Színházi Élet, 1918. május 12–19. (7. évfolyam, 20. szám)

1918-05-12 / 20. szám

VII. évfolyam. 1918 május 12«től május 19«ig ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel: Budapesten és vidéken Brész évre . 32.— K Félévre . . 16.50 K Negyedévre . 8.50 K «M» Simili ÉLET Egy szám­ára : Budapesten OÍ­ és vidéken 60 fillér ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.­sora 1 korona Szerkesztőség: Erzsébet-körút 24 Telefon 34-97 Kiadó avatal: Erzséb­et-körút 29 Telefon 74-66 BERLIN ^ 20. szám Az ifjúkor emlékei Párisról zenél­­nek. Páris élt sokáig az­rók, festők, zenészek képzeletében, mint a szív fiatal majálisa. Nemcsak az élet fe­­lejthetetlen színeit, vissza nem térő ragyogását, nevetését, bolondos éjsza­­káit hozták onnan magukkal, hanem az első művészi impressziókat is, me­­lyek döntők maradnak és rendszerint érvényesek az egész életre. A mielőt­­tünk járó generációt Páris vezette, mint egy világítótorony. Csak ezelőtt tiz-tizenöt évvel kezdtek a fiatalok máshol is szétnézni. Ifjúságomat Ber­­linben töltöttem. Úgy mentem oda, mint egy vándor« diák, aki még Pestet is alig ismerte. Pest szinte csak átutazó állomása volt furcsa életemnek. Évekig éltem azután és dolgoztam Berlinben és csak ké­­sőbb lettem hozzá hűtlen, mikor mint« ha egy titokzatos ösztön hajszolt vol«­na, hogy bejárjam s megnézzem a há­­ború előtti világot, mely most olyan« nak tűnik fel, mint egy elsülyedt álom« ország. Megtorpedózták és tenger alá merítették a mi régi Európánkat, mely«­ben szabadon jártunk«keltünk, gyere« kes gondokkal és múló bánatokkal, mert nem tudtunk eléggé örülni an­­nak, amink volt, amivel bírtunk s ami sohase tér többet vissza — legalább a mi életünkbe nem. Minket elintéz­­tek. Berlin azonban megmaradt nekünk. Hat év után most láttam megint vi­­szont és ez a tavaszi viszontlátás az írta : LENGYEL MENYHÉRT emlékek egész erdejét zúgatta meg bennem. Mindenekelőtt néhány szó a városról. Hallatlan rendben van, tisz­­ta, kimosott, szilárd és megingatha­­­­tatlan. Óriási, de pontosan szabályo­­zott élete kissé vérszegény lett, mert az autóbuszok, automobilok és kocsik ezrei eltűntek a forgalomból s a Fried­­richstrassén, meg a Potsdamer Plat­ zon, mely azelőtt forgalom dolgában szinte már felülmúlta a londoni Pic«­cadilly és a Place de l'Opera emberi zuhatagát — rideg nyomot hagyott a háború — gyérültek és ritkultak a sorok, de a város nem beteg, szívvé ́­rése egyenletes és rithmikus — nem kell itt csak a békének félesztendeje és visszatér minden pirosság és min­­den élet. Berlinen távolról sincsenek a romlásnak és kopásnak azok az ijesztő nyomai, amelyek Pesten és különösen Bécsen látszanak. Ez a külső kép — a belső még biz­­tatóbb. Színházról és művészetről be­­szélek, mert engemet és talán azokat is, akik e sorokat olvassák, ez érde­­kel legjobban. Gyengülésről, vissza« esésről természetesen szó sincs — a konjunktura ott is hatalmasan dolgo«­zik. Azonban milyen más a pesti és a berlini konjunktura — eredményei« ben. Pesten a konjunktura arra volt jó, hogy nem várt s nem sejtett sike«­rekhez juttasson oly dolgokat, melyek« nek a békében semmi, vagy kevés chanceuk lett volna, — elmosta a kü«­lönbséget a jó és rossz közt, — szín«

Next