Színházi Élet, 1921. június 12–18. (10. évfolyam, 24. szám)
1921-06-12 / 24. szám
26 SZÍNHÁZI ÉLET kulesz = kocsi matild = konflista harmonika = börtárca tele gyertya , szurony pénzzel lilázni , nézni brill = diadém tulaj = tulajdonos jó benne Külön nagyon megfelel szenzációja az előadásnak Pallay Anna szereplése. Az Operaház európai hírességű primaballerinája, most lép fel először olyan darabban, ahol nemcsak táncol, de énekel és játszik is. És ugyanolyan szenzáció az éneklése, játéka, mint amilyen szenzációs minden táncszáma A férfi főszereplő Dénes Oszkár, a Színházi Élet amerikai délutánján tűnt fel, mint elsőrendű táncoskomikus. A Royal Orfeum direktorai is itt látták először és azonnal szerződtetési ajánlatot tettek neki. Dénes, akit a publikum már jól ismer a filmről, elfogadta a szerződést, amit nem is bánt meg, mert Hohem Frici szerepében jelentős, nagy sikert aratott Dezsőffy-vel együtt minden jelenetüket tapssal honorálja a közönség. Rakodczay Pál | Egy híres színigazgató halt meg Szentendrén, teljesen elhagyatva, elfeledve. Rakodczay bácsi — a Shakespeare-imádó. A piai kor fiataljai nem ismerték, a régiek már elfeledték a nevét. Pedig valamikor sokat jelentett a Rakodczay-név. Jelentette a művészet imádását, feláldozását ifjúságának, törekvésének, vagyonának. Mert Rakodczay vagyonos emberként indult el. Előbb könyvkereskedő lesz, mert imádja a betűket, de többet akar: színésszé lenni! Mint műkedvelő csakugyan megkezdi a pályát, majd előbb ideiglenes lesz és Shakespeare-ciklussal színigazgató nekivág az országnak és ott is hirdeti a nagy britt költőt, ahol addig merő abszurdumnak látszott az. Nyitra, Szombathely, Zombor meg Kisújszállás színpadán játszotta Shakespearet. Álmaiért feláldozta vagyona jelentékeny részét, József körúti háromemeletes házát és adta a klasszikus műsort — rendületlenül. A nagy harc, kulturálttá tenni a kis városokat, áldozatul kérte energiáját. Abbahagyta a színigazgatást, de tevékeny részt kért az irodalomban. Rengeteg cikket és 20-nál több szakkönyvet irt. Halála előtt 10 nappal meglátogattuk és megbízatásképpen átadtuk neki a színigazgatók tízezer koronás ajándékát. Nagyon hálásan megköszönte szegény. Ezt kaptam Shakespeareért. E. J. A HYMNUSZ. A napokban elkeseredett arccal lépett be Sebestyén Géza a Fészekbe. Amikor megkérdezték tőle, miért van úgy elkeseredve, elmondta, hogy a Budai Színkörben az Apponyi Albert tiszteletére rendezett előadáson borzasztó dolog történt. A „Lili bárónő" volt kitűzve, s a darab előtt egy ódát szavaltak, aztán a zenekar rázendített a Himnuszra — És képzeljék el — mondja elkeseredetten Sebestyén — alig volt pár ember, aki felállt, amikor a nemzet himnuszát játszották. Mindenki nagyon fel volt háborodva. — Hogy történhetett ez meg? — kérdezte Beöthy László. — Hát úgy, hogy csak pár ember volt a színházban. Ki ez? aki kitalálja, megkapja az illető színész autogramos fényképét —elölről. (Rocket felvétel)