Színházi Élet, 1917. január 7–14. (6. évfolyam, 2. szám)

1917-01-07 / 2. szám

13 oldal SZÍNHÁZI ÉLET Hegedűs beszélni tanit. Hegedűs Gyula, csengetett a szoba* lánynak. - Parancsol? - Fi lapokat kérem. Megelégedéssel futotta át az ujsá* gokat. A szinházi rovatokban, minde* nütt, feltűnő helyen ott a bir. HEGEDŰS GYULA, az országos nevü kitűnő szi­­nész, minden délután 3-5 között lakásán beszélni tan­ult. Az emberek tanuljanak beszélni, mondta magában, de erélyesen, a leg­­ragyogóbb magyar színész. Az em­­berek dugjanak éles kavicsot a nyel­­vük alá, vagy keressenek fel engem, három és öt között. Tanulják meg, hogy nincs csak és még kevésbbé vannak tüirkék, nincsenek kacsák és sohasem voltak matykák. Ne gondol­­juk, hogy velünk szemben álló ember* társunk, hervadó virág és ezért ne fecskendezzünk beszéd közben. És ne énekeljünk, hiszen nem vagyunk bős* szerelmesek. Tanuljatok beszélni em*­bertársaim... E pillanatban csengettek. - Valaki jön. A szobalány be sem jelenthette, már beperdült a gondos, ízléstelenség* gel öltözött hölgy a szobába és teli tüdővel, kezdte harsogni: - O Mester! Szó nem tudná leírni, toll nem tudná elmondani boldogsá* gomat, hogy végre szemtől szembe lehetek drága Mesterrel. Bemutatkozni ugy­e­bár felesleges, hiszen bizonyára régen ismer. Vaczolai Stignicz báróné, bal kettes páholy, de nem valami uj háborús báróság, istenbe mentsen már több mint tiz éve vettük, de olcsón, mondom drága Mester bizonyára jól ismer, hiszen olyan sokszor játszott direkt nekem, bele a balkettes pá* bolyba... - De kérem - tiltakozott Hege* düs - és rémülettel jártatta végig tekintetét a szivárvány színekben öl* tözött hölgy marcona termetén... - Tudom, hogy ismer kedves Mester - hadart tovább a marcona matróna - és a babarcai Gimesné meg is pukkadt ezért. Ők a jobb ket* tesben vannak. De kiválóságod hamar kitalálta, hogy csak olyan háború flanc az övék és még­hozzá, micsoda csa* ládi botrányok vannak náluk. - Azt hiszem, mégsem - próbál* kozott a művész. De hiába való volt minden igye* kezet. Az idegen hölgy diadalmasan harsogta : - Képzelje, három éve volt egy barátja. És megcsalta. Persze a Ka­ csora ezt nem tűrte és a Bux doktort beadta a férjnek. Képzelje mi történt. A férj megpofozta Kacsorát, minek avatkozik bele az ő dolgaiba. Kacso­­rával tegnap találkoztam a Belvárosba, ép ruhát mentem rendelni. Tudja ked­ves Mester, milyen ruhám van, alul semmi, fölül semmi, középen azonban gyönyörű, képzeljen el sok csipkét és azon... A művész e pillanatban nagy len­dülettel, minden hadarást túlkiabálva a következő kérdést harsogta az ide­gen hölgy felé: - Az istenért! Nem mondaná meg végre, hogy mért jött? Az idegen nő a világ legbájosabb hangján csicseregte a választ: - Kedves Mester, az újságban ol­­vastam, hogy beszélni tanít. Könyör*­göm, tanítson meg­ beszélni! Szenes ember. 90T- BÉCSI MODELLEK = legfinomabb kivitelben = kosztümök, köppenyek, ruhák blúzok és pongyolák :­: Paksyné, Váczi-utca 57., II. 9. Bécsi blus,^pongyola modellek KRAUSZ MIKSÁNÉNÁL Erzsébet-körut 8. sz. I. emelet 5. Péterffy Erzsébet okleveles tánczmesternő uj tánc-intézete IV», Vácisi-uto25 a £»• sz. alatt megnyílt. — Felnőtt és gyermekcsoportok. — Kizárólag az előkelő körök részére. Értekezés egész nap

Next