Szilágysági Szó, 1990. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1990-07-06 / 27. szám

szilagysági szó Hát kedves László Károly Ervin, ön igazán nem tudta, hogy mikor voltak azok a le­velek megírva ? Nem TJ­ JO-ben! Igazán nem tudta, kihez voltak címezve azok a levelek ? Gyen­gébbek kedvéért : Sütő András­hoz. Igazán ne ismerné a cikk írója azt a közmondást, hogy „Madarat tolláról, embert ba­rátjáról" ? Ha a neves írónk, Sütő András elfogadta barátjául Fazakas Jánost, akkor kikezd­jük mi, a Szilágysági Szóban ? Talán következik, hogy László Úr kétségbe vonja Sütő And­rás tevékenységét is ? Hát ez­zel foglalkozunk mi ? Olyan sokan vagyunk, hogy meg mer­jük engedni magunknak azt a luxust, hogy dokumentálatlanul pocskondiázzuk egymást ? írt a kedves újságírónk do­kumentálatlanul cikket a do­hai iskoláról is, ami talán már­ciusban jelent meg a Romániai Magyar Szóban (mi úgy tudjuk, hogy lapunk április 6-i számá­ban jelent meg! — a szerk. megj.). Honnan veszi a bátorságot ? Nem vagyok biztos abban, hogy a bányász évei minderre feljo­gosítanák. Más. Szenvedélyes keresztrejtvény­fejtő vagyok. Szeretném meg­­­kérdezni Kovács urat, a rovat­vezetőt, hogy milyen ország a Kam­pucsea ? Legyünk kicsivel igényesebbek ! Mindezektől függetlenül ma­radok előfizetőjük, mert sze­retném, ha 91-ben is megje­lenhetne a lapunk. Szeretem a közéleti problémákat tárgyaló cikkeket és azokat, amelyek nemzeti identitásunk kérdései­vel foglalkoznak. Próbáljon va­lamit tenni az újság a kiván­dorlás ellen. Bátorítsa az itt maradókat, keltsen bűntudatot az elmenőkben ! További jó munkát kíván rendszeres olvasójuk, VALKAI VIRÁG Zilah, 1990. jún. 26. Mi pedig ezután is várjuk a hasonló hangvételű, gondolkodásról tanúskodó felelős le­veleket és mindig örömmel biz­tosítunk nekik helyet. (A szerk.) HÍREK — OLVASÓI LEVELEK — VÉLEMÉNYEK A lelkiismeret harangja Mottó : A türelem értelemre vall, a dolgok próbája az értelem — de mindez végtelen ? lehet-e ! Rossz szellemek vádolnak, fenyegetnek mérgezve minden­napi életünket, a létünket. nem fogyó gőzzel dolgoznak El helyükön maradt „őrzők". Mint­a ha semmi nem történt volna. Érezzük, hogy állandóan mo­lesztálnak valamivel, nehogy nyugodt legyen az életünk. Te­lefonjainkon madárnyelven kell beszélnünk, de jobb sehogysem. Kezdünk elővigyázatossággal társalogni a barátokkal is (ha van ilyen). Szóval érzékenyek lettünk megint a dicsőséges for­radalom után. így képzelik az eljövendő demokráciát egy­­el sek, vagy egyáltalán képtele­nek szembenézni a realitások­kal ? Szinte már „Mi" szégyell­jük a megalázó támadásokat a­­zok helyett, akik erre hivatot­­tabbak lennének. És mindez történik azért, mert az embe­rek egy része emberi módo­­ szeretne élni, hiszen embernek lenni és oly módon élni termé­szet adta tulajdonsága kellene, hogy legyen. Tehát hogyan tovább ? ... Mindenekelőtt jó lenne tisz­tázni már végre, hogy támadó­ink kiket tartanak fasiszták­nak, mi az elképzelésük annak megnyilvánulásáról és módsze­reiről ? Ezt azért lenne jó tud­nunk, hogy legyünk