Színházi Élet, 1913. november 2–9. (2. évfolyam, 36. szám)
1913-11-02 / 36. szám
II. évfolyam. 1913. november 2-től november 9-ig. 36. szám. Előfizetési árak : Budapest és vidékre Egész évre 8.— kor. Félévre 4.70 « Negyedévre 2.40 « Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség és Egyes számára : Budapesten 20 fillér. Vidéken 24 f. A Máv. pályaudvarain 30 fill. SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. „Katonadolog, katonadolog Asszonynép után futkosni... A kis gózon énekli ezt a meleg, lendületes, s a végén finoman elhaló áriát, amely most, amikor ezt a cikket írom, még mindég a fülemben muzsikál. A magyar szeriőz dalköltésnek valóságos gyöngye ez a refrén és bizton hiszem, hogy az évenként változó melódiák közül ez az egy nagyon sokáig meg fog maradni, erőteljes argumentumául annak, hogy tulajdonképpen két Zerkovitz van. Az egyik, aki bámulatos érzékkel tudja összehangolni a divatot a maga tehetségével; a másik, aki már a divat fölött áll és l'art pour l'art szólaltatja meg a lelkében élő melódiákat. A két Zerkovitz azért jó barátságban maradt, mert mindaz, ami a tiszavirág-életű kuplénak erénye: a dallamosság és a forma kereksége megvan az operett-muzsikában is, de párosítva a művészet komolyságával. És a két Zerkovitz végig játszik egymással az egész mesteri kézzel fölépített partitúrán; a finálék hatalmas szárnyalásából pajkosan előbuvik egy-egy csintalan és elmés motívum, majd egy lágy, szentimentális dallam. De ne siessük el e kis méltatást, maradjunk meg a dolgok rendjénél. * Ezerkilencszáztizenhárom egyike a legszomorúbb esztendőknek. Emlékezzünk csak vissza januárius havára, amikor mohón faltuk az estilapokat a kávéházak mélyén mikor vonulunk be az impertinens Szerbiába? S aztán egymásután jöttek a többi csapások. Lenn a Balkánon ölre mentek a haragos kis államok, mialatt hazánkból kivonult a külföldi tőke és itt neves vállalatok buktak sorra. Külügyi politikánk csődöt mondott, s idehaza a bús hazafiak összemarakodtak, csakugyan Lukács-e az Európának vájjon nevezett földrész legnagyobb panamistája? Miután pedig ez is bizonyítást nyert, sőt újólag a haragvó kedélyek lángját magasra szította a margitszigeti botrány, a Népopera úgy érezte, hogy neki kell a megnyugtató végszót beledobni a közhangulatba, s azt mondta: Katonadolog! És a Népoperának igaza volt. Mert amikor itt minden szomorú körülöttünk és ez az élet, ahogy van, csupa gyászszegélyes szenzációt kínál, legyen legalább egy szép, harmonikus, kedves esténk, mikor is pártállásunk szerint felejtjük Tiszát, vagy megbocsájtunk Károlyi Mihálynak és anyagi helyzetünk szerint nem neheztelünk, amiért a kegyetlen hitelezők a csődbíróságot keresték meg ellenünk. Egyszerűen azt mondjuk: — Katonadolog! Mindent elveszthetünk, de Zerkovitz nem vesztette el talentumát, kiadóhivatal : Eötvös utca 31. Telefon 133—98.