Színházi Élet, 1919. április 6–12. (8. évfolyam, 14. szám)
1919-04-06 / 14. szám
16 SZÍNHÁZI ELíEK Wilde Salome-ját eleveníti fel, nemcsak egy komoly műrászi tett, hanem egyúttal céltudatos, tüntető programmvallás is. A művészetben nincsenek vallási kérdések és szempontok, nincsenek egyáltalában „erkölcstelen" darabok, csak jó darabok és rossz darabok vannak. És a „Salome" több, mint jó darab. Wilde, a zseniális íróember számára az emberiség átlagos világa nem nyújtott kongeniális anyagot a teremtésre. Ahhoz, hogy egységes kép alakuljon ki fantáziájából, el kellett menekülnie a jelenből, vissza a mítoszba, ahol elementáris szilajságukban törnek ki az individuális erők. A „Salome" jelentősége nem az, ami más drámák örökéletűségét megadja, hogy az emberi szenvedélyek megnyilvánulásai olyan drámai képekben jutnak érzékitésre benne, amelyek mint költői formulák évszázadokon át maradandó érvényességűek lesznek. Ennek a drámának értéke mindenekelőtt az, hogy a legtökéletesebb stílussal, lenyűgözően kifejező módon ábrázol nagy típusokat. Mint valami antik relief állnak benne az egyes alakok abban a plasztikus mozdulatban,amely legjellegzetesebb ténykedéseiket árulja el. Ennek a hatalmas irodalmi és színpadi alkotásnak reprize elé érthetően nagy érdeklődéssel tekint Budapest egész színházi közönsége, különösen pedig az a mai új proletár-publikum, amely a modern világirodalomnak ezt a kimagasló alkotását eddig csak hírből, sőt hírhedtségéből ismerte. A Wilde-drámával egyidejűleg előadásra kerül egy régi, régi magyar darab. A címe : „Karnyóné", a szerzője Csokonai Vitéz Mihály, a „Dorottya" halhatatlan költője. "Csokonai alkotásai között kétségkívül a leggyöngébbek a színművek, darabjai mégis igen figyelemreméltó jelenségei a mi színpadi irodalmunk fejlődésének. A „Karnyóné" a tizennyolcadik század második felében jelzi mér azt az új stílust, amely Kisfaludy Károly vígjátékaiban nyer tökéletesedést, mentes minden idegen hatástól és színpadra viszi azokat a szociális magyar vígjátéki alakokat, amelyek közel száz évig élnek azután a színpadon. Különösen jellegzetes köztük a politizáló tót boltoslegény és és egy szobalány, akiben az első magyar szubrettet kell tisztelnünk. A Vígszínház valóban nemes művészi munkát végez a „Karnyóné" színrehozatalával. Népnevelési szempontból pedig kétségkívül hasznosabbat, mintha megint valami kétes értékű és tartalmú francia bohózattal „kedveskedett" volna. A Madách Színház a legnagyobb sikert várhatja Anatole France Cranquebille című játékától, melynek egy felvonása 3 képre tagozódik. A darab hőse — akár csak a hasoncímű novella is, amelyből készült — az egyszerű és senkinek sem ártó munkás, aki börtönbe és a züllés útjára kerül a rendőrség. bíróság bürokratikus rövid- Lili bárónő SARKADI SÍR GALETTA PÉCHY (Papp felv.)