tisztában azzal, hogy tudatosan tesznek-e mindent, amit tesznek és gon­dolkodnak ellenünk, vagy múlt rendszer boldogtalan ál­­­dozatai ? A társadalmi bajokat csak nagy megértéssel lehet megoldani — álcázni a végte­lenségig nem lehet. Ami a nomenklatúrát illeti: egyetértek azzal az emberséges elképzeléssel, hogy ne egyfor­­mán ítélkezzünk mindannyiuk felett, mert nem egyformán gondolkoztak és cselekedtek. Ellenben furcsálom nagyon, hogy olyanok kerültek (sőt el sem mentek) bizonyos vezetői helyekre és munkahelyekre, a­­kiknek nincs ott a helyük. E­­zek semmit nem változtak a múlthoz viszonyítva. A közvé­lemény kétségbeesetten figyeli, vajon meddig kell tűrni őket ? Hiszen bízni abban, hogy hoz­zájárulnak demokratikus jövőnk felépítéséhez, nem lehet. Tehát: jó lenne már egyszer tiszta vi­zet önteni a pohárba, és szó­laljon meg a lelkiismeret­i ha­rangja. Mindenki magától tér­jen vissza oda, ahol a helye, felkészültségének megfelelően. Hiszen szeretni a hazát annyit jelent, mint áldozatot is hozni érte. Most a haza becsületes, önfeláldozó embereket kér, hogy életképes tudjon marad­ni. Hiszem, hogy azokhoz az emberekhez, akikben a társa­dalom nem bízik meg (jogosan) egyszer, amikor saját ÉNJÜK­BŐL majd sikerül kioltaniuk a megrögzött, szégyenletes primi­tivizmust, másképpen fog vi­szonyulni. Az emberi kapcsola­tok csak akkor lehetnek életké­pesek, ha egészséges gondolko­záshoz tiszta jellem csatlakozik, ellenkező esetben nem csiná­lunk egyebet, mint rombolunk. Romboljuk saját magunkat, rom­boljuk egymást mindaddig, a­­míg szétromboljuk saját szülő­hazánkat és jövőnket. Arra senki ne számítson, hogy a végtelenségig megértők lesznek velünk szemben a fej­lett, civilizált országok. És kérdés : összetörve, lebénulva a mihez fogunk kezdeni — „Em­ber az embernek farkasa ma­rad ?“ — De meddig ? Jó len­ne már végre felnőttekként gondolkozni, és jó lenne talál­kozni a civilizált országok bar­­rikádján — de mindenekelőtt itthon, a közös hazában ! SIMONFY IREN Tisztelt Szerkesztőség! Talán sohasem vettem volna bátorságot, hogy írjak, ha meg nem jelenik a közvéleményku­tatásnak szánt kérdőív az új­ságunkban. Nem fogok minden pontra válaszolni, inkább csak a 2-es pont kapcsán szeretnék egy pár megjegyzést tenni. Hiányolom a civilizált polé­miát az újság hasábjairól. Ta­lán április folyamán, a Uraiul Salajului-ban megjelent egy Wesselényit pocskondiázó soro­zat, az AUR képviselőjelölt Valentin Darában tollából. Minden lapszámukat figyelme­sen végigolvastam, és kerestem rá bár egy-két soros Válaszcik­két, de ez­ sajnos elmaradt. — Ü~­rülünk, hogy azóta bizonyára már olvasta a választ! — szerk­­megj.).