Szinház, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-08-15 / 1. szám
Ucuda Arkadmia tíz feladata.Mi Hont Ferencnek, a nagytehetségű rendezőnek és színésznevelőnek 1911 júliusában sikerült eljutnia az orosz csapatokhoz. Egy évig Moszkvában élt. Komoly és értékes tanulmányokat végzett az ottani színházi főiskolán és a Színháztudományok Intézetében. Az elmúlt évek reakciója hosszú ideig belefojtotta a szót, a benne felhalmozódott és megérett sok élmény és tudás eredményeit most mutatja meg. Nemrégiben jött haza Oroszországból és máris nagy lendülettel munkához látott. A Színművészeti Akadémia élére került. A Színművészeti Akadémiára, amely az elmúlt években a kultúra ellen való árulás egyik legszégyenteljesebb állomása volt. Hont Ferenc a terveiről a következőket mondja: — Elképzeléseimről a megvalósításuk előtt nem szívesen beszélek. Inkább csak az általános munkaterv irányelveit szeretném ismertetni. Az Akadémiát, a színésznevelő iskolát fokozatosan olyan általános színházi főiskolává akarom átalakítani, amelyben a színházi kultúra minden cselekvő résztvevője — vagyis nemcsak a színész, hanem a rendező, a színigazgató, a titkár, a pénztáros, a színházi kritikus, stb., stb. — főiskolai kiképzést kap. A sajátos magyar viszonyokhoz való alkalmazással a Gémier- és a Sztaniszlavkij-rendszer eredményeit akarom felhasználni. A magyar színházi élet vezető egyéniségei, színészei, rendezői, drámaírói, kritikusai pártkülönbség nélkül és a demokratikus szellemi pártonkivüliek is munkatársaim lesznek. — Mi a színészfőiskola fő feladata? — Hogy a tanulás lehetőségét megadja a széles dolgozó rétegeknek is, amelyeknek eddig nem volt módjuk arra, hogy színészek és rendezők legyenek. A dolgozó értelmiségnek, a fiatal parasztnak és munkásnak megkönnyítjük a tanulást: egyrész anyagi segítséggel, másrészt azzal, hogy külön esti tanfolyamot állítunk fel számukra. — Miféle előképzettség kell a felvételhez? — Az Akadémia esetenként dönti el, kit vesz fel. Akinek nincs meg a kellő előképzettsége, vagyis nem volt módja ahhoz, hogy elvégezze középiskoláit, azok számára a főiskola egyéves előkészítő tanfolyamot szervez. — Hány évig járnak a növendékek az Akadémiáva? — Általában négy esztendeig. A kritikus is négy évig tanul, de ha a színháztudomány kutatásával akar foglalkozni, öt évig. A titkár például egy évig tanul csak. — A régi tanítási rendszerhez képest miféle újítások lesznek? — Az általános műveltséghez szükséges tantárgyaknak nagyobb lesz a szerepe. Fontos a történelem, az irodalom és a művészettörténelem tanítása. A növendékek nem könyvből tanulnak, hanem jegyzetekből, elsősorban azért, mert nincsenek megfelelő tankönyvek még, azután azért is, mert minden tanítást gyakorlathoz kapcsolunk. Például, amikor történelmet adunk elő, ugyanakkor a megfelelő kor történelmi darabjait tanulmányozzuk. Az új tanterv szerint a növendék elméleti és gyakorlati kiképzést kap a mai élet feladatairól is. A legújabb magyar színházi eseményeket és bemutatókat a tanár és növendék közösen vitatja meg. — Milyen feladatok várnak az új világ színészéről . Az Akadémia megtanítja a színészt arra is, hogy világosan lássa, milyen feladatai vannak a színésznek a magyar társadalmi életben. A színész nemcsak szórakoztat, hanem a nép számára felelős közvetítője a