Színházi Élet, 1923. július 1–7. (12. évfolyam, 27. szám)
1923-07-01 / 27. szám
19 SZÍNHÁZI ÉLET az alsóbb iskolákat, majd Pozsonyban a felsőkereskedelmit. Egy kis indoszkréció : Németh Mária 25 éves. Húszéves korában ment férjhez Grünauer Józsefhez, aki keleti akadémiát végzett, nem mindennapi intelligenciájú férfi , aki nemcsak férje, de felfedezője is. Öt éve, amióta együtt élnek, nagy áldozatok árán tanította a feleségét és mindig bízott tehetségének érvényesülésében. Egy kis fiuk van, József, kétéves. — őt se láttam már három hete — meséli most már nem is a művésznő, hanem az anya — mert három hete éjjelnappal készültem az első fellépésre. Azután elmondja ennek az első debünek érdekes történetét. — Iskoláslánykoromban sokat énekeltem vizsgákon, ünnepélyeken. Pozsonyban a templomban mindig én énekeltem az első szólamot. Az uram aztán taníttatott. László Géza volt a mesterem, ő fedezte fel, hogy végig énekelhetek egy operát. Négy hét előtt jelentkeztünk a Városi Színházban, ahol az Álarcosbál Amáliáját osztották ki. Egy taktust nem soha ebből a énekeltem szerepből és így érthető nyugtalansággal fogadtam. Mindegy, megpróbálkoztam. Háromhetes, szorgalmas tanulás után elkészültem a fárasztó szereppel. Márkus karnagy úr igazán szeretettel foglalkozott velem. Aztán megtanítottak járni a színpadon. Jött a nagy nap — nekem legalább is nagy — és mondhatom nyugodtan léptem a színpadra. Elmondotta még Németh Mária, hogy nem voltak összeköttetései és nem volt protekciója sehol, mégis úgy a sajtó, mint az operai körök a legnagyobb szeretettel fogadták. Még csak ennyit fűzött hozzá az első interjúhoz Németh Mária : — Az első fellépésemnél nem volt lámpalázam, de az első interjúnál van. — No majd könnyebben fog menni a második, a harmadik és a többi. Az első interjúhoz még csak azt fűzzük hozzá, hogy Németh Mária már több kitűnő szerződtetési ajánlatot kapott. P. APOR ILONA a Rózsahegyi-iskola kitűnően végzett növendéke, a vizsgaelőadáson nagy sikert aratott.