Színházi Élet, 1921. február 13–19. (10. évfolyam, 7. szám)
1921-02-13 / 7. szám
12 . SZÍNHÁZI ÉLET egyszer csak ott volt és szolgálatkészen segített az előforduló munkákban. Most már szép fizetése van Schwartz Sándornak és tizenhárom éves korára a színház kedvencévé nőtte ki magát. Különösen a kóristanők szeretik nagyon Sándort, aki már néma szerepeket is játszik. Meginterjúvoljuk. — Még nem tudom, hogy színész leszek-e — válaszol hosszas megfontolás után gondterhelt arccal. — Az egész attól függ, hogy a lakóinak életem társadalmi körülményei. Ha a művészi pályát választom, minden esetre bonvivánt szeretnék lenni, mert az mindig frakkban van a színpadon és szerelmesek bele a nők. Tiborka: A Magyar Színház tőszomszédságéban földszintes sárga ház áll az Izabella-téren. Az Unió színházak díszlettára és díszletfestő műhelye van itt elhelyezve, ide kell jönnünk, hogy megtaláljuk Tiborkát a Magyar Színház gyerekét. Tiborka, Zeigerschmiedt fődíszletezőnek a fia. Négy éves, kékszemű szőke fiú, a műhelyben akadunk rá, ahol a hatalmas ecsetekkel mázoló festők mellett ő is díszletet fest egy parányi kis pemzlivel. Nagyon nehéz nyilatkozatra bírni, szerencsére nemsokára megérkezik a mamája, aki beülteti egy hintalóba és interjút ad helyette. — Bizony Tiborkát nagyon dédelgetik a színházba. Minden nap átsétál Szakmány bácsihoz a portáshoz, ilyenkor aztán majd agyon ölelgetik, szorongatják a művésznők. Legjobban a Törzsné szereti, meg a Szilágyi Rózsi. Az ő kedvenc színésznője azonban a Sárvay Rózsi, akit a múlt vasárnap megnézett a »Kis Lord"-ban. Különben zenész "akar lenni, mikor egyedül van órák hosszát eldirigál a kezével és énekel hozzá. Nagyon szép hangja van. Énekelj valamit Tiborka a bácsinak ! Tiborka selypítve pöszén énekel: Fehér rózsa, őszi rózsa Kihajlott az útra.... Mikor elkészül róla a felvétel, odamegy a fotográfus elé és illedelmesen meghajtja magát : — Kézit csókolom, köszönöm, hogy lefényképezett. Mondja meg a nyuszinak, ne felejtsen el hozni a húsvétra egy trombitát— Miért éppen trombitát ? — Mert abba nagyobbat lehet fújni mint a hegedűbe ! Aki Dosztojevszkit olvas. Ha a Revü Színház színpadi folyosójára belép az ember, az ajtóban egy szimpatikus fiatalember ugrik elébe, aki irgalmatlanul leigazoltatja. A szimpatikus fiatalember a Berger, a Revü Színház kedvence. Ami életkorát illeti nem is olyan gyerek, tizenhét éves, de kedvencnek aztán igazán kedvenc. A Revü művészei valósággal kényeztetik Bergert, akinek keskeny birodalma, az öltöző kis előtere, állandóan csinos karhölgyekbe van tele. A "karhölgyek direkt a Berger kedvéért korzóznak a folyosón, de a szigorú Berger figyelembe sem veszi őket. Berger csak ül kis négyszögletes asztalánál és Dosztojevszkit olvas. Nem adja alább. — Nem ,életcélom itt maradni. Reggel nyálctól este nyolcig kell itt ülnöm a kapuban, alig tudok valamit olvasni, mert ha hazamegyek otthon nincs világítás. Hogy a színészek szeretnek nem csodálom, egész fizetésemet gyufára költöm, hogy rendesen kiszolgálhassam őket. Megkérdezzük Bergert mi akar lenni ha „nagy" lesz. Lesüti a szemét, elpirul, akadozva mondja •Schwartz Sándor a Városi Színház kedvence (Papp felv.)