Színházi Élet, 1928. december 2–8. (18. évfolyam, 49. szám)
1928-12-02 / 49. szám
2* — SZÍNHÁZI ÉLET „Egy magyar lány élettörténete fesz a darad, amelyben Párizsban játszani fogok" — Kis párizsi interjú Palásthy Irénnel— Párizs, 1928 november Palásthy Irén Párizsba érkezik. Rue Monsigny 2, finom, csendes kis úriszálloda. Az első randevúról csak egy órát késett Palásthy, mert sietett és taxiba ült. Persze, hogy a boulevardok esti forgalmában sokkal később érkezett, mintha gyalog jött volna. Az interjút elhalasztottuk másnapra. Másnap pontos volt Palásthy, azonban Isota párizsi színházigazgató is jelen volt, aki szerződtetni szeretné. (Két helyre is hívják : a Mogador-ba és a Casino de Paris-ba) és szóhoz sem hagyott jutni. Az interjút tehát harmadnapra halasztottuk. Harmadnap azután, hogy két mondatn elfoglaltságát egyszerre bonyolíthassa le — a hírlapi nyilatkozást és a ruhapróbát. — Palásthy Irén megkért, hogy kísérjem el a szabónőjéhez, közben majd elbeszélgetünk. — Képzelje , pár napja jöttem Párizsba és már harmadik hete vagyok itten. Bevásárolni jöttem ide, hiszen amúgy is itt voltam a szomszédban, Londonban. Itt akarnak tartani. Három éve hívnak, hogy játsszam valami revűben, ahol nem kell túl jól tudni franciául. Azt mondja az Isota, hogy ilyen típus nincs, mint én vagyok. Én tudok táncolni, tudok énekelni és nem vagyok öreg. — Elárulom magának : egy francia író, a nevét nem mondhatom meg, darabot ír nekem. Egy magyar kislány élettörténete lesz a darab témája. Szenzációs ! Most Bécsbe megyek revázni , utána vagy Amerika jön, vagy Párizs. Pestre nehéz menni. Csak csavargok mindenfelé. Én amíg fiatal vagyok, addig kicsavargom magam, pénzt gyűjtök, öregedni meg majd szépen hazamegyek. — Különben tudja, hogy Hofmanstahl pantomimet írt a számomra, amit Salzburgban fogok eljátszani Reinhardtnál. Öt év múlva egészen otthagyom az operettet, áttérek az én drámámra , a pantomimre. Harminchárom éves koromban pedig végleg elhagyom a színpadot. Van még hét évem. Én nem hazudok, nem fiatalítom magam, mindenki tudja, hány éves vagyok. — Tudja, olyan ez mint a «kék madár«. Az ember mindig vágyódik valahová. De azután ha ez elmúlik, boldog leszek, ha egy kis faluban is fogok élni, ahol fák és virágok lesznek. H. A. ' fáá f Palásthy Irén Párizsban, kedvenc kiskutyájával, Bigóval