Színház, 2012 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2012-05-01 / 5. szám
SZÍNHÁZTÖRTÉNET David Belasco Madame Butterfly című egyfelvonásos darabját 1901. október 15-én mutatták be ugyanannak az - ekkor már világsztár - Pálmay Ilkának a vendégszereplésével, akit korábban már a Mikádóban is láthattak „japánként”.19 A cím bizonyára ismerős az operakedvelőknek: ez a dráma volt Puccini elsődleges forrása a Pillangókisasszony librettójához. Belasco forrása pedig John Luther Long azonos című novellája, melyre viszont nagy hatást gyakorolt Pierre Loti Madame Chrysantheme című regénye (melyből Messager azonos című operája készült). Az egyetlen képen, mely az előadásról fennmaradt, Pálmay egy körablak mellett ülve és azon kitekintve várja szerelme visszatérését. Ruhája inkább köntösre, mint kimonóra emlékeztet, bár tagadhatatlanul van benne valami „japános” - ahogy az operettkorszak primadonnáinak ruháiban is. A körablak és a bambuszos falfestés jellemző eleme a Pillangókisasszony 1904-es Scala-premierje díszletének, melynek inspirációs forrása viszont Belasco drámájának első, New York-i bemutatója. A milánói Archivio Storico Ricordi (Puccini műveinek kiadója, a Ricordi magánarchívuma) őrzi a New York-i előadásról készült felvételeket, melyek a La Lettura magazin 1904-es számában John Luther Long novelláját illusztráló fotók alapján azonosíthatók.29 Az enteriőr, melyet Ernest M. Gros, a Broadway közkedvelt díszlettervezője készített Belasco művéhez, bár pilléres-gerendás szerkezetében, mozgatható falaival elég autentikus, részleteiben kevéssé hasonlít valódi japán belső térre.21 A japán és európai tárgyakkal zsúfolt tér és a képekkel borított falfelületek inkább olyanok, mint egy gyűjtő Japán által inspirált szobája a századfordulón.22 Sadayakko, aki nemcsak Pálmayt, de Belasco darabja New York-i premierjének főszereplőjét, Blanche Batest is korrepetálta „pillangókisasszonyságból”, 1902. február 22-én lépett először magyar színpadra az Urániában. A Vasárnapi Újság a következőképp jellemzi a színésznő teljesítményét: „borzalmasság van a darabokban elég, s ezeknek előadásában fejezik ki a legnagyobb művészetet. Különösen Szada Yakko ragadja magával az embert, csodálatos, a gyötrelem minden változatát híven utánzó arczjátékával. [...] A japáni színészek játéka nem olyan természetű, hogy valami hatást lehetne tőle várni az európai művészet fejlődésére. A felfogás és az ízlés egész világa választja el ezt a kettőt egymástól.”23 A cikk mellett közölt fotóról nem tudhatjuk, hogy Budapesten készült-e, viszont - vándortársulatról lévén szó - feltételezhetően sem a jelmezek, sem a díszletek nem változtak jelentősen a turné során. A szereplők festett háttér előtt állnak a színpadon valódi japán viseletben, tárgyak egy napernyőn és (talán) egy kardtartó állványon kívül nincsenek. A háttérben perspektivikusan festett japán utcarészlet látható boltokkal, virágzó cseresznyefákkal, lámpásokkal, melyek számos fametszetről ismerősek lehettek az európaiaknak. Ma már tudjuk, mekkorát tévedett a fenti sorok írója az európai művészet fejlődésére gyakorolt hatásukat illetően. Nem sokkal a budapesti fellépés után a társulat Olaszországba érkezett, s a művésznő közvetlen és közvetett hatást egyaránt gyakorolt a világ talán legismertebb operájának, Puccini Pillangókisasszonyának megszületésére.24 Mint arra már korábban utaltunk, Puccini elsődleges inspirációs forrása Belasco darabjának londoni előadása volt, melyet 1900. június 21-én látott a Duke of York’s Theatre-ben, nem sokkal a Tosca londoni bemutatója előtt.25 Sadayakko közreműködött a darab New York-i betanításában, s valószínűsíthető, hogy az ezt kevesebb mint két hónap múlva követő londoni premieren is megjelentek a színészi játékban a tengerentúlon használt sémák.26 Tehát Puccini Evelyn Millard közvetítésével találkozott először Sadayakko munkájával. Puccini nem beszélt angolul, s mivel a művet angol nyelven látta, s minthogy Sadayakkót személyesen még nem ismerte, Japán színpadi megjelenése az ő szemében is a komédiát képviselte. A műfaji félreértést fokozhatta, hogy Belasco drámáját rendszerint Jerome K. Jerome Miss Hobbs című négyfelvonásos komédiája után játszották, valamint hogy gyakran komikusnak tűnhetett, amikor a japán karakterek a nyugati viselkedésmódot próbálták imitálni.. Puccini számos komikus jelenetet, illetve Nyugat és Kelet kultúráját szembeállító helyzetet álmodott a darabba, mely utóbbi az európai néző számára ugyancsak a komikum forrását jelenthette. Véleményének későbbi megváltoztatása egyrészt saját karakterének és zenei gyökereinek (főleg Verdi hatásának) köszönhető, másrészt időközben a darab fordítása tisztázta a nyelvi félreértéseket, harmadrészt pedig Puccini is látta Sadayakko előadását.28 Belasco Madame Butterfly című egyfelvonásosa (Herald Square Theatre, New York, 1900) 19 Vasárnapi Újság, (683) 1901. október 20.48/42. A darab New Yorkban, a Herald Square Theatre-ben, 1900. március 5-én debütált. http:// www.ibdb.com/production.php?id=5071 20 John Luther Long: Madame Butterfly. La Lettura, IV/2, 1904. február, 97-109., IV/3,1904. március, 193-204. 21 Bordman, Gerald Martin: American Theatre. A Chronicle of comedy and drama, 1869-1914. New York, Oxford University Press, 1994,458. 22 Greenwald, Helen M.: Picturing Cio-Cio-San: House, Screen, and Ceremony in Puccini’s “Madama Butterfly”. Cambridge Opera Journal, 12/3 (2000), 242-243. 23 Vasárnapi Újság, 1902. március 2. (49/9.) 140-141. 24 Kawakami Otojiro és neje 1902. április 21-i dátummal küld képeslapot Olaszországból Magyarországra. Lásd Tóth Gergely: Birodalmak asztalánál. A monarchiabeli Magyarország és Japán kapcsolattörténete 1869-től 1913-ig, korabeli és új források alapján. Budapest, Ad Librum, 2010,175. Groos: i. m. 41. Londoni premier: 1900. április 25. Evelyn Millard főszereplésével. Groos, Arthur: Madama Butterfly between Comedy and Tragedy. In Groos-Bernardoni: i. m. 159-181. Puccini levelei a fordításról és Ladayakkóról in Komár Pál (szerk.): Puccini. Levelek és dokumentumok. Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1964, 280-281., 303. Bár a zeneszerző látta Sadayakko milánói előadását, személyesen sosem beszéltek. 25 26 27 28 2012. május 43 www.szinhaz.net