Színházi Élet, 1919. szeptember 7–13. (8. évfolyam, 31-32. szám)
1919-09-07 / 31-32. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 3 Budapest színházváros Irta : SZÁSZ ZOLTÁN Most, hogy romjainkról és gyászainkról egyrészt s reményeinkből és megmaradt javainkról másrészt mérleget kell csinálnunk, fokozott varázzsal és megingathatatlan bizalmat ébresztő virulással kínálkozik borongó lelkünk elé az ország fővárosa : Budapest. Mert még úgy és ahogy most jelentkezik : kopottan, kifosztottan, letörten, egy rettenetes ötéves háború s egy szörnyű négyhónapos rémuralom összes elszegényitő és lealázó nyomaival ábrázatán, még így is viruló, varázsos, még így is a nagyrahivatottság bélyegét viseli magán. Ha minden elveszett volna — pedig nem veszett el minden ! — s ez a város megmaradt volna, akkor is egy uj Noé bárkáját birnánk benne, mely a nagysághoz és viruláshoz szükséges feltételeket át tudta menteni az özönvizén. Néhány hét és az élet megindul benne; a szép, Rezsgő élet, mely a régi Festet felejthetetlenné tette mindenki számára, aki néhány órát is töltött benne. Fel a szívvel tehát ! Amig egy ilyen városunk van, addig nem hanyatolhatunk valami tenyészéletet élő parasztállammá, addig a kultúra legfrissebb rezzenései nem fognak vibrálni a magyar levegőben. Budapest színházi város volt ezelőtt is ; azt hiszem ezentúl fokozott mértékben reá fogja vetni magát erre az iparágra és a szellemi termelés e formájára. Azok, akik azt hiszik, hogy az ország megkisebbítése és elszegényedése folytán Budapest egész élete s így színházi élete lanyhulni fog, túl egyszerűen nézik a dolgokat s ép azért, azt hiszem, tévednek. Sok minden fog talán változni ebben a városban, egy s más dolog talán vissza is fog fejlődni, sőt talán el is fog tűnni, de kettő minden bizonnyal meg fog maradni : először is a lakosság, az emberanyag nagy termékenysége színészekben, másodszor pedig ugyancsak a lakosság nagy hajlama a színházba járásra. Minden megvan tehát arra, amit közgazdasági nyelven telephely-indikációnak neveznek s amit egyszerűbben úgy lehet kifejezni, hogy a színházi élet számára Budapesten nagyon kedvezők a feltételek. Nem akarom most részletezni, hogy Budapesten s általában Magyarországon miért terem annyi színésztehetség s most azt se ismétlem részletesen, amit itt annyiszor kifejtettem, hogy, fájdalom, e nagy tehetségtermés nem válik a színházi kultúra tökéletlensége folytán valójában jó színésszé — elég rámutatni arra, hogy a külföldi s főleg német színpadokon mennyi magyar származású nagyság szerepel. Dőreség volna tehát, hogyha a búzában, a borban, a gyümölcsben, a veteményben, a lóban, a baromfiban való kiválóság mellett színészi tehetségbe is gazdagnak maradó Magyarország, ezt a kincsét ne értékesítenők. Különben is mulatóvárosnak Budapest minden áron megmarad. Földrajzi helyzetét semmiféle béketárgyalás meg nem változtathatja. Még ha ipari góc nem is lesz, kereskedelmi iFJ. ÁBRÁNYI EMIL a Nemzeti Operaház új igazgatója