Kölcsey Ferenc összes művei 1. (Budapest, 1960)
KÖLTEMÉNYEK - 1814 - Elfojtódás - A lyány dala
ELFOJTÓDÁS • sírni, sírni, sírni, Mint nem sírt senki még Az elsűlyedt boldogság után, Mint nem sírt senki még Legfelső pontján fájdalmának, Ki tud? ki tud? Ah, fájdalom — Lángoló, mint az enyém, csapongó, s mély, Nincsen több, nincs sehol! S mért nem forr könyv szememben? S mért hogy szívem nem reped meg Vérözönnel keblemen? Bényétől Pécelig, 1814. aug. 16. A LYÁNY DALA Jön búsan az éjjel, orcája borong, Hűsen lebeg a nyugoti szellet, A fülmile csattog, a lyányka bolyong Susogó bokrai mellett. Ó merre leányka? homályos az ég, Nézd, csak maga fénylik csillaga még Tisztán a szerelemnek. Fenn ha a szerelemnek csillaga még, Egészen a lyányka vezére, S bár légyen örökre homályos az ég, Nem száll remegés kebelére. 3 Kölcsey I. 65