Színházi Élet, 1918. április 7–14. (7. évfolyam, 15. szám)
1918-04-07 / 15. szám
10. olvas ó mozgás a filmen Milyen jó dolga van a színésznőnek színpadon? Kénye-kedve szerint járhat ide-a oda, gesztikulálhat, elmehet a színpad legvégére, hogy onnan jöjjön ismét elő, szabad folyást engedhet temperamentuma, ábrázolt érzelmei mozgásban való kitöréseinek. A mozinál örökös cenzúra alatt áll az ember. A gép felvevőképessége szűk határokat szab a mozgásnak, vigyázni kell, hogy valahogy ki ne lépjen az ember a semleges zónába a keretből és minduntalan felhangzik a rendező intő figyelmeztetése: — Tessék a keretben maradni! Kellő gyakorlattal megszokja ezt is az ember. Annál nehezebb a mozgásoknak a felvevő géphez való illesztése. A moziszínésznő ugyanis nem úgy mozog a felvételkor, ahogyan színpadon mozogna, mert a felvevő filmszalag ugrásai a visszaadásnál a mozgás folytonosságát nem tüntetnék fel. A filmszínésznő mozgásaiban bizonyos darabosságnak kell lennie, hogy így hozzáilleszkedjenek a filmszalag ugrásaihoz. Ezért nem is szabad a felvételkor nagyon finom, minuciózus gondossággal kidolgozott mozdulatokat alkalmazni. Az eredeti mozdulat nagyvonalú legyen, hogy annál finomabban hasson a visszaadásnál. A legnehezebb a filmjátszásnál a járás. Nagyon kevés művésznő van, aki helyesen jár a filmen. A legtöbbnél valami furcsa, imbolygó lebegést láthatunk, amely minden inkább, mintsem járás. Hogy a mozi vásznán természetes járással jelenjük meg, bizonyos természetellenes járást kell végeznünk a felvételkor, vagyis a megfordítottját kell csinálni a dolognak. Hozzá kell szokni a moziszínésznőnek ahhoz is, hogy kis helyen mozogjon a felvételkor. A laikus közönség nem is hiszi, milyen kicsi a valóságban az a hatalmasnak látszó terem, amelyben a mozidarab egy jelenete lejátszódik! Az alapfeltétel a mozizásnál mindig kevés, kis ílendülésű, de kifejező, plasztikus mozgás. Aki ezt megszívleli, az jól fog járni a moziban. B. Marton Erzsi: Magasra szökken s táguló határ felett belát távol világokat. Más országokban filmet zúg a gép. Berregve szép erdélyi tájat ont. S a tájban őt. És nézik: Ó, be szép! Milyen magyar! — mondjuk mi rá viszont. Harsányi. Zsolti rr I r«TiiTiAiT é riffi^T^m^luni^T^ n M masina meg én mikor először voltam moziban, már szerelmes voltam a moziba. Mikor először játszottam az ördöngös masina előtt, jobban drukkoltam, mint mikor először léptem színpadra. A színpadon biztatóan mosolygó arcok vettek körül, én beszélhettem és hozzám beszéltek, az első mozifelvételnél a gép csak kattogott, kattogott, de egyetlen bátorító vagy elismerő szava sem volt hozzám. Nyugodtan dolgozott a gép és borzasztóan imponált nekem, nagy fölényben volt velem szemben, én mindent rosszul csinálhattam, ő, a gép nem csinálhatott rosszul semmit. Ha én egy rossz grimaszt vágytam, ő, a gép észrevette és megörökítette és még csak meg sem dorgált miatta. Nagy előny volt ez és kezdetben nagyon nyugtalanított engem, de azután csak» hamar szépen összebarátkoztunk ketten: a masina és az ember. És azóta nagyon szeretjük egymást, én legalább nagyon szeretem ezt a komoly és őszinte masinát és mert néhány fölvételen nagyon szép fiú vagyok, azt hiszem, ő is szeret engem. Rátkai Márton. A » tit I BERKY LILI Kincses Kolozsvár ódon házas, öblös kapuk, Szamos, Mátyáss szobor. — Egy ifjú nőt látunk itt játszani. Hol víg a filmen, hol meg haldokol. Történelemben elbújt vén madár: Korvin holló most szárnyat bontogat, SZÍNHÁZI ÉLET