Színház, 1948 (4. évfolyam, 1-33. szám)
1948-05-11 / 20. szám
II „Simone Boccanegra“ új Hszereplőkkel Vasárnap este a fölújított „Simone Boccanegra“ muzsikáját fiatal kermester, Varga Pál elevenítette meg. A hangszíneknek ez a gazdag fantáziával megáldott szerelmese, a nagy és bő muzsikustemperamentumok közé tartozik. Eleven életté forrósodik benne Verdi elemi erejű drámaisága, fellobognak a partitúra káprázatos színei és ugyanakkor megvilágosodnak a drámai mondanivalók is Az instrumentális hatásokat felfokozza, kivirágoztatja, de — soha, egy pillanatra sem felejti el, hogy — énekeseket kísér a zenekara! A címszerep új megszemélyesítője, Jámbor László, a legszebb pillanatokat szerezte számunkra! A plebejus-doge nemes rezignációját, férfias melanchóliáját, bölcs méltóságot sugárzó alakját dúsan zengő baritonjának borongó csellóbfogásával idézte elénk s e megindító Verdialak lelki portréját gazdagon színezte. A finoman rajzolt frázisok remeklésével a belső izgalom megrázó képét s az emberi tragikum elemi erejű kifejezését tudta visszaadni Az éneknek és az alakításnak, a kifejezésnek és az átélésnek klasszikus összhangja az, amivela fiatal művész megajándékozott bennünket ez estén! Vargha Lívia szárnyaló szopránjának éterikus tisztasága és szikrázó csillagfénye alakításának megindító bájossága és nőiessége, drámaisága és meggyőző ereje elragadó. Az új Adomo, Simándy József, szép színű tenorjának hajlékony instrumentumát egyre fejlődő formaérzékkel hajlítja az érzelmek és szenvedélyek, a gondolatok és lelkiállapotok ideális kifejező eszközévé. A három új főszereplőről kell most szólanunk, ez a tisztünk, ez a feladatunk, de nem tudunk ellentállni a kísértésnek, hogy az együttes régi ékességéről, a hozzánk visszatért Székely Mihályról meg ne emlékezzünk! Basszusának zengése mint bűvös kupola borul fölélik, hatalmába ejt és megigéz! Ám ez a tündöklő férfihang egy pillanatig sem tetszeleg önmaga szépségében, a művész nem alacsonyodik virtuózzá. Fiesco komor drámai profilját oly erőteljesen és beszédesen rajzolja elénk az énekművészet és alakítás eszközeivel, ahogyan költők álmait és álomalakjait még kevesen keltették életre, akár a próza realitásában, akár az operaszínpad zengő teljességében! Fodor János világraszóló szépségű baritonja, ez a titokzatos varázsú istenadomány, ez estén újra elkápráztatott bennünket. A szenvedély démonaitól megszállott s a gonoszság örvényeibe szédülő Paolo sötéten színezett, nyugtalan alakját perig sugallatos erővel idézte elénk az éneknek és az alakításnak, a döbbenetes emberábrázolásnak és a zengő kifejezésnek ez a mestere! B. I. VIZVÁRY MARISKA ÖTVENÉVES JUBILEUMA Ritkán látott bensőséges ünnepség keretében ülte meg vasárnap este a Nemzeti Színház és közönsége Vizváry Mariska ötvenéves színészi jubileumát. Megható látvány volt az ünnepi fényárban úszó színpad jobbszélére állított emelvényen Vizváry Mariska, őszen és mégis fiatalon, körülötte félkörben mindenki, aki csak számít a színház tájékán, csillogó szemekkel, könnyes derűvel. A kultuszkormány üdvözletét Bóka László államtitkár tolmácsolta, majd Major Tamás igazgató a színház, Bajor Gizi és Bartos Gyula a kollégák, Jákó Pál a színészszakszervezet, Kelle Pál a kritikusok, Földes Imre a színpadi szerzők nevében köszöntötte az ünnepelttel A műszakiak, a nyugdíjas színészek, a Színművészeti Főiskola szónokai után dr Szalnoky Viktor az Operaés a Nemzeti Színház, örökös tagjai nevében fejezte ki jókívánságait. A megható ünnepség után Vizváry Marikka nagyatyjának, Szigethy Józsefnek „Rang és mód“ című darabját mutatták be ünnepi előadásban. Különösen az öreg házaspárt játszó Vizváry Mariskának és Bartos Gyulának volt nagy sikere. Rajtuk kívül Major Tamás, Ujlaky László, Lukács Margit, Ory Magda, Tompa Sándor, Bihary József, Gőzön Gyula és Létay Klári alakítottak egy (Weltes felv.) » *VI*triy Mariska és Birtos Gyula » „Rang és mié" főszerepeiben A jubiláns virágai közt egyfémes, birsalma illatú karakte figurát