Szinház, 1946 (2. évfolyam, 1-48. szám)

1946-01-23 / 3-4. szám

Karrier-regény - amerikai módra ARANYSZÍV IRTA: RABINOVSZKY MÁRIUSZ l­incnin 1). Hoshkovic egy­­szer­s beván­dorolt szülők gyer­meke volt. Hét éves korában elvesztette atyját, a derék toll­­pehelykereskedői s azontúl zsenge ifjúsága ellenére, megosztozott anyjával az élet­­fenntartás gondjainak viselésé­ben. U­jságot hordott ki, majd s­zelet tisztított, későőbb az am­buláns cukrászoktó­l vásárolt fagylaltm­aradványokból maga­­készítette szörpökkel kereske­dett. Tizennégyév­es korában az egyik Droadway-musichallban m­ilsoros­ groom lelt, nappal pe­dig az Astor-buildingben lift­olajozó volt. Tizenötéves korá­ban apró zsebcikkekkel járta a mulatóhelyek környékét s ezzel szélben keresett. Tizennyolcéves korában, mi­után átesett egy súlyos beteg­ségen, beállt tanoncnak egy haskötő-készítőhöz, csakhamar kitanulta a mesterséget, és egy boka­karcsúsító gumiszalag­­üzemet léte­sített. Huszonegy éves korában már a Graeiosa­­melltartógyár élén találjuk. Ekkor az ohiói egyházművé­szeti kongresszuson nagy sikert arat egy csavartrón-szabadal­­mával, melynek csavarkupakja a kölni dóm plasztikus képét rejti és gombnyomásra tömjén­­illatot gerjeszt. A szabadalmat a következő időkben más téren is alkalmazza, a kupakban Battoni,,Bűnbánó Magdolná”­­jával (ám­braillattal), majd Ti­zian ,,Vénusz Anadyomené”­­jével (mosuszillattal), végül Josephine Baker képmásával (chipre-illattal). Két évvel később telkeket vásárol, parcelláz és bocsát áru­ba Minnesotában, aztán alkusz lesz a csikágói tőzsdén. Csak­hamar a Murderer & Co. likőr­­gyár igazgatója és ekkoriban ellenségei belekeverik a h­írhedt metilalkohol-botrányba. Bár a hatóságoktól nincs mit tarta­nia, mégis felbontja megállapo­dását és Mexikóba utazik. Itt kezdődik latin-amerikai pályafutása. Miután Veracruz­­ban mint seborvos és nőgyó­gyász keresi meg kenyerét, rö­videsen Rio de Janeiroban tű­nik fel, ahol megszervezi kelet­európai művésznek délameri­kai szerződtetését. Idővel olyan tekintélyre te­sz szert, hogy indokoltnak látja vissza­térni az Egyesült Államokba és megteremti a hatlövetű revol­verrel kombinált boxer tömeg- ^ (gyi^rtÁsát. Az első vili^fíh:'iború kitörésekor azonban már a libazsír- és lófaggyú-tröszMik­ásón találjuk. Emellett, élljnk részt VOSZ az acélleutezs röszt k­arülnök: ,, Drágám, milyen jól nézel ki!”„Pedig ma igazán rossz na­pom volt. . hazafias tevékenységében is. Háború után egy időre visz­­sz­avonul a gazdasági élettől és a Mennonita Iratterjesztő Tár­­­sulat tiszteletbeli elnöke lesz. A nagy boom azonban ismét a tevékeny élet mezőire szólítja. Megszervezi az Alkoholmentes Italokat Gyártó üzemeket f-­i­­nanszírozó I liléi int­ézetek ring-A girl: „Őszintén szól­va ki nem állha­tom, ma estére meg­hívott vacsorára, mégis elmegyek vele vacsorázni. Meg­spórolok legalább egy vacsorát ...” 7. Iskoláslányuk: „Ugye az ifj fizikaianálunk nagyon csinos. Ezentúl torna helyett fizika lesz a kedvenc tan­tárgyam ...” 