Színházi Élet, 1932. május 8–14. (22. évfolyam, 20. szám)
1932-05-08 / 20. szám
Hiába, tavasz van. A meteorológia tartós felmelegedést jelez és Budapesten két hét óta egyébről sem beszélnek, csak arról a bizonyos csókról, amely lehet, hogy el sem csattant. Talán csak néhány unatkozó honatya fantáziája vetett jobbot a beszűrődő tavasz melegével. De ha már egy kétséges csók ennyire felbolygatta a város hangulatát, időszerű, hogy a magunk részéről megrendezzük a Csók-ankétot. A kérdés lényege: nagyon elítélendő, vagy megengedhető-e a nyilvános csók. És hogy egy kis egyéni fűszert is adjunk ehhez a nemes témához, egyben vizsgára bocsátottuk a csók-ankél szakértőit is. Mondják el, mit tartanak a csókról általában és mi volt a legérdekesebb csókélményük. Ezt válaszolták: Farkas Imre A csók az a szükséges jó, ahol a szerelem kezdődik, ahol a magyar nóta végződik. Hogy mi a legszebb csók emlékeik? Erről nem beszél az ember, de melyik a legszörnyűbb? Emlékszem ! Nemrégiben viharosan megcsókoltam egy drága kis nőt. A nő a csók után azt mondta: Jó estét kívánok. Köszönésnek könyvelte el a csókomat. Karinthy frigyes Készülő lexikonomban így határoztam meg csókot: Az egyetlen közvetlen és gyakorlati eljárás a női száj befogására, miután ők maguk nem hajlandók befogni a szájukat. Hogy a csókkal kapcsolatban melyik volt a legkedvesebb emlékem? Csak nem képzelik, hogy a többi emlékeimet megsértem! Móra Ferenc .A parlamenti életnek tíz év óta ez volt a legszebb pillanata. Azt hiszem, amikor Ciceto - római szó