Színházi Élet, 1924. augusztus 3–9. (14. évfolyam, 31. szám)
1924-08-03 / 31. szám
64 színházi üilet 64 Siófoknak sohasem volt igazán jó híre. A volt a Balaton lármás, puccos démona, egy festettajkú flörtölő, nappal alvó, éjjel kártyázó, ihaj-csuhajozó, pyjamában illetlenkedő, könnyelmű perszóna, akire a jóizlésű emberek rá sem néztek az utóbbi években Elkerülték messziről, egészen átengedték az új budapestieknek, azoknak, akik Budapest és Bécs között a gyorsvonaton szerezték vagyonukat, a tőzsdebáróknak, grófoknak, hercegeknek, akik kulturálatlan mohóságukkal rávetették magukat a telepre, a strandra és a kaszinóra és habzsolták a Balatont és a szalonokat, mint a kafferek az emberhúst. Ezek az urak, akik tavaly kizárólag repülőgépen érkeztek meg a balatoni fürdőtelepekre, akiknek semmi sem volt elég drága és elég költséges, akik skandalumot csináltak Sommer és Sebesztánál, ha éjfél utánra kifogyott a pár üveg francia pezsgőállomány , akik vagyonokat hagytak ott hajnalra a karcsú kaszinóépületben, hogy aztán reggel rohanjanak vissza Pestre tovább rabolni, ezeké volt Siófok, tavaly, tavalyelőtt és azelőtt , háború utáni romlás utolsó éveiben, ami a kor a maradőröknek állott a világ. Ezek az urak foglalták el az élet összes bástyáit, övék volt a víz, az ég, a levegő, a hotelek, az ételek, az italok, a pénz, övék volt nő, nyáron is prémekben elvesző, égő szájú dög, aki nyafogva szürcsölte a bólét s titokban vakarta a nyakát az opálfényű gyöngysor alatt, mert bőrének szokatlan volt a királyi luxus. Ezek az urak és ezek a hölgyek látogatták meg Siófokot.ezt askedves, szerény és komoly polgári fürdődémont, ki a sikerek és sikkasztók hároméves tobzódása után már az északi tenger legnagyobb fürdődémonaival kezdte összehasonlítani magát és teljesen megfeledkezett azokról a vendégeiről, akik akkor is meglátogathatják, amikor vadonatúj gavallérjai már rég elmerültek a Markó utca — hölgyeik pedig a toloncház jótékony homályában. Ezek a fezérök és az inflációs gazdagok rontották el Siófokot. Ezért is fogadta az idén a polgári látogatót, a munkából élő szerény közvitézt, a sikereknek készült árszabály. És elterjedt az a hír, végig az országon, hogy Siófokon rabolnak, Siófokra nem teheti a lábát az ember, mert a bőrét is lenyúzzák. Lehet, hogy a hírnek ideig-óráig igaza volt. De Védőbeszéd Siófokért Irta: Egyed Zoltán A SIÓFOKI STRANDON Fenyő Emil, Csortos Gyula, Rotschild Lili, Farkas Imre, Kertész Dezső, Rotschild Biri (Nagy lelk.)