Szinház és Mozi, 1955. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1955-05-27 / 21. szám
MONA BRAND A békéscsabai Jókai Színház bemutatója 1952. Malájföld. A bennszülött lakosság már fegyveresen is tiltakozik az egyre fokozódó kizsákmányolás, elnyomás, politikai terror ellen. Az itt élő (angolültetvényesek különítményei a hatóságokat túllicitálva irtják a népet, embertelenül tizedelik a falvakat a vénszagtól megmámorosodva, gyűjtik a vadászzsátományt, az elpusztítottak sapkáit és fejeit. Ebbe a légkörbe érkezik meg Angliából vőlegényéhez a rokonszenves Chrisitine Warren. Megdöbbenve tapasztalja, hogy szerelme, Howard és régi angliai barátai, Streeterék teljesen kivetkőztek önmagukból, a birtokféltés a tömeggyilkosságig aljasította őket. Christine tapogatózó humanizmusára nyerrs, leplezetlen cinizmussal válaszolnak. Csak Gifford, a birtok intézője képviseli az emberiességet, aki azonban alkoholba fojtja életundorát, kiábrándultságát. Mégis ő nyitja fel a lány szemét és rádöbbenti, hogy más utat kell választania. Christine, szerelmeséből kiábrándulva, a népi mozgalom mellé áll. Erről szól Mona Brand, ausztráliai írónő jószándékoú, a második és harmadik felvonásban feszültséggel telített új darabja, amelyet a békéscsabai Jókai Színház tűzött műsorára. Dicséretes, hogy a fiatal színház, amely múlt év szeptemberében nyitotta meg kapuit, már a harmadik ősi bemutatót tartja. Feltétlenül megbecsülendő, hogy bátran nyúl erőfeszítést kívánó feladatokhoz, azonban együttese még nem eléggé összeforrott és ez a »Fejvadászok« előadásán is megérződik. Földeák Róbert rendező önmagából nem sokat adott a rendezői gazdagítást kívánó műhöz. Külön nehézséget jelentett számára az új együttes tagjainak más-más stílust képviselő játéka. Míg Deésy Mária sok emberséggel, őszinte érzésekkel, realista módon alakítja Christine rokonszenves alakját, addig Lenkey Edit játékstílusa patetikus, önmutogató, szavait nem érezzük sajátjának, mondatai valósággal konganak. Vértes Lajos Gilfordja átgondolt, egyszerű eszközökkel, sőt helyenként túlságosan egyszerű eszközökkel megformált figura. A színész annyira fél a hatásoktól, hogy inkább szürkü. Sikerült alakítás Olasz Erzsi Nan Price-e és Ruttkay Mária Dorothy-ja. A maláj inast alakító Ceglédi Sándor mértéktartóan és színesen ábrázolja az öntudatra ébredő hazafit. Száz éve annak, hogy Békéscsabán előszörjátszottak színészek. Sok társulat próbált gyökeret ereszteni a városban, de a békéscsabai közönség egyet sem tartott méltónak arra, hogy sajátjának tekintse. A Jókai Színház együttese iránt megnyilvánuló bizalom késztesse arra a színházi terület vezetőit, hogy az eddiginél nagyobb és kézzelfoghatóbb támogatást nyújtsanak az igazgatónak, az együttes megerősítéséhez. Agnes 10 Gifford (Vértes Lajos) lerántja a leplet az »úriemberek«-ről, Christine (Deésy Mária) barátairól