7. A színésznő: „Apám, a tá­bornok ellenezte, hogy a színpadra lépjek, de én da­colva a szülői ha­raggal, sok nélkü­lözés után mégis csak keresztül vit­tem akaratomat, mert éreztem, hogy tehetséges vagyok és ez adott erőt, hogy, stb.“ g, lány a fiúnak felső csók után) : „Maga most mit gondol rólam 10. Ifjú festő-titánok: „Levetséges, hogy vannak még emberek, akik rajonganak Rem­brandtért?! A'é­n mondom, hogy tehetségtelen, de . . ." (írta és rajzolta : l'ólya­tiogó) jel. Persze, kikerülhetetlenül vádaskodások középpontjába sodorják, hogy alkoholcsempé­­­szekkel tart fenn kapcsolatot. .A rágalom­hadjárat összeomlik, mihelyt kiderül, hogy nem ő pénzelte az alkoholcsempésze­­tet, hanem a gyengeelméjűek menhelyében ápolt gutaütött sógora. Éles szemmel előrelátja a közelgő dekonjunktúrát és te­kintetét a kínálatra­­szegezi. Roosevelt megválasztása után likvidálja üzleteit. Ekkor már néhány kisebb felhőkarcoló, több acél- és sertésnagyvágó­­ré­szvénypaket, egy elhagyott­­sziget és egy tengeralattjáró­­üdülőyacht tulajdonosa. .A má­sodik világháborút megelőző évtizedben csupán néhány ki­­sebb-nagyobb import-export tranzakciót közvetít Német­ország és Chile, majd Japán és Brazília, végül Portugália és Kanada között. Ezután visszavonul floridai villájába, megépítteti Le Cor­busier tervei alapján saját mauzóleumát és kitűzi az öt­millió dolláros Boshkovic-díjat az „Unvollendete Symphonie" befejezé­sére. A madarakra is gondol, amikor Alabamában szárnyaszegett verebek számá­ra gyógyfarmot létesít és Axel Munthe „San Mich­ele”-jét vé­kony aranylapokra nyomatva a Metropolitan Mluseumnak ajándékozza. Továbbá: a Tengeré­szek Lelki Mis­szió­jával megállapodást köt, miszerint tizenötezer dollár jutalomban részesít minden nyugalmazott matrózt, aki a manilai, las­­parinasi vagy assuncioni nyil­vános házakból egy-egy pres­­biteriánus vallá­sú hajadont ki­vált és feleségül vesz. És végül Amerika különböző nagy vá­rosaiban galambőszhajú, si­mára beretvált aggastyánokat szerződtet, akik a parkokban csokoládét osztogatnak a gye­rekek között és megkérdik : — Tudjátok-e ki vagyok­­? Én vagyok a jó öreg Lincoln V. Boshkovich apó. Végrendeletében meghagyja, hogy porhüvelyét szürke da­­rócba burkolva adják át az enyészetnek a floridai mau­zó­­leumban, de szivét platina­­nyíllal átszúrva és bebalzsa­mozva dobják a S­indwich­­szigetektől ezerkétszáz mért­­földre keletre a tengerbe, ott, ahol a legmélyebb.­­Azt mondják, hogy amikor az egyik nagy hollywoodi stú­dióban a felvételi szünetben megtudták halála hírét, Norma Shearer hangosan felzokogott. A kalaposnő: „Ez a kalap még senkinek sem állt olyan jól, mint a mé­ltóságos asszonynak, no és profilból. . . Isteni!” 3. A mama : „Hert én már nagyon sok min­dent hallottam, de egyet mondhatok, az én lányom nem olyan ..." 2. Fényképésznél: „Engem már rengetegen fényké­­peztek, de még sen­ki sem tudott jó felvételt rólam . . 4. Gyerekek: „Az én apukám a spanyol király, csak nem szabad róla beszélni . . mnaA AlífElHílT 'l nne/f 'Oé _ 1

Next