Színházi Élet, 1922. július 2–8. (11. évfolyam, 27. szám)

1922-07-02 / 27. szám

ÍZI ELET Baccarat és As és­szén­kedveskedik­­ közönségé­nek a Ka­mara. A leg­nagyszerűbb eredeti be­mutatók után a legnagyszerűbb reprizeket h­ozza úgy, hogy állandóan a legköz­kedveltebb darabok vannak műsoron. Leg­közelebbi műsorán, amit szombaton mutat be, színre kerül a Star filmje, a »Baccarat«, am­i nemrégen szédületes sikert aratott. A »Baccarat« régi ismerősünk. Még mielőtt filmre írták volna, már a Vígszínházban játszották Henry Bernstein nagyszabású, izgalmas társadalmi drámáját. Az emberi élet egyik halálos mérge a játékszenvedély, a baccarat. Idegölő, iz­galmas játék. Az arany csöngése meg­szédít, lenyűgöz. Oda köti az embert a bakhoz. Karriereket és életeket tesz tönkre, az arany sárga fénye megsápaszitja az arcot, lenyúzza a bőrt a testről, elsorvaszt, letör. És aki belekezdett, az nem tudja többé otthagyni, nem lehet, az aranynak lehet megszabadulni. Nincs -nincs emberi törvény. Az a bakk .otíng az arany. Az idegek megbomlanak a muzsikától és a szivek megder­mednek a rémült remegéstől. örökös vad, őrült hajsza az újkor bálványa, a Pénz után. Aki nyer, abban megszólal egy halraj, a halántékán kalapál az idegesség: még, még, még! Aki vészít, abban tartlékzik a düh: tovább, tovább, csak azért is, hát­ha.. És nincs megállás. Az életnek v­an egy sokkal nagyobb betegsége is, ami köznapibb ugyan, de tragikusabb: a szerelem. A szerelmes em­ber vadul átgázol minden akadályon, ami útjába kerül, nem gondolkodik csak megy vakon előre, amerre a szíve hajtja, a nyug­talan, fellázadás vére űzi. A »Baccarat«­faan egy szerelmes asszonyról van szó, aki szerelméért mindent feláldoz: családot, be­csületet, vagyont, tisztességet, hogy meg­menthesse a férfit. Nem figyel a világ szavára, az emberekkel nem törődik, mert szeret és csak szeret. A »Baccarat«-ban egymásra talál a f­érfi, akinek a bakk a szenvedélye és a nő, aki végtelenül szeret. Ezeknek a tragédiája a Bernstein-dráma, amely mozin még nagyobb sikert aratott már eddig is, mint színpadon. Mert a mozi olyan helyzeteket is ki tud hozni, amit a színpadon lehetetlen meg­jelenteni. És külön szenzációja a filmnek Fanny Ward főszereplése, aki a legjobb drámai filmszínész­nők egyike. Finom játéka, szu­ Jt­us egyénisége, komoly művészi el­gondolása a szerep minden nehézségét könnyen legyőzi és olyan alakítást nyújt, amilyenre nem igen emlékezünk. A film rendezése pedig valóban nagyszerű. Nem közönséges hatásokat ér el, hanem olyano­kat, amilyent ez a kiváló dráma megérde­mel, amin el kell gondolkodni A »Baccarat« reprize mellett »Az di­cserést fiú« című film is bemutatásra kerül a Kamara új műsorában. A színlap így határozza meg a darabot: »Amerikai tör­ténet az anyai szeretetről és a szerelem javító hatásáról, hat felvonásban.« A Ko­rm­anaez az újdonsága vérbeli amerikai darab. Megvan benne a drámai feszültség, de át van szőve a legbájosabb romantic­á­val, a legfinomabb humorral. Szerepe van benne az elmaradhatatlan intrikusnak, a­mi a­z egész drámai bonyodalmat szövi, aki a jók és becsületesek nyugalmas élete ellen tör, aki pénzének erejével, ami az »üzlet« hazájában a legnagyobb erő, minden go­nosz tervét keresztül viszi. Az igazságot elnyomják, de az igazság a végén mégis csak győz. Az ember alapjában véve jó és tiszta és a félrevezetettek szívesen kikorri­gálják ballépteiket. Ráeszmélnek az aljas intrikára és azonnal megteszik a szükséges intézkedéseket: lehetetlenné teszik azt, aki jóhiszeműségükkel, becsületességükkel vis­­sza akart élni. Jack Pickford „Az­ elcserélt fiú" főszerepében Kamara-színház Korona-film

Next