Színházi Élet, 1926. április 18–24. (16. évfolyam, 16. szám)
1926-04-18 / 16. szám
46 SZÍNHÁZI ÉLET: Conrad Veidt és — Conrad Veidt a ,,Schellenberg-testvérek" két szerepében Az örök jó és az örök rossz Az egyik Schellenberg dolgozik és becsületes — a másik Schellenberg erkölcstelen, léha és gonosz Filmen a két Schellenberget Conrad Veidt játszotta el A színpad és a film rivalizáló versenyfutása máris különös és meglepő tanulságra vezetett. Általánosságban azt lehet mondani: míg a színpadi siker annál teljesebb, minél kevesebb köze van az igazi, tiszta irodalomhoz, addig a filmsiker titka az irodalom, a közönség legnagyobb Mig része a színházban végigásztja hős irodalmi, de unalmas dikcióit, addig eljutottunk odáig, hogy a moziban nem elégszik meg idegborzoló kalandok rendszertelen és valószínűtlen sorozatával, hanem csak olyan filmet néz meg, amely cselekvényében, tanulságában és végül művészi alakításokban is — irodalmi értékű. * A film vezérei jól tudják ezt és helyes meglátással úgy biztosítják a film irodalmi értékét, hogy elismert írók világsikert aratott regényeit viszik a vászonra. Ezzel két célt is szolgálnak. Megkímélik a nézőt a nagyon gyakran ostoba és banális filmszüzségyártmányoktól, másodszor a regényben kész szcenáriummal rendelkezve, át tudják menteni a filmre ennek szellemét is. Ami pedig már irodalom. # A német filmgyártás, amely minden tekintetben méltó versenytársa rikainak, egymásután az amekészíti regényből írt monumentális filmjeit. A legújabb ilyen filmváltozat Kellermann Bernhardnak, az „Alagút szerzőjének új, de már világsikerű regénye, a „Schellenbergtestvérek". Meg kell állapítani, hogy ez a film a német filmgyártás fordulópontját jelenti, mert talán egyik regény sem alkalmas a mozivászonra annyira, mint Kellermann új regénye és semmilyen más regény nem nyújt annyi kitűnő alkalmat a művészi ••Hi •H •ew