Színházi Élet, 1919. június 15–21. (8. évfolyam, 24. szám)
1919-06-15 / 24. szám
10 SZÍNHÁZI I.I.RT lem" és a „Csók" költője, nagyon súlyosan megbetegedett. A napokban súlyos műtéten ment keresztül, az orvosai bizakodva néznek a betegség lefolyása elé. Szegény Dóczi. És mit csinál régi, kedvenc betegünk Harzsányi Zsolt ? — Zsolt, hála Istennek, már a biztos javulás útján van. Bár a hosszú betegség erősen megviselte és még gyenge, de reméli, hogy nemsokára már újra munkába foghat. — Majd küldünk neki virágot. És mit csinál Pufi ? — Pufi meggyógyult és a jövő héten fel is lép már a Fővárosi Orfeumban. Remélem, megnézik ? Meg sem látszik rajta, hogy beteg volt, sőt — meghízott is a betegsége alatt. Megyek is fel hozzá — uzsonnázni A viszontlátásra Pál Bednár István A fiatal magyar portréfestők között gyorsan és érdemesen jutott fémjelzett névhez Bednár István. Arcképei, aktjai és figurális vásznai, melyeken az ecsetkezelés eleganciája mellett nagy a formakészség és biztos a pikturális meglátás, sok sikert aratott különböző tárlatokon és nagy becsülést szereztek a fiatal festőnek, aki rövid időn belül került a sokat emlegetett portréművészek sorába. Bednár István divatba jött és a Bednár-portrék ugyanolyan népszerűségnek örvendenek, mint régente azokéi, a akiket „mester"-nek titulált, nyárspolgári közvélemény. Sok év gyümölcsöző munkájából most kollektív kiállítást rendez az ifjú festő. A kiállítás, mely előreláthatóan nagy meglepetéssel fog szolgálni a művészet magyar barátainak, felöleli Bednár egész termelését és meggyőzően számol be arról a nagy fejlődési útról, amit ez a fiatal művész rövid idő alatt megtett. A Bednárkiállítás elé őszinte nagy érdeklődéssel tekintenek mindazok, akik már régen megjósolták a fiatal művész tehetségének legszebb kibontakozását és mi, akik ismerjük a fiatal művész produktív képességeit, elárulhatjuk, hogy a közönség várakozásaiban nem fog csalódni. BEDNÁR ISTVÁN