­ Aztán június folyamán megjelent (szintén a Uraiban) egy „vatrás elvtársnak" a Di­­mincaja-ból vagy az Azi-ból átvett cikke. Nyílt levélben u­­tálja világgá Tőkés László püs­pökünket s vele együtt egész nemzetünket-nemzetiségünket. Erre is mély hallgatás. De mit ad Isten, a 23-as számban mégis felfedezek egy polémikus hangvételű cikket „Egy levélsorozat margójára" címmel, amitől megállt ben­nem a szusz. A munka és a boldogság egy úton jár Berta néni. Ezen a néven is­merik, őt, így szólítják románul és magyarul. Tevékenységét mint varrónő kezdte a kémeri fogyasztási szövetkezetben, 1963- ban, majd rövid idő múl­va műr­­helyfelelős lett. Irányítása a­­latt évente több mint három millió lej értékű készáru ván­dorolt a hazai és külföldi vá­sárlók kosaraiba. Mindig optimista és bizako­dó természetű volt, és az ma is. Mindig mindenkihez volt és van egy biztató szava. 1­a sértés vagy rágalom érte, mindig ő kereste a megbékélést. Becsü­letesen és szorgalmasan mun­kálkodott és adta át a szakma rejtélyes titkait sok-sok fiatal­ fiak. Berta néni július 1-től nyugdíjba ment. Nem azért, mert fizikai és szellemi képes­ségei gyengültek, de az idő és a számos otthoni teendő így követeli. Ő csak azt sajnálja, hogy e pillanatban még nincs aki átvegye tőle a karmesteri pálcát. Hiányozni fog mindannyiunk­nak. A címből elhagyjuk a mun­kát, és maradjon számodra, kedves Berta néni, a boldogság. Ezt kívánom sok-sok tisztelőd és téged szerető ember nevé­ben ! SZABÓ GYULA Kénrier Telepat­a, parapsz­chológa — tudományos szinten A Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pszichológia fakultásán az elmúlt hónap 25- én tudományos konferenciát tartottak. A házigazdák — Dr. Gellért Péter, pszichológus, Dr. Vassy Zoltán és Dr. Eger­ György, fi­zikusok — fogadták Dr. Edvin C. May fizikust, a Stanford-i e­­gyetem (USA) mellett működő intézet kutatási programjának igazgatóját valamint a román delegáció három tagját: Ale­xandra Timosenco­ mérnököt, a Bukaresti Politechnikai Intézet főkuta­tóját, Mircea Popovici mérnököt Kolozsvárról és Du­­mitru Mircea pszichológust, Zi­­lahról. Ez utóbbi sokunknak régi ismerőse, vagy éppen „cso­dadoktora“ az irányított bioá­ramok útján történő gyógyke­zeléssel. A tudományos megbeszélések interdisciplináris (határtudo­mány) témakörben folytak. Be­mutatták az eddigi kutatások eredményeit, szó volt mindar­ról, amit bizonyos információk távolból való közlésében, a te­lepátiában elértek. Az eddigi eredmények tükré­ben sorakoztatták fel a jelen­ 2. oldal lévők argumentumaikat mind a fizika és elektronika, mind a matematika meg a pszicholó­gia terén. A tudományos kutatásokra vonatkozó megbeszélések köz­ben felmerült a­ további együtt­működés lehetősége, a három jelenlévő ország — USA, Ma­gyarország, Románia — kutató­­csoportjai között ; levelezés, do­kumentáció-csere és közös kí­sérletek formájában. Lejegyezte : MARCZIN IDA Fa­­­bu­a A Kerek erdő vadjai mege­légelték az Oroszlán uralkodá­sát, összefogtak, elfogták, fá­hoz állították. Fölszabadultak. (Az indulatok és ...) Ezentúl minden madár azt dalolhatta, ami neki jólesett, minden­ állat azt mondhatta, a­­mit gondolt. Lett is nagy csi­ripelik, károgás, vijjogás, dör­­mögés, üvöltözés és visítás. A Rókát fölkérték, vegye mancsba a dolgok irányítását, szervezze meg a fa­bula nevű rádióstúdiót, hogy minden állat aki harsogni tud és mer, fóru­mot kapjon. Volt már a Rókának némi ta­pasztalata ilyen téren, meg az­tán mindenki segített, ahogy tudott. Ki mézet adott, ki mo­gyorót, ki a hangját kölcsönöz­te, ki csak a bírálatait. „Nem eléggé hangos az adás !" „Nem eléggé messzehordó a leadó !“ „Túl laposan szállnak a rádió­hullámok !“ ... Amire az erdőszéli nagy luz­­fa odvában normálisan működ­ni kezdett a leadó, a Róka vis­­­szavonult odújába, átadta az e­­gészet a Medvének. Jött a Var­jú, de nem tudott egy rende­set károgni a mikrofonba, a Majom akadozva makogott. A Cinege szólóénekes szeretett volna lenni, de krónikus torok­­gyulladása megakadályozta eb­ben. A Medve — bár letannngalóz­­ták —, végezte munkáját szor­galmasan, rengeteg mézet aján­dékozott saját éléstárból a hul­lámokat kibocsátó Denevérek­nek. Mivel úgyis csak téten al­szik, nekifogott é­jszakai mű­sorokat is szerkeszteni, még­sem volt jó mindenkinek. — A Halakat is akarjuk hal­lani ! — kurutyolták a békák. — Nincs hangjuk ! — érvelt a Medve. , Csúnyán összeveszek. Mégis szól, még szól a rádió. „Fiaim, csak ének«H„tek !“ ,­Jót s jól..— gondolta a Medve, amikor még szokásos nagy téli álmáról is lemondott. — Ki fog neked ezért szob­rot állítani ! — kérdezte tőle a BOCS Folytatás az 1. oldalról korültak az országos román közvéleményre és egységes, mondhatni hivatalos felfogást alakítottak ki a kisebbségekkel szemben, mely ellenséges célza­tú, és rendkívüli veszélyeket rejt magában, mert ezt a felfo­gást vallani ma már csaknem hazafias kötelességnek tekintik országszerte olyanok is, akik eddig a türelem és a megértés álláspontján voltak. Ebben felfogásban majdnem természe­­­tesnek tűnik a hazafias románok előtt mindaz, hányintézkedés legyen az kor­vagy sajtó­­hang .... ami a kisebbségekre sérelmesnek tűnik“ — írja 1937- ben a román miniszterelnökség kisebbségi tanulmányi hivata­lának volt szaktanácsadója, Ürmös-Maurer Béla. (Ez már a cenzúrázott szöveg volt). Sóhajtsunk egyet ! És bizta­tásképpen ellensúlyozzuk né­hány román értelmiségi mai (értsd : európai) tiltakozásával: „A közvélemény durva manipu­lálása a különböző társadalmi és etnikai kategóriák szembe­állításával : a munkások az ér­telmiségiek ellen valamint magyarok és cigányok a romá­n nők ellen ; a közéleti személyi­ségeink közötti bűnbakkeresés, a sértések és fenyegetések a terror légkörét hozták létre, a­­melyet már nem lehet kizáró­lag Ceausescu örökségének rovására írni". ... és így feje­­­ződik be: „Mindnyájan újból ugyanazon borzalmas választás előtt állunk, mint Ceaușescu u­­ralkodásának éveiben : a hall­gatás, félelem, és az új gyilkos­ságokkal való cinkosság, vagy ezek határozott visszautasítá­sa". (22. jún. 29.). Bíztató len­ne az aláírók névsora, egyetlen bányász sincs sajnos közöt­tük. Történelmi tapasztalataink spirálként ismétlődnek. Isme­rősnek tűnik az alaphelyzet és az eljárás. Azt­ mondják, a kö­vetkezetesség a politikában távlatilag előnyös (kinek ?). Sokszor bedugnánk a fülünket és úgy dolgoznánk tovább, a­­mennyiben lehet, függetlenül mindentől. • Egyelőre a politika a fejünk fölött dönt rólunk, nélkülünk. Mit tehetünk mi ? — Végezzük a dolgunkat nagypolitika nél­kül. • Szilágy megye mezőgazda­ságáról tanácskozást tartunk július 12-én, csütörtök délelőtt 10-kor a zilahi megyeháza gyü­­léstermében. Szívesen látunk minden földészt, gazdálkodót, agronómust vagy állatorvost, a­­kinek hasznos ötlete, tanácsa, elképzelése van. Ez az összejö­vetel a Romániai Magyar Gaz­dák Egyesületének (EMGE) a­­lakuló gyűlése is lesz. Elvileg le­hetőségünk lenne szakérettségi­vel és mezőgazdasági jellegű munkaviszonnyal rendelkező személyeket a debreceni Agrár­­tudományi Egyetem üzemmér­nöki szakának levelezői tanfo­lyamára küldeni­ (4 éves kép­zés). Érdeklődők jelentkezzenek július 15-ig az RMDSZ megyei székhelyén (telefon 17073).­­ A marosvásárhelyi Színi­­akadémia ősztől 15 színészjelöl­tet vehet fel, ezenkívül 5 he­lyük van a rendezői szakon is. Augusztus 25-én kezdődik a felvételi, ezt megelőzően aug. 13—23 közt folyamatos, napi konzultációt tartanak a jelent­kezők számára. Érdeklődni le­het megyei irodánkon vagy az intézet titkárságán, a 954/20794-es tonon, hétköznap 8—15 óra­­ űzött.­­ Magyar nyelv és irodalom­szakos tanárok továbbképzésére is lehetőség lenne július 18—28 között Békéscsabán és augusz­tus 16—26 között Tokajon. Ér­deklődők jelentkezzenek az RMDSZ Tanügyi Bizottságánál a megyei szervezet irodáján, személyesen vagy telefonon, júl. 13., illetve aug. 1-ig. • Minden előzetes híreszte­lések ellenére a Nemzeti Szö­vetség Ideiglenes Tanácsa (CPM­) csak a megfelelő ren­delet alapján fog feloszlani. Egyelőre még működik (?) és közös végrehajtó bizottság(psd)i gyűlést tartott a megyei polgár­­mesteri hivatallal 1990. június 30-án. • A mezőgazdasági jelentést hallgatva valószínű, hogy az idén kiosztható terménymennyi­ség majdnem duplája lesz a ta­valyinak (azok számára, akik a tavaly kaptak valamit). Ugyan­akkor felkérték az ügyészséget és a rendőrséget, hogy határo­zottabban lépjenek fel a kö­zösségi vagyont megkárosítók ellen. • Az 1989-es bankszámlán felgyűlt 12,5 millió lej felének a sorsáról is döntöttek. A gyám­hatóságok árvaházi és öregek gondozására szakosodott intéz­ményeinek épületeit javítanák fel, vagy egészítenék ki, hogy nagyobb kényelmet, higiéniku­­sabb ellátást biztosítsanak lakó­iknak. Szóba került a hősök emlékművének felállítása is. (Vajon mi lett a mind­két lábán meglett és így moz­gáskorlátozottá vált Buzogány Béla sorsa ?). • A következő napirendi pont az iparengedély­ért folya­modók kéréseinek jóváhagyása volt. Itt tárgyalták a helybeli és külföldi befektetések lehető­ségeit is. Egyelőre csak vendég­látóipari és élelmiszeripari vál­lalatokra gondoltak (pl. sör­gyár). • A gyűlésen felmentették a „Silvania" című kulturális fo­lyóirat főszerkesztőjét, Moldo­van Ioan képviselő urat és Hor­váth Florin szerkesztő urat ed­digi tisztségükből A lap új főszerkesztője, Dr. Valentin Da­raban úr, akinek kinevezését jóváhagyták ; (lásd : Wesselényi — vajon a Hajós József válasz­­cikke miért nem jelent meg a „Graiulban ?). Ígérjük, hogy ezentúl rendszeresebben fogunk jelent­kezni.

Next