Színház, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
CSIZNER ILDIKÓ A két „amerikai” Sok idegen jár mostanában színpadjainkon. Előttünk élnek, próbálnak a kedvünkre tenni, mégsem tudjuk befogadni őket. Hiányzik az a közös nyelv, amin kommunikálhatnánk. Érdeklődő tekintetek hiányában mit tehetnek egyebet, egy rövid idő után csendesen odébbállnak, és a feledésbe veszve átadják helyüket az újabb próbálkozóknak. Nemrégiben két figyelemre méltó aszszony érkezett valahonnan az amerikai lét perifériájáról. A ferde szemű Li asszony (és családja) a Vígszínház színpadán lelte meg otthonát, míg a félrecsúszott életű Fonsia Dorsey kilátástalan magányát a Vigadó közönsége előtt kísérelte meg feloldani. A gyors befogadás a kínai asszonyt megformáló Kútvölgyi Erzsébetnek és a Fonsia sorsát felvállaló Moór Mariannának köszönhető. Mindkét színésznő azonos módon közelített az idegenekhez. Mosolyokból, apró fintorokból, belső feszültséget jelző kézmozdulatokból, sajátos testtartásból, vissza-visszatérő mozgássorozatokból teremtették meg azokat a külső feltételeket, amelyek segítséget jelenthetnek a figura titkainak megfejtésében. Ezekhez olyan hangeffektusokat párosítottak, amelyek a természetes beszédtől elütő voltuk miatt disszonanciát keltettek, és így vagy a komikum forrásává váltak, vagy a jellem kialakításának fontos építőkövét képezték. Csak az ismerkedés harmadik szakaszában léptek be a szavak: Li asszonynál az alakuló képet cizellálták, míg Fonstánál épp ellenkezőleg, az egyéb külső megjelenési formák ellen hatottak. Mind Kútvölgyi, mind Moór olyan magabiztosan és pontos arányérzékkel válogatta ki a közelítés legmegfelelőbb eszközeit, hogy ezzel nem egyszerűen a két figura iránti idegenségérzetet oszlatta el, hanem minden oldalról körüljárt, precízen összeillesztett, sok esetben a rendelkezésre álló felszínes információknál mélyebb jellemek születtek a munkájuk nyomán. Kútvölgyi Erzsébet Az idegenség feloldhatatlan kontrasztjából bontja ki Shisgal művében Li asszony komika-tragédiáját. Az apró kínai nő a föld alá rejtett New York-i mosodában is megtartja címkézettségét. Kényszerből teszi ezt, hiszen külső megjelenésében magán viseli távol-keletiségét. De teszi azért is, mert belülről fakadó kínaiságától nem tud szabadulni. Konokul őrzi a tengerentúlra átmenekített nyelvet, az ősi népszokásokat, és még a hétszázmillió kínaira jellemző uniformisát sem cseréli le az amerikaiak egyenruhájára. Fejbőréhez simuló, rövidre nyírt fekete haja, sárga bőre éppúgy hozzátartozik, mint a vendégköszöntés hosszadalmas rituáléja vagy az elő-, fő- és utóételnek számító rizs egy szempillantás alatti kipálcikázása. A színésznő teljes lényével felvállalja ezt a kínaiságot. Nesztelen, apró, mégis villámgyors lépésekkel tipeg mosodaotthonában, s amikor csipogó „felső c”-ben nyelve mássalhangzókat egymásra halmozó szóáradatban peregni kezd, az önmagában is kuriózum. S ha ezeket a külcsíneket a kínai nőre oly jellemző észrevétlen jelenléttel és barátságos távolságtartással együtt tálalja, csak fokozza alakjának egzotikumát. Ez az igazi kínai enteriőr akkor válik avíttá, a létezési térrel összeegyeztethetetlenné, s éppen ezért nevetségessé, amikor szembesül a házaspár - nemcsak külsejében, hanem egész életvitelében elütő - fiának hangos amerikanizáltságával. Li asszony e családi hármasban összekötőként hasznosul. Nem egyszerűen csak tolmácsol az idegen nyelven alig megszólaló férje és a kínait teljesen elfeledni akaró fia között, de indulataik külső fékjeként is működteti önmagát. Kétségbeesetten futkos az egyre hevesebben vitatkozók között, de csendes rábeszéléséből, nyugtatóként adagolt szavaiból az is kitűnik, hogy ismert előtte az egymásra támadók „belső nyelve” is A színésznő nemcsak a vihar pillanataiban éli meg e családban betöltött szerepét, hanem a nyugodt békeidőben is. Könyörgést, várakozást, belső feszültséget rejtő, összekulcsolt kézzel, Li úr és Chester között mozgó tekintettel lesi minden mozdulatukat, hogy az első gyanús jelre újra akcióba helyezkedjen. Kútvölgyi ezzel az odafigyeléssel - azon túl, hogy egy folyamatként ható válsághelyzetről szól némaságával is beszédesen - a komikus élethelyzetbe olyan mélyről fakadó líraiságot is becsempész, amivel Li asszony jellemrajzát gazdagítja-Mint ahogy ezt teszi azokban, a kínai asszony számára is válságos pillanatokban, amikor Chester bejelentésével és provokatív kérdéseivel kell szembenéznie. Reakciói különbözőségével jelzi, hogy még gondolatban sem tesz egyenlőségjelet a családját fenyegető két veszély közé. Első döbbenetét csöndes belenyugvás, majd alig leplezett kíváncsiság váltja fel, mikor megtudja, hogy fia amerikaival akar házasodni. Ezzel szemben régen várt, mégis meglepetésként ható, egész törékeny lényét megrázó orvtámadásként reagálja le fiuknak a szülőségüket vitató keresztkérdéseit. arcok és maszkok Kútvölgyi Erzsébet Shisgal: Kínaiak című egyfelvonásosában (Kern Andrással) (MTI Fotó)