Színházi Élet, 1922. április 2–8. (11. évfolyam, 14. szám)

1922-04-02 / 14. szám

SZÍNHÁZI ÉLET 43 .Patkányok" és ,Mikor a rózsa beszél" A nagy német film­gyártás, mely a történelem, a mai modern élet leg­különbözőbb és legérdekesebb megnyilvánulásait derűs és grandió­zus vagy mélységesen megrázó epizódjait tárja a világ elé, a Patkányok-ban olyan tisztán művészi, verista alkotást produkált, amely most télen lázba hozta az egész kon­tinens közönségét. A legkomolyabb folyó­iratok és napilapok kritikusai hasábok­at írtak erről az egyedülálló képről, amely Hauptmann verhadtnak, a világhírű író­nak művéből készült és ugy rendezésben és összjátékban, mint a külvárosi miliő realista részleteiben is tökéletesen méltó a nagy mesterhez. Meséje a következő: Hassenreuter színigazgató kelléktárát, amelyet egy hatalmas Dérkaszárnya har­madik emeletén és padlásán helyezett el, Johnné, egy kőműves felesége őrzi és tartja rendben. Johnnénak is sok baja volt már az élettel. Egyetlen kis­fia meghalt és férje, Paul, elhagyta őt. Nincs, ami egybe­kapcsolná őket. Johnné azonban most ugy érzi, mintha megmozdulna a szive alatt újra az élet és boldogan értesiti erről a férjét, aki Hamburgban dolgozik és onnan írja neki, hogy a szenvedés nehéz órájában ugyan nem lehet mellette, mert az épület még nincsen készen, de vissza fog térni újra a családi otthonba. Mire azonban a levél megérkezik, Johnné szomorúan veszi észre, hogy csalódott és kétségbeesetten várja a férjét. Nehéz helyzetét súlyosbítja az is, hogy fivére Bruno, egy elzüllött csa­vargó, mint már annyiszor, ismét bujkálni kénytelen és hozzájön segítségért. Johnné pedig a padláson rejti el. Ebben a helyzetben mintha az élet sietne segítségére Johnnénak, felkeresi őt Pauline Piperkarcka, egy lengyel cseléd­leány, aki Berlinben szolgálván régóta is­meri Johnnét és elpanaszolja neki, hogy vőlegénye elcsábította őt, aztán nyomtala­nul eltűnt és most ő itt maradt a szégyené­vel. Johnné megvigasztalja a szerencsét­len leányt és elvállalja, hogy a gyermeket magához veszi. Mire Paul Hamburgból megérkezik, ott találja lakásán a kis gyermeket, Pauline csecsemőjét, amelyet azonban Johnne min­denki előtt magáénak vall, hiszen családi boldogsága függ ettől. Pauli­neban azonban felébred az anyai érzés és visszaköveteli Johnnétól a csecsemőt. A szerencsétlen as­­szony először csellel igyekszik kibújni a kötelezettség alól, midőn pedig ez nem si­kerül, Brunot kéri fel, hogy térítse el Pauli­net követelésétől. Bruno mulatni viszi a leányt és borgőzős állapotban igyekszik reá itatni, azonban szóváltás támad közöttük és Bruno megfojtja a lányt. A rendőrség megindítja a nyomozást,­­kinyomozza, hogy Bruno a gyilkos és ugyan­akkor megállapítja a gyilkosság előzményeit i­s, a gyerekcserét és ezzel rombadönti John­nének boldogságát is és a szegény as­­szony leveti magát a harmadik emeletről. Ezt a rohanó cselekményt, minden fe­lesleges cifraságtól mentes, az élet tragé­diájából merített szüzsét olyan színészek keltik valóságra, mint Emil Janiungs, a­­ 111. Henrik, a Madame Dubarry és a többfői diadalmas Lubitsch-film világstárja, vala­mint Lucie Höflich, a németek ünnepelt Márkus Emmája. Jannings az elzüllött Bruno alakjába annyi megdöbbentő való­ságot visz be, a gyilkosságot és az ezt kö­vető lelkitusát olyan mimikával és gesz­tusokkal érzékelteti, hogy az első pillanat­ban el sem tudjuk hinni, hogy ezt a sunyi szwetteres fickót, a mai kor hajótöröttjei,­­és a történelem ragyogó kosztümös, milliók sorsa fölött döntő hőseit ugyanaz az ember­­ játszotta meg. Jannings itteni teljesítménye páratlanul és egyedülállóan dokumentálja a művészi képesség sokoldalúságát.­­ A Star büszke lehet e legújabb monopoljára. A másik kép, az amerikai filmgyártás­­ gyöngye. Mi­kor a rózsa beszél... finom, le­heletszerű, derűs történet, amely csodála­tosan szerves egésszé kerekíti a Kantara programmját. A newyorki Metro-gyár bűbájos starját, Alice Lake-t ismerjük meg a főszerepben, az első felvonás éjszakai hajótörése, a vi­harzó tenger hullámaival küzdő emberek, a bátor halászok mentőakciója fáklyafény­nél felejthetetlen technikai bravúr, majd a csöndes, poétikus parti idillek és a new­yorki társadalmi élet színes forgataga igaz gyönyörűségére szolgálhatnak a közönség­nek.

Next