Színházi Élet, 1927. március 10–17. (17. évfolyam, 11. szám)
1927-03-10 / 11. szám
40 SZÍNHÁZI ÉLIT Operettet irt a nagyatádi szolgabíró A Városi Szinház mutatja be az uj operettet, mely hadüzenet a charleston ellen és egyik szereplője: I. Ferenc József A történet Dunántúlon kezdődik. Egy előkelő arisztokrata kastélyában. A gróf Pestről magas vendégeket kapott és egy délután, a hallban, a társaság mulattatására egy jól megtermett, sportruhás fiatalember a zongorához ült és eljátszott három dalt. Jak A pesti vendégek el volragadtatva a produkciótól, a három kis dal az exkluzív társaságban hatalmas sikert aratott. — Ki írta ezeket a dalokat? — hangzott egyszerre többfelől is a kérdés és a fiatalember szerény válasza csak egy szó volt: — Én. . A zongoránál dr. Angyal Ernő nagyatádi szolgabíró ült, aki a pesti vendégjárás idejében véletlenül szintén a kastélyban és a három tartózkodott. dal után sokszor három más kompozíció következett és a társaság a hall örökzöldjei között felfedezett egy új magyar zeneszerzőt. A zeneszerző civilben szolgabíró. Kissé furcsán hangzik az első pillanatban. De ha a gondolattársítás fantázia-paripáján elibünk villan, hogy Farkas Imre miniszteri tanácsos és Fráter Lóránd huszárkapitány, már nem is olyan csodálatos ez a foglalkozás, mint az első pillanatban. A felfedezés után a zeneszerző természetesen már nem maradhatott tovább titokban és a szolgabíró barátai egyenesen azt hirdették mindenfelé, hogy Angyal Ernő személyében egy második Kálmán Imréje van Magyarországnak , és tréfásan el is nevezték nagyatádi komponistát sokorópátkai Kálmánnak. Egyébként közönsége is nemsokára a fölfedezheti Angyal Ernőt. A Városi Szinház elfogadta előadásra Harmath Imre társaságában írott „Csak azért is . . ." című háromfelvonásos operettjét és a Városi Szinház folyosóján beszélgettünk az uj magyar muzsikussal. — Először is azt óhajtom leszögezni, kezdte mosolyogva , hogy nem vagyok naturalista. A Zeneakadémiát a mesterség végeztem és igy technikai részével teljesen tisztában vagyok. A „Csak azért is"-ről érdeklődünk. — Milyen az operett? — Az operett hadüzenet a Charleston ellen, — hangzik az energikus válasz. — A szüzsé a régi jó időkben játszik és külön érdekessége, hogy Ferenc József király személyesen is megjelenik a színpadon. — Egyébként, ahol csak tudok, harcolok a jazz ellen, van egy számom, amelyben egyenesen kifigurázom a charlestont. — Hol dolgozik? — Odahaza, Arádon. —• Persze nyezetben . .. idillikus kör-Nevetve int nemet. — Szállodában lakom, de az ablakban muskátli van... A muskátlin túl a Kossuth-szobrot látom és a szobába beárad a friss falusi levegő édes jó szaga. De sokszor hazaszaladok Csurgóra, az édesapámhoz, aki ott gimnáziumi tanár és a régi kisdiák zongoráján születnek aztán a dalok . . . Pesten nem tudnék zenét szerezni. . . Nekem kell a muzsikához a vidéki miliő . . . — Mikor dolgozik legszívesebben? Meglepő válasz következik: — Legjobban azok a számaim sikerültek, amelyeket egy nagy vidéki mulatozásból hazatérve, hajnalban, mámoros fővel komponáltam . . . — Hogy kapott kedvet a zenéhez? Nyolc éves voltam, amikor édesapám megtanított zongorázni. Tizenöt éves koromban diák-daljátékot.. . irtam egy Szinre is került a csurgói gimnázium matinéján... — Mosolyog. Persze dörgő sikerrel. . . Rengeteg háborús dalt írtam aztán . . . — Melyik az operett slágere .. .? — A „Szó sincs róla . . ." Atádon már a suszterinasok is fütyülik . . . Reméljük, Pesten is fütyülni fogják nemsokára. Dr. Angyal Ernő