Színházi Élet, 1922. február 19–25. (11. évfolyam, 8. szám)
1922-02-19 / 8. szám
36 SZÍNHÁZI ÉLET 36 Fifikus dal A „Fifikus dal"-t Boross Géza énekelte esténkint az Apolló Színpadon olyan hatással, hogy a dal minden sorát nevetés és taps kísérte. Mihály István írta az ötletes dal szövegét, zenét Pallós Tivadar csinált hozzá. Nagyon meg kell dicsérni a pompás szöveget és dallamos muzsikáját. A „Fifikus dal" így hangzik : I Fi-finom hölgyek, fi-finom urak fi-fi-figyelni [tessék, A Fi-firől szól fi-finom nótám, zo-zo-zokon [ne essék : A Fi-fi az egy fi-fidibuszba va való darab [kérem, Fi-fiók Steinhardt pi-pickánsitva opeperetti [téren. Benne levő viccek miatt elpirult ki megirta. A cenzúra megstuccolta, borotválta, lenyírta. Né nézőtéren öltözőkben sok-sok rendőrök ültenek, Kik a fi-fi-fi premiernek befifififityültenek ! Ujjé ! Ujjé ! A fifi, hihihi, a fifi, hihihi ! Ujjé ! _ujjé ! II. A fi-fi-firhang elé kijött nyolc fi-fitos nőcske [bátran, Kö közülük négy me-meztelen volt, má-másik [négy ruhátlan, Nor dic Galetta fi-figuráján nem volt csak egy pe-peplon, A Honthyn volt egy pa-paplan, míg a [Pfujváryn egy se-sezlon. Fátylak közt színpadra libbent ugyszinte [Kerényi, Bokájától-tokájáig kitűntek erényi, Lepedőben sok úr volt ott s meztelen ,annyi nő vele, Hogy tűnődtem, színházba vagyok, avagy agy [gőzfürdőbe be ? Ujjé ! Ujjé ! A fifü ! Hihihü ! A fifü ! Hihihü! [Ujjé ! Ujjé ! III. Fificánkolva Sasarkadi is fifificcelni kezde, Hogy a da-darab díszleteit Márkus László Fi-filagoriák is voltak ott, hol párok [perverzte, [szeretkeztek, Ez he-helyes, de mi-miért hívják ope perettnek [eztet ! ? Hisz igaz, hogy zene is volt benne, meg tánc [is és ének. De kutya se figyelt rája, az kellett a fenének, Fi-figyelmesen fixiroztam sok kis nőt, a fi-fi-fiatalt. Rég nem láttam egy színpadon ennyi dididi-diadalt ! Pfujjé ! Pfujjé ! Hihihuj ! A fifuj ! Hihihuj ! [A fifuj ! Pfujjé ! Pfujjé ! ÉVEK, SZAVAK, Évek hosszú során PERCEK. át működött egy derék, jóravaló színész a Magyar Színháznál, ahol minden igyekezete mellett sem vitte többre, mint hogy közel évtizedes ottműködése után már háromszavas szerepeket is kapott. Az isteni szikra azonban ennek ellenére sem aludt ki benne és így történt, "hogy megunva a fővárosi dicsőséget, színészünk a vidékre került, ahol rohamos gyorsasággal haladt előre művészi pályáján és csakhamar a Tiszántúl egyik legnépszerűbb színésze lett. A legnagyobb és leghálásabb szerepeket játssza, meglolasodott, állandóan dicsőségben úszik és nemrég, egy napon, fist labben és elegánsabban, mint valaha, beállított a Színházi Élet szerkesztőségébe, ahol egyik kollégánkat kereste. Munkatársunk történetesen éppen nem volt még szerkesztőségben. Közölték az előkelő vendéggel, hogy várnia kell kissé, X. úr azonnal itt lesz. — Csak öt szót akarok vele beszélni, — mondta a vendég, — de nem tudom, megvárhatom e ? Igazán itt lesz hamarosan? — Ugyan, kedves uram, — szóalt meg ekkor valaki, — ha a Magyar Színházban tiz évig tudott várni három szóra, várhat még öt percig öt szóre I szerű vállala. . .. . tot alapított . Amster József most Buda. Földes Imre pesten. Plakátot, címkét, díszleteket terveznek és dolgoznak ki adott témára és éppen ezért egyszerűen „Téma" a neve. Alapítói Földes Imre festőművész és Amster József fényképész-mester, mind a ketten régen és jól ismertek a magyar művészi világban és a szakkörökben. A „TÉMA" plakáttervező műterem, ahol Földes mér megkezdte működését, Amster atellierjében van (Erzsébet körút 24). TÉMA: Két lelkes, ötletes magyar művészember egészen uj- YM fR^iW}