra pazarolni erejét, mi csak megrontására szolgálhat. — Irodalmi újdonságok: Erdély földe ritkaságai, írta Kővári László. Ez mintegy kiegészítőül szolgál aszerzőnek tavat megjelent „Erdély régiségei“ czimű művéhez. Ha kezünkhez kapjuk, bővebben szólandunk róla. A jövő hóban egy nyelvtani munkát is hozand a kolozsvári sajtó, czime: „A magyar nyelv sajátságairól“ írta Gyergyai Ferencz. A Hetilap szerint, e munka, mellyen a szerző már rég dolgozik, irtó hadjárat lesz a nyelvünkbe becsempészett latinismus és germanismus ellen, Erdély szózata az irodalomban mindinkább harapódzó bábeli zavar ellen. Vederemo. Előlegesen is annyit helyén látunk megjegyezni,hogy mi nem Erdély, hanem egy nyelvész szózatjaként veendjük. Sem egyik, sem másik magyar vidéknek nincs joga kizárólag döntő tekintélyül lépni föl. Azonban az irodalom minden véleményt meghallgatni tartozik, s mi figyelemmel nézünk e munka elé. Sajnos, hogy a germanismus és latinismus vádjai épen úgy illenek a Hetilap íróira, mint sok másra innen és túl a Királyhágón. [ 1853.