legmagasabb kultúrértékek ■ nek. Azzal, hogy játszik, Magyarország újjáépítését segíti. Művészetével olyan feladatot végez, mint például az ipari munkás a mozdonyok helyreálításával. — Az Akadémia vezetésén kívül mik a tervei még. — Most érkeztem haza Tiszazugból, helyszíni szemléről. A „Tiszazug" című darabot megfilmesítjük. Szeptember közepén kezdjük forgatni. Radványi Géza rendezi, én leszek a művészeti vezetője. — Azonkívüli — Első rendezésem a rádióban kerül színre. Bemutatjuk Ivanov ,"0osztja bátyám" című kétfelvonásos partizándrámáját. A darab egészen modern, 1911-ben játszódik. Ezenkívüli Dolgozni, dolgozni, dolgozni...Géeb Marianni OROSZ ZENE A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság hangversenye A magyar hangversenylátogató közönség bizony édeskeveset tud az orosz muzsikáról és érdeklődési köre Csajkovszkij, Rimszkij-Korzakov, Musszorgszkij neveivel ki is merül. Az elmúlt időkben nem volt alkalma megismerkedni az orosz zene nagy alkotótehetségeivel, az elzártság, amiben élt, lehetetlenné tette, hogy képet alkothasson a Szovjetunió komponistáiról. Éppen ezért nagy örömmel kell üdvözölni a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság első kísérletét — mert remélhetőleg ez csak az első gyöngyszeme volt egy láncnak, — hogy megismertesse és megszerettesse a szovjet zenét az igazi művészet iránt oly fogékony magyar közönnel. Szabó Ferenc, a tehetséges fiatal zeneszerző, aki sokáig élt a Szovjetunióban, tartott igen tartalmas és értékes előadást a hangverseny előtt, melyben többek közt hangsúlyozta, hogy Oroszországban sokkal szélesebb rétegekre támaszkodik a zenekultúra, mint bárhol másutt a világban. Nemcsak kiváltságos rétegeknek hozzáférhető szórakozás a hangverseny, hanem nyitva áll a dolgozók előtt is. Egyetlen előadás nem elegendő egy nép zenekultúrájának ismertetésére, de Szabó Ferenc kis összefoglalójában mégis átfogó képet adott, segítőkezet nyújtott a hallgatóságnak a bemutatásra kerülő művek megértéséhez és élvezetéhez. A műsor első számaként P. Jámbor Ági az orosz zongorairodalom kis miniatűrjei közül mutatott be néhányat, Szkrjabin, Prokofjev és Rimszkij-Korzakov szerzeményeit. Basilides Mária Mussorgszkij „A halál dalai és táncai" című dalsorozatát adta elő Kása György zongorakíséretével. A Mussorgszkij-dalok igen hálás feladatot jelentenek s Basilides Mária előadásában a tökéletes szépséget csillogtatták meg. Bárdos Lajos kiváló női kórusa orosz népdalokat adott elő nagy sikerrel. Ezeknek a daloknak dallambősége, ötletessége, szellemes szövege nagy tetszést váltott ki a közönség körében. A magyar szöveg a tehetséges fiatal műfordító, Raics István érdeme volt. Befejezésül Dimitrij Sosztakovics zongoraötösét mutatta be a Waldbauer—Szervánszky—Országh—Kerpely-vonósnégyes Szolcsányi György társaságában. Minden hiú sallang nélkül, őszintén játszanak, a legnemesebbre és legjobbra törekszenek. Talán ezért is szereti a budapesti zenekedvelő közönség annyira ezt a művészi együttest, mert megérzi és megérti törekvéseit. A Sosztakovics-mű méltán képviselte aZ új orosz zenét, különleges — nálunk eddig ismeretlen — színeivel egy egészen más világ bontakozott ki a hallgatók előtt. Különösen briliáns scherzója és Intermezzotétele érdemel említést. N. M. Orosz tisztek a közönség soraiban (Bojár folv.)