Színházi Élet, 1918. július 21–28. (7. évfolyam, 29. szám)
1918-07-21 / 29. szám
1 "1 SZÍNHÁZI ÉLET 2. oldal csilága: — hát szünetlen kutat. Mindene a színpad. Bálványa és szolgája: — ő a színpadnak, a színpad neki engedelmeskedik. Egy pályán ez a kis elégülés és az öröm teteje. Mások foglalkoznak, kénytelenek törődni az olyan bolondsággal is, amilyen, te* szem, ez a világháború. Amikor Ivánfi egy dráma hatásaihoz a színt szereli, előtte, mögötte, alatta és fölötte ezen a kerek világon nincs semmi, csak ez a dráma és ez a szín. Sok olyan rendező van, aki lett. ő rendes zőnek született. Benne minden hit és minden rajongás, minden energia és minden készültség, minden munka és minden odaadás egy illúzió szolgála* tában van: — hogy a nézők sokasá* gának szemében ugyanaz a köny ég* jen és ugyanaz a mosoly fürödjék, amely égette és simogatta őt, amíg a deszkákon egy álomjáték életrekelté* sén dolgozott. Csodálatos hallani, hogy akik a maguk gyakran konkrét céljai dolgában másokat bizonytalanságban tudnak tartani, komoly és reális emberek. Az ilyen Ivánfi pedig, aki festett vásznak közé erőszakolja nem is a valóságot, de magát az igazságot, a menthetetlen idealista. Igaz, amazoké a pénz. Ivánfié a fesszék. De legalább a distukcióban legyen a mi oldalunkon az igazság. Csak azért is mi vagyunk a reálisak. Emberek százezrei és milliói kíváncsiak az Ivánfi munkájára. A maszokéra nem kíváncsi más, csak az adóhivatal. Az első színházi engedélyt I. Lipót királytól nyeri a magyar színészet, melylyel megen*gedte, hogy 1696461 Felvinczy György kolozssvári polgár (iskolaszektor, majd alszolgabiró) színtársulatot szervezhessen. Kísérletéről azon*ban néhány szinmüvén kivül nem maradt nyoma és csak annyit tudunk, hogy a szín* padja a háztető alatti része, a „biu" volt s a közönség az utcáról nézte az előadást. Ivánfi Jenő a jubilál Színházi Élet mai vezércikkeiben, melyet Braun Sándor, A Nap főszerkesztője írt Ivánfi Jenőről, érdekes leleplezés van: most van huszonöt esztendeje, hogy Ivánfi a Nemzeti Színház tagjai sorába lépett. A kiváló művész és rendező titkolta ezt a jubileumot, egyrészt fiatalabbnak érezte magát, semhogy ne*gyedszázados fordulót szeretne ünnepelni, másrészt kerülni akarja az ünnepeltetést. Most azonban, hogy Braun Sándor cikke a Színházi Életben kipattantja a titkot, Ivánfi sem térhet ki többé előle, hogy szinház, színészet és közönség ünnepeljék őt e nevezetes alskalomból. A jubiláris színházi est valószinüleg szeptemberben lesz a Nemzeti Színházban. Az első Bánk bábelőadás Kolozsvárt volt 1834. aug. 30-án Egressy Gábor jutalomjáték kára. (Pesten 1839. márc. 23-án volt a premierje.) A BOSNYÁK ZOLTÁN — SÁNDOR ERZSI — GARAMSZEGHY SÁNDOR a balatoni gőzhajó fedélzetén Hirsch